Versek - Idézetek - Irodalomi Klub

Versek - Idézetek - Irodalomi Klub hírei

Versek

11 éve | Szőke Sándorné Ágota | 2 hozzászólás

Mit mondanál Mit mondanál, ha most kezedbe tenném két kezem, tekintetemből sütne az érzelem, s csókra várón lehunynám a szemem? Mit mondanál, ha fejem a válladon nyugodna, vagy ajkam kis pilleként csapongva csókolna, és szerelmet susogna? Mit mondanál, ha éreznéd testemben a vágyat, ami érintésed nyomán támad, s tűzként ereimben szerteárad? Mit mondanál, ha szám szerelmesen súgná neved, ha kitárnám feléd a szívemet, s átadnám legféltettebb kincsemet? Mondd, mit mondanál?


Pej Erika Gondolj rám... Gondolj rám este, mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen, s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen betakar selymével... téged ott, engem itt, s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj, mikor kettõnket takar be az ég... Gondolj rám reggel, mikor a Nap álmosan felkel, S melegével oldja a harmatot... A pára felszáll, s elkap egy pillanatot, Mikor felhő jár arra...belébújik, s elszáll arra... hol várok rád. S nyári záporként áztatja arcunkat, neked ott, nekem itt, S bennem a hit, hogy lesz még harmat, mely fürdeti ajkamat... Gondolj rám...csak úgy...néha, mert hiányzom neked, s a léha, lusta napok lassan telnek nélkülem, s vágysz arra, amire én is, szüntelen. Rád, Kedves, a csókodra, s ölelő, édes karodra... mely álmunkban is úgy kísért... téged ott, engem itt, S bennem a hit, hogy lesz még közös álom, S nem hiába vágyom rád... Jössz majd, s csókol újra szád.

Címkék: forrás.internet

Kommentáld!

Hozzászólások

Sályi Tiborné Erzsike üzente 11 éve

A hűséges hűtlenségről

A szemem sokszor hűtlen.
Sokszor az idegebe téved.
Pedig tudom: Te vagy az Élet,
Te vagy a szerelem,

De lásd,Te messze vagy.
Akkor is,mikor beszélek veled,
Akkor is ,mikor megérintelek,
Akkor is,mikor a kezem fogod,
És olyan szédítő a forgatag,!
És látod,szerteszét körütem
Olyan sok égő tűz lobog.!

Ó én erősen tartalak,
De hogyha néha megszédülten
Megroskadok és megcsuklik a lábam,
S megperzselem az ujjamat,
Nem,nem az ujjamat,a lelkemet,
Úgy-e tudod,hogy az nem én vagyok?
Hogy én akkor is,ott az éjszakában,
Amely rám hull és eltemet.
Akkor is,mikor elsodornak
És visznek haragos habok,
Úgy-e Te tudod,hogy mindez hiába,
Hogy én akkor is a tied vagyok?

Mert látod,én nagyon,nagyon szeretnék,
Én fogom a kezed,
De a szemem,a két szemem,
Még nem egészen enyémek még.
Tudod,ha csak egy szemem lenne!
És másfelé nem nézne sohasem,
Csak befelé,befelé mindig!
És mindig a Te arcod égne benne!

De így,látod,százfelől hintik
A sugarat rám emésztő tüzek,
S két szememben,e két gonosz tükörben
Száz csillogó csillagfa törten
Táncolnak és tündökölnek.
És százfelé húznak,cibálnak
Sodró szelei a világnak,
És én százfelé szakadok,
De az nem én vagyok.

És tudom: én vagyok a vétkes,
Az én hívságos két szemem,
Lásd,épp ez az,ami a lelkemen
Ilyenkor marcangolva tépdes.

Betegje,rabja én e rossz szemeknek,
Tudom,hogy csak téged szeretlek,
S tudom,hogy bántalak.
Lásd,ez nagyon kegyetlen gondolat.
És rám talál a tüzeken keresztül
És kemény karmait lelkembe ássa.

Én nem tudok gondolni másra:
Ilyenkor szüntelen rád gondolok.

Akkor vagyok a tied mindenestül.
Amikor hűtlen vagyok...

SÍK SÁNDOR

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 11 éve

Nagyon szép ez a vers! Gratulálok:

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: