Az eskü ereje
Idős néni üldögél a tolókocsiban a pszichiátria ebédlőjében.
Maga elé meredve motyog valamit. Előtte a reggeli maradványa és egy bögre tea.
Időnként sepregető mozdulatot tesz az asztalon. Talán a nem létező morzsákat
távolítja el. De ahogy jobban megnézem, a mozdulatok írásra hasonlítanak:
lefelé, szabályosan, egymás alá ír. Számol. Vajon mit? Az idő múlását?
Neki itt összefolynak a napok. Kora reggel kitolják az
ebédlőbe, délben eszik, majd alvás, délután sétáltatják, este lefekvés. Ebből
áll az élete.
Délben megjelenik nála egy idős úr, etetni kezdi. Közben
beszél hozzá. Csendes, derűs képnek tetszene, ha nem tudnám, hol vagyunk.
„Jóban, rosszban….” Hangzott el valaha az eskü szövege.
Beszédbe elegyedem az idős úrral, a férjével. Szomorkásan
mondja, hogy az Alzheimer-kór és vele együtt egy agyvérzés elvette a felesége
emlékeit, mozgásképességét. Pedig két éve még síelni jártak! Beletörődően
sóhajt.
A sors fintora, hogy sokszor azokat sújtja ezzel a
betegséggel, akik boldog és aktív életet éltek. Talán, hogy könnyebb legyen
elviselni a búcsúzást, az elmúlást?
Már csak egymás bűvkörében élnek. A férfi még tudja, hogy ki
volt a felesége, az asszony már egy más idősíkban létezik.
De a férfi szeretete mindkettőjük életét bearanyozza, s
elfeledteti az egyhangú, magányos hétköznapokat.
Ő komolyan gondolja az esküt.
2012.12.08.
Kapcsolódó hírek:
Hello,Thank you for
Ne félj a betegségtől, ismerd meg!
MEGHÍVÓ Júliusban - Hahota és Gong a Szemlő-hegyi-barlangban
This is the perfect