Zsili
Sándor verse:
Mond,
mi a szeretet?
Ha megkérdeznék
tőled,
mondd,
szeretnek
téged?
Tudnád-e a
választ?
Vagy lenne benned kétely?
Ha
megkérdeznék tőled,
mondd, mi a szeretet?
Mi lenne a
válasz?
Hogy mi az a szeretet?
Mi az a
szeretet?
Tán érzés, vagy hangulat?
Talán egy
pillantás,
mosoly, vagy szép szavak?
Vagy aggódó
féltés,
vagy önzetlen áldozat?
Vagy egy
kis melegség,
mely óvón befogad?
Szeretet a
fény is,
mely reggel simogat:
Sugaraival
aranyozza
be a napodat.
Melengeti a
szívedet, lelkedet:
Pajkos
derűvel kíséri
az életed.
Szeretet a
lég is,
mely éltetőn körül vesz:
Felhőket
cipelve
itatja a földeket.
Sarjad a
fű-fa, zsibong a természet:
Teli
tüdővel dübörög az élet.
Szeretet a
zene,
mely mindenütt jelen van:
Szélnek
zúgásában,
a tenger morajlásban.
Madarak füttyében,
gyermeknevetésben,
Ölelő
kedvesed
minden rezdülésében.
Szeretet a
színek buja orgiája,
Szivárványt
húzva
az ég homlokára.
Be borit
köröttünk
mindent színes palástba,
A fény
milliónyi változatába.
Szeretet
az, ahogy
az anya magzatát neveli,
Tudván a
kínokról,
mellyel majd megszüli.
Vágyakozva
a fájdalmas pillanatra,
Mikor majd
gyermekét
világra hozza.
Szeretet az
életnyi teher,
Amivel a
szülő
gyermeket nevel.
Átélve
annak
minden fájdalmát,
Szelíden
viselve
a hálátlanságát.
Szeretet az
a féltés,
mely belülről fakad,
Szinte fáj
már,
s a szív megszakad.
Oda adna
mindent,
hogy megóvhassa,
Azt kiért
szorong,
reszket aggodalma.
Szeretet az
a
tengernyi kitartás,
Ami együtt
tart
egy emberpárt.
Egymást
támogatva,
egymást megbecsülve,
Sírig tartó
nehéz hűségben.
Szeretet az
a munka,
mely örömet okozva,
Tökéletességre
törekedve
alkot naponta.
Újra, és
újra,
kezdve elölről:
Nem mond le
a napi sikerről.
Szeretet az
a hit,
mely a golgotára visz,
Hogy a
keresztre önként feszülve,
Vérét
hullassa,
lelkünk megmentse,
Magát
feláldozza,
mert bennünk hisz!
Forrás: Árva Istvánné Ilcsi Mama
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kommentáld!