KOVÁCS KATI - SZALMALÁNG

Távol, távol a fénytől
Mint a tenger a csillagos égtől
Élek, élek nagy csendben
Mint a fűszál egy eldugott kertben
Derűs nyugalom, ez lett a párnám
Tudom senki se, senki se vár rám
Régi vágyak már messze járnak
Híres nagy szerelmünk hol van már?

Szalmaláng
Csak ennyi volt és semmi más
Szalmaláng
Mely ellobbant és nincs parázs
Nem marad más
Csak egy halk, fura szívdobogás
Az is elmúlik mint a varázs
Megy tovább az élet, és feledlek Téged...

Nyílnak, nyílnak a rózsák
De az illatot máshova szórják
Nézem, nézem a fákat
Amint százan is egymaguk állnak
Ilyen egyedül, így vagyok én is
De a nyugalom megéri mégis
Olykor némán, még meg-megkérdem:
Miért nem búcsúztál el tőlem szépen?

Szalmaláng
Csak ennyi volt és semmi más
Szalmaláng
Mely ellobbant és nincs parázs
Nem marad más
Csak egy halk, fura szívdobogás
Az is elmúlik mint a varázs
Megy tovább az élet, és én feledlek Téged

Szalmaláng
Csak ennyi volt és semmi más
Szalmaláng
Mely ellobbant és nincs parázs
Szalmaláng
Csak ennyi volt és semmi más
Szalmaláng
Mely ellobbant és nincs tovább


Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia