Mint tudni lehet, most a hét végén polgári összefogással Wass Albert
 mellszobrot avattak Újpesten.
 Alább küldöm Dr. Derce Tamás, Újpest polgármesterének avató
 beszédét. Érdemes elolvasni! 

 
   "Tisztelt Újpestiek, Hölgyeim és Uraim!
  
   A tolvaj mindig attól fél a legjobban, hogy az általa ellopott,
   elrabolt, elzabrált dolgot, annak jogos tulajdonosa visszaveszi tőle.
   Nem a lebukástól, nem a börtöntől fél. Wass Albert a meglopott, a
   megrabolt magyarság jajkiáltása. Wass Albert szavai Déva, Pozsony,
   Nagyszombat, Nyitra, Beszterce, Kassa, Beregszász, Ungvár, Munkács,
   Huszt, Székelyföld, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Brassó, Hunyad,
   Temesvár, Szabadka, Újvidék, Eszék, Ruszt, Kismarton jajkiáltását
   hozza felénk. Élő lelkiismerete ma is mindazoknak, akik látják és
   siratják a lassan pusztuló kárpat-medencei magyarságot, akiknek lelki
   és fizikai fájdalmat okoz, a határainkon belüli és a határainkon
   kívüli kultúránk pusztulása. Wass Albert maga a magyar sors.
  
   Egyenként, külön-külön, és együtt, mindannyiunké.. Háborús bűnöst
   csináltak belőle, hogy a meggyalázott magyar nemzet könnyeit és
   jajszavát ne tudja verseiben, írásaiban a világnak hitelesen
   elmondani. El akarták feledtetni, hogy írásait a felnövő nemzedékek ne
   ismerjék meg, és ne gondolkodjanak el azon, mi is történt 1920-ban
   Trianonban? Mi is történt 1947-ben Párizsban? És mi nem történt meg
   1990-ben Magyarországon? És mi történt a kisebbségben élő magyar
   emberekkel, a magyarság értékeivel, a magyarság kultúrájával, 1920
   után, a Felvidéken, a Kárpátalján a Regátban és Erdélyben, a
   Dél-Vidéken, a Muraközben, és a mai Burgenlandban.
  
   Az én nemzedékem úgy élte le élete javát, hogy azt kellett látnunk, a
   hivatalos Magyarország évezredes értékeket próbált elpusztítani. A
   keresztény egyházból, amelynek az ország és Európa létét, kultúráját,
   alapvető értékrendjét, köszönheti, elpusztítandó, reakciós klérust
   faragott.

A hazaszeretetből, proletár internacionalizmust eszkábáltak.
   A több tízmillió embert meggyilkoltató generalisszimuszból a népek
   atyja lett, s a Haynau által meggyilkoltak többszörösét kivégeztető,
   emberek tízezreinek életét örökre megnyomorító első-titkárból, János
   bácsi, az Öreg lett.

Az Ember Tragédiája sokáig tiltott darab volt,  mert a falanszter jelenet a párt ideológusainak értelmezésében a    kommunizmust példázta.

 És Liszt Ferenc halhatatlan szimfóniája, a Les    Preludes sem csendülhetett fel, mert őrült emberek háborús győzelmi > bejelentéseik aláfestő zenéjeként használták.

 Micsoda paradoxon! És    micsoda folytatás a mában! Ha a Magyar Köztársaság elnöke Tatabányán    turul szobort avat, akkor az ősi magyar jelkép előtt tiszteleg.!!

Ugyanez, Budapest egyik kerületében a fasizmus jelképrendszerének feltámasztása...?
  
   És micsoda folytatás a mában. Az akkori hivatalos Magyarország, a magyar
   kormány, tudatosan folytatója volt a szocialista népi demokráciának, s
   méltó örököse is annak. Úgy tett, úgy viselkedett, mintha nekünk,
   magyaroknak kellene szégyenkeznünk amiatt, hogy Szlovákia területe az
   utolsó négyzetmilliméterig megegyezik a történelmi magyar felvidékkel.
   És némán tűri, sőt, tudomásul veszi nem okulva a tragikus múltból,
   hogy szlovák kormánypárti politikusok, a felvidéki magyarság ellen a
   fasiszta időket idéző módon izgassanak. És némán tudomásul veszi azt
   is, hogy Kárpátalján megszűnik a magyar anyanyelvű oktatás.

Kinek is a
  kormánya? (Gyurcsány elvtárs és vezetettjei..."hazúdtunk éjjel" szerk.olgi)
>
   Wass Albert szobrának avatása nem csak hangos jajkiáltás a magyarság
   sorsáért érzett aggodalmunkban! Nem csak egy, a sok kis apró ünnep
   közül. Tiltakozás az ellen a kormánypolitika ellen, amely a
   határainkon túli magyarságot magára hagyta, s kiszolgáltatja
   mindazoknak, akik történelmi múltat is ellopva, kisebbségi érzésekkel
   terhelten, a tolvaj agresszivitásával védik a lopott holmit.
   De vajon csak ennyi lenne az egész?

Csak arról van szó, hogy létezik
   egy író, akit a mai hivatalos Magyarország és szellemi, intellektuális
   és nem intellektuális holdudvara el akar felejtetni? Csak ennyi az egész?
>
   A játék, a módszer ismerős. Ahogy a kormány mondta és gondolta:
  "Huszonhárom millió román munkavállaló! Tőled veszik el munkahelyed,
   hát ne adj magyar állampolgárságot a határon túli rokonaidnak,
  barátaidnak, apádnak, anyádnak, testvérednek! Ide jönnek és elveszik a
   kenyeredet.

Wass Albert? Jelentéktelen ember, akinek könyveit nem is
   érdemes olvasni, hisz nekünk, a magyar kultúra hivatalos képviselőinek
   sem kell ez a háborús bűnös! És ha véletlenül a kezedbe kerül egy
  könyve, írása, el ne olvasd, mert sorai gyönyörűségétől csak a szíved
   fájdul meg. Csak a könnyeid csordulnak ki, s a végén még eszedbe
   jutnak azon őseid, akik vérüket hullatták, életüket adták német és
   tatár, török és orosz, román és szláv elleni harcban. Vérüket és
  életüket is adták, ha kellett, hogy az ország megmaradjon, hogy az
   ország egybe maradjon! És ne olvasd azért sem, mert még ráébredsz, nem
   lehetsz közömbös az elszakadt és kisebbségi sorban élő magyarok iránt,
   mert egy vérből vagyunk, s még eszedbe jut, hogy csak magunkra,
   egymásra számíthatunk és senki másra. Határainkon innen, és
   határainkon túl. És még a végén ne adj Úr Isten, netán magadénak fogod
 

 érezni Dsida Jenő sorait:
  
   -Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
   hogy felkutassak minden magyart.
  Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
   üljetek mellém!

   Magyarok ott a Tisza partján,
  magyarok ott a Duna partján,
  magyarok ott a tót hegyek közt
   s a bácskai szőlőhegyek közt,
   üljetek mellém.

   Magyarok Afrikában, Ázsiában,
   Párisban, vagy Amerikában,
   üljetek mellém!

  Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
   ti rég halott regösök, ti vértanúk, ti hősök,
   üljetek mellém!

   Ülj ide, gyűlj ide, népem
   s hallgasd, amint énekelek,
   amint a hárfa húrjait,
   feszült idegem húrjait
   jajgatva tépem,
  ó, népem, árva népem! -
  

   Mert ha ma, drága barátaim, elfelejtjük Wass Albertet és kitörüljük még
   emlékezetünkből is magyarságát, gondolatvilágát, a magyar közösség
   megtartó erejébe vetett hitét, az összetartozásunkat hirdető apostoli
   szavait, már maguktól jönnek a többiek.

Holnap már nem fog számítani,
   és megtagadjuk a határon túli magyarokat, és nem fogunk sorsközösséget
   érezni velük és oláhoknak, tótoknak, rácoknak fogjuk nevezni önmagunk
   véreit!

És a következő nap már idegenek lesznek a Tiszántúliak, s
   újabb nap s már idegenek lesznek a szomszéd városban élők, s azután a
   közvetlen szomszédaink is! És eljöhet az az idő, amikor e hazában, s e
   hazán túl, 15 millió magyar, egymással körbe véve 15 millió idegenként
   él, s úgy fogja gondolni, hogy semmi közünk sincs egymáshoz.

S a
   hatalom, ezután azt fog tudni tenni velünk, amit akar, mert azt
  akarja, az a célja, hogy azt tehessen velünk, amit akar! Az a hatalom
   mely becsapott minket. Az a hatalom, amely reinkarnációját éli! Az a
   hatalom, amely tolvajoknak, hazugoknak nyújtott és nyújt menedéket, s
   lélekben is ugyanúgy kirabol minket, ahogy 1920-ban Trianonban, és
 

 1947-ben Párisban is megtették idegen hatalmak országunkkal. Az a
   hatalom, amely hatalmát bizonyítottan nem tudja a közjó érdekében
   gyakorolni. Az a hatalom, amely elhagyta, becsapta, lelkileg
   kifosztotta, megalázta és megtagadta 2004 decemberében azt a népet,
   amelyből származott!

De eszünkben kell, hogy legyen a Magyar zsoltár
   sorai mindig és mindenhol:
  
   Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
   ha téged elfelejtelek!
   Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át,
   mikor nem téged emleget!
   Hunyjon ki két szemem világa,
   mikor nem rád tekint,
   népem, te szent, te kárhozott, te drága!
>
   Wass Albert a miénk. A XXI-dik század zajló magyar tragédiájának,
  melyben mindannyian főszereplők vagyunk, szellemileg ma is élő alakja.

   A szellemi kapocs mindazon magyarok között, akiknek feljajdul a szíve,
   ha hallja a sorjázódó szavakat agyában, szívében, lelkében: Déva,
   Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Beszterce, Kassa, Beregszász, Ungvár,
   Munkács, Huszt, Székelyföld, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Brassó,
  Hunyad, Temesvár, Szabadka, Újvidék, Eszék, Ruszt, Kismarton.

   Vörösmarty 1851-ben egyik versében írta:

"Most tél van, és csend, és
   hó és halál.

" Valóban, sokan vannak, ki azt akarják, hogy örökre
   elhiggyük, Most tél van, és csend, és hó és halál. De mi tudjuk, a tél
   után mindig tavasz jön, azaz az élet jön.

És legyünk türelmesek
   barátaim. Mert addig, már csak guggolva is ...."kibírjuk!

...és kibírtuk! Szathmáry Olgi Otti (szerk.)

Forrás: Derce Tamás beszéde