Anatole Hongrois
Éveim évei
Húsz évesen a világot kifordítottam a sarkából,
Nevettem, éltem, s pocsékoltam az időt a fiatalságból,
Ittam a gondtalanság telis-teli poharából,
Nem gondoltam arra, kikopok-e kánaánból.
Harminc évesen, a világban biz körbenéztem,
Tapasztalataim jók s rosszak átalakították énem,
Fiatal múltamba vissza-vissza léptem,
A száguldó időmet még hebehurgyán tengettem.
Negyven évesen, családra s nyugalomra vágytam,
Gyermeket nemzeni, hogy boldognak lássam,
Majd megszerezni mit áhított vágyam,
S mellé becsületes társat, s megértőt vártam
.
Ötven évesen, csalódottan, a világ kifordított,
Elfogyott türelmem, s a boldogtalanság biz átalakított,
Ősz hajjal, rothadó fogakkal, bíztatott,
A jövő kilátásai aggodalomra adott okot.
Hatvan évesen, betegen, kórházi ágyon,
Remény? Igen!
A temetői parcellákon,
Az emlék végett könnycsepp csillog szempillámon,
Az egyedüllét, s az élet kudarcai látszódnak, e csillogáson.
Forrás: Anatole Hongrois
Auteur.schriftsteller
Író-költő-operett szerző,
Hamburg-Lyon-Szeged
Egy nagyon szép élet történet verset találtam Anatole Hongrois versei közt. Megosztom mert igaz minden sora.(Grosz Emese)
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Anatole Hongrois - Biharkeresztesi románc c. zeneművéről - Chev. Bornemisza Attila méltatás
Hazám - .Anatole Hongrois - Aranydiplomás zeneszerző Több kötetes író Költő.
Anatole Hongrois - A vén szerelem.
Anatole Hongrois - Reggeli üdvözlés