Úgy érzem szétfeszít a csend,
s átölel magány, sistereg -
kiabál, szeress - szeress ! - érzed: -
mennyire hiányzol ? Bizsereg -
itt bennem valami, szorít ölelésem,
én csak ülök, hagyom magamat...
vágyakozó lelkemet, erőtlenségben -
gubbasztani, knozom s vádolom sorsom !
Némaság sikítása hagyja el számat:
Segíts, segíts ? - Ismerős idegen nekem ! -
Üvöltök e csendes sötét világnak,
Nyugtasd szívem, altasd el szeretetem !
A némaság szavaimat nem közvetíti...
Ki hallja, ki látja érfeszítő kínlódásomat ?
A csend, mely átkos mosolyomat segíti...
Dobd el testem szenvedésemet ? Add sorsomat !
Azt a sorsot, mely felnyitja két szemeimet,
hogy eindulhassak egy idegen ösvényen,
mely úton boldogságomat kereshetem...
De te ! - még mindig markolod kezeimet ! -
Félhetek e még tőled ? Vadregényes -
vakvágányon közlekedő tájak indáitól ?
Mely mélységes verembe rántaná, kétesélyes -
lelkemnek érintését általad ! Elfuthatok vágyaimtól ?
Utolsó reménysugaradat felhőkkel takarom el !
Csillogó szemeimen át, kevés vagy ahhoz, hogy -
utolérd lelkemet, ami nem lehet a tied !
Ahogy elindultunk a csendben álmainkhoz...
Az álom meghalt ! Úgy nekem, mint neked...
Fogjad reám, magadra: ELVESZTETTEM !
A szerelmes csendet, ami úgy kiáltott: SZERESS !
További sorsodat, életedet, KÖVETEM S SZERETEM !
MOTÓ: " MIÉRT SZERET AZ EMBER ? MERT ISTEN ÉS JÉZUS IS SZERET ! "
Kapcsolódó hírek:
Elszenderedő élet
Ágota László - Elszenderedő élet
Ágota László - Csodás teremtmény
Ősz