Idézetek Marcus Aureliustól
„Vajon mire használom most lelkemet?
- Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell
vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő
értelemnek neveznek.
S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké
vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté?”
„Az egyik lény siet a létbe, a másik siet el a létből, s abból is, ami
most keletkezik, valami máris elmúlt.
A világot szakadatlan áramlás,
változás újítja meg, mint ahogy a végtelen örökkévalóságot az idő
megállás nélküli folyama frissíti fel.
Ki az ebben a soha nem pihenő
áradatban, aki az elrohanó dolgok valamelyikéhez különösen ragaszkodnék?
Mintha valaki röpködő verebek közül akarná kiválasztani a szívének
kedveset - de íme, már el is tűnt a szeme elől!”
„Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen.
Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te
is elérheted.”
„Szoktasd magad hozzá, hogy más beszédére a legpontosabban figyelj,
szinte helyezd át magad a beszélő lelkébe.”
„Megteheted, hogy új életet kezdj. Csak nézd ismét azzal a szemmel a
dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket. Ebben áll az új
élet.”
„Amire az ember gyakran gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját,
mert a képzetek mintegy áthatják a lelket.
Tehát itasd át lelkedet
szüntelen ilyen gondolatokkal. Ahol élni lehet, ott jól is lehet élni.”
„Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár
rögtön távozhatnék az életből.
Csak nem rettenetes távozni az emberek
közül, ha vannak istenek? Tőlük semmi rossz nem érhet.
Ha pedig
nincsenek, vagy nem törődnek az emberi dolgokkal, mit ér az élet egy
istenektől vagy megfontolástól üres világban?
De vannak, törődnek az
emberi dolgokkal, s teljesen magának az embernek hatalmába adták, hogy
semmi valódi baj ne érje.”
„Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire ha
valaki hirtelen kérdezne: Mire gondolsz most? - tüstént, kertelés nélkül
rávághatnád: erre és erre.”
„Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önző, elfogult vagy szórakozott, ne
öltöztesd gondolatodat megtévesztő, ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne
fogj bele száz dologba.”
„Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton,
hegyeken.
Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni.
Micsoda
korlátoltság!
Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba
visszavonulj.
Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza
nem vonulhat,
mint saját lelkébe!
Különösen ha olyan a belső világa,
hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el.
A békesség pedig
azonos a lélek harmóniájával.
Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen
esetben sem ezt a visszavonulást!
Újhodj meg lélekben.”
Kapcsolódó hírek:
"Ha a rózsát szereted, a tövisét elviseljed!" - idézetek
Szép igaz gondolatok,idézetek.