Wass Albert

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:

A csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

Esőnek, hónak, fellegeknek,

És nincs ború, örökkévaló.

A víz szalad, a kő marad,

A kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,

Ha sáska is rágja le vetését,

Ha vakond túrja is gyökeret.

A világ fölött őrködik a Rend,

S nem vész magja a nemes gabonának,

De híre sem lesz egykor a csalánnak.

A víz szalad, a kő marad,

A kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,

Ha csattog is a baltások hada.

Mert erősebb a baltánál a fa,

S a vérző csonkból virradó tavaszon,

Újra erdő sarjad győzedelmesen.

S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

A gyilkos vasat rég felfalta már

S a sújtó kéz is szent jóvátétellel

Hasznos anyaggá vált a föld alatt...

A víz szalad, a kő marad,

A kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

Ha egyenlővé teszik is a földdel,

Nemzedéknek őrváltásain

Jönnek majd újra boldog építők,

És kiássák a fundamentumot,

S az erkölcs ősi hófehér kövére

Emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

Ki nem habarccsal és nem embervérrel

Köti meg a békesség falát,

De szentelt vízzel és búzakenyérrel,

És épít régi kőből új hazát.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

A fundamentum Istentől való,

És Istentől való az akarat,

Mely újra építi a falakat.

A víz szalad, de a kő marad,

A kő marad...

És üzenem volt barátaimnak,

Kik megtagadják ma nevemet:

Ha fordul egyet újra a kerék,

Én akkor barátjok leszek,

És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,

És leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

A víz szalad, de a kő marad,

A kő marad...

És üzenem mindenkinek,

Testvérnek, rokonnak, idegennek,

Gonosznak, jónak,

Hűségesnek és alávalónak,

Annak, akit a fájás űz, és annak

Kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:

Vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fenn a magas ég alatt

Mozdulnak már lassan a csillagok,

S a víz szalad, és csak a kő marad,

A kő marad...

Maradnak igazak és jók,

A tiszták és békességesek,

Erdők, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,

S a csillagok tengelyét olajozzák

Szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint,

És miként hirdeti a Biblia:

Megméretik az embernek fia,

S ki mint vetett, azonképpen arat,

Mert elfut a víz, és csak a kő marad,

De a kő marad.