Idézetek
"Rózsából sosem elég,
legyenek akár a kertben, vagy bent a házban,
falon tapétaként, vagy vázában."
Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot?
Hiszen ha csak
bezöldíteni akarta a földet, csupa fűvel is bezöldíthette volna.
De
mennyi szép virágot vegyített a fű közé! A pirinkó nefelejcstől mind a
rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színű virág nyílik mindenütt,
ahol emberi láb nem tapossa el!
A rózsa talán mégis a
legszebb.
De a liliom meg csupa rejtelem.
Honnan veszi a liliom azt a
csodás tisztaságú fehérségét?
A földből?
A föld fekete.
És miért szeret
elrejtőzötten élni?
Ha útfélre ültetik,
soványka marad, fejletlen.
Ha
félreültetik a kert zugába,
nemes, szép formában magasra növekedik.
Levele szélesebb, zöldebb,
virága nagyobb.
Miért?
És nappal zárva van az
illata.
Mintha titkolná a keble kincseit.
Közel kell hajolni hozzá,
közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletéből.
Ám éjjel,
sötétben,
a csillagok csöndességében
ébren van az az egy virág.
A
fehérsége szinte
fénylik a sötétben,
és édes-finom illattal
árasztja el a
kertet.
Mért titkolódzik nappal?
Miért illatozik éjjelen?
Mért
fehérebb és illatosabb
más virágoknál?
A virágüzletben sokáig válogattam,
s
végül egy szál rózsát vettem, mert ez a legelegánsabb s a legolcsóbb.
Amíg a növényt csomagolták, ezt mondtam:
Maga a szerelemből
és a halálból él,
mint a regényírók.
Árulja el, melyik a jobb üzlet? (...)
- Napjainkban a halál.
Uraságod is egy szál rózsát visz az élőknek.
Ha meghalt volna a hölgy,
legalább tíz dáliát küldene neki.
"Mi más egy rózsa,
mint a vágy eleven bizonyítéka,
az
emberi sóvárgás
és a földi odaadás
egyedüli és legékesebb
tanúbizonysága?
De az is igaz, hogy a vágy eltorzulhat,
és annak a
rózsának a neve
Féltékenység,
ami a száraz talajban is jól nő."
Egy rózsa éjjel-nappal
a méhekkel álmodott,
de a
valóságban egy sem pihent meg
a szirmain.
A virág azonban tovább
álmodozott.
Hosszú éjszakáin elképzelte,
hogy az eget ellepik a méhek,
és sorra leszállnak,
hogy megcsókolják őt.
Így tudta kibírni másnapig,
amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold,
aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán.
De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük,hogy
a magány minden szépséget elpusztít,
a túlélés egyetlen módja az,
ha nyitottak maradunk.
FORRÁS :INTERNET
ÖSSZEÁLLÍTOTTA:SZŐKÉNÉ ÁGOTA
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
IDÉZETEK - MARCUS AURELIUSTÓL
Szép igaz gondolatok,idézetek.