Kultura: IDÉZETEK - MARCUS AURELIUSTÓL

Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 907 fő
  • Képek - 1312 db
  • Videók - 774 db
  • Blogbejegyzések - 1502 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 14 db

Üdvözlettel,

Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 907 fő
  • Képek - 1312 db
  • Videók - 774 db
  • Blogbejegyzések - 1502 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 14 db

Üdvözlettel,

Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 907 fő
  • Képek - 1312 db
  • Videók - 774 db
  • Blogbejegyzések - 1502 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 14 db

Üdvözlettel,

Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 907 fő
  • Képek - 1312 db
  • Videók - 774 db
  • Blogbejegyzések - 1502 db
  • Fórumtémák - 44 db
  • Linkek - 14 db

Üdvözlettel,

Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Idézetek Marcus Aureliustól

 

Marcus Aurelius„Vajon mire használom most lelkemet? - Ezt a kérdést kell feltennem minden alkalommal, és meg kell vizsgálnom, mi megy most végbe abban a részemben, amit vezérlő értelemnek neveznek.

S kinek a lelke az én lelkem? Csak nem gyermeké vagy sihederé, vagy asszonyé, vagy zsarnoké, vagy vadállaté?”

„Az egyik lény siet a létbe, a másik siet el a létből, s abból is, ami most keletkezik, valami máris elmúlt.

A világot szakadatlan áramlás, változás újítja meg, mint ahogy a végtelen örökkévalóságot az idő megállás nélküli folyama frissíti fel.

Ki az ebben a soha nem pihenő áradatban, aki az elrohanó dolgok valamelyikéhez különösen ragaszkodnék?

Mintha valaki röpködő verebek közül akarná kiválasztani a szívének kedveset - de íme, már el is tűnt a szeme elől!”

„Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen.

Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted.”

„Szoktasd magad hozzá, hogy más beszédére a legpontosabban figyelj, szinte helyezd át magad a beszélő lelkébe.”

„Megteheted, hogy új életet kezdj. Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket. Ebben áll az új élet.”

„Amire az ember gyakran gondol, az meghatározza a gondolkodásmódját, mert a képzetek mintegy áthatják a lelket.

Tehát itasd át lelkedet szüntelen ilyen gondolatokkal. Ahol élni lehet, ott jól is lehet élni.”

„Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből.

Csak nem rettenetes távozni az emberek közül, ha vannak istenek? Tőlük semmi rossz nem érhet.

Ha pedig nincsenek, vagy nem törődnek az emberi dolgokkal, mit ér az élet egy istenektől vagy megfontolástól üres világban?

 

De vannak, törődnek az emberi dolgokkal, s teljesen magának az embernek hatalmába adták, hogy semmi valódi baj ne érje.”

 

Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire ha valaki hirtelen kérdezne: Mire gondolsz most? - tüstént, kertelés nélkül rávághatnád: erre és erre.”

 

„Cselekedeteidben ne légy kedvetlen, önző, elfogult vagy szórakozott, ne öltöztesd gondolatodat megtévesztő, ékes szavakba, ne beszélj sokat, ne fogj bele száz dologba.”


„Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken.

Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni.

Micsoda korlátoltság!

Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj.

Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat,

mint saját lelkébe!


lönösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el.

A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával.

Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást!  

Újhodj meg lélekben.”

Címkék: idézetek marcus aureliustól

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Szathmáry Olga Ottilia üzente 13 éve

Ági Köszönöm!

Megállapíthatjuk Marcus Auréliusról, hogy a krtusztus után 160 körül - Ő lehetett a legpozitivistább szemléletű császár, hadvezér - akitől MA 2010-ben
is megbizonyosodhatunk ennek a szemléletnek a hasznosságáról. A Titok című életfilozófia bizony meglehetősen ősi gyökerekben rejlik.

Nekünk - egyfajta bizonyosság - és megfontolandó intelem!!!

Szerintetek? olgi


Tudjuk: az irodalom kommunikáció. Egy valaha, valahol írt szöveg életre kel, értelmet nyer itt és most, akár évszázadokat, földrészeket átívelve a gondolatainkban. Gyönyörködünk benne, tanulunk belőle, vitába szállunk vele. Kiváltképp így van ez, ha az író saját gondolataiba, világnézetébe enged betekintést, s megosztja velünk az életről való elmélkedéseinek gyümölcsét.


Marcus Aurelius mintegy húsz éven keresztül volt a Római Birodalom császára, Kr. u. 161 és 180 között. Plebejus származású volt, de Antonius Pius császár örökbe fogadta és utódjává is tette. Negyven évesen került a trónra, s uralkodásának idejére már az ókorban úgy emlékeztek vissza, mint Platón álmának rövid beteljesülésére: az államot húsz éven át egy bölcs irányította. Marcus Aurelius ugyanis igencsak jártas volt a filozófiában és a művészetekben, mint ahogy arról könyvének elején be is számol. (Természetesen nem ezek a részek az Elmélkedések legizgalmasabb fejezetei, de mindenesetre érdekes képet kapunk arról, milyen képzést is kapott egy császárpalánta a Kr. u. 2. században.)



Uralkodásának évei azonban korántsem a földre szállt paradicsom boldog évtizedeit jelentették. Egy szörnyű pestisjárvány, természeti csapások nehezítették ezeket az éveket, nem is beszélve az állandó háborúzásról: uralkodásának elején (162-166) Szíriában folytak a harcok a párthusok ellen, majd a helyszín a Duna és a Rajna mentére tevődött át: itt a Birodalom határait állandóan fenyegető kvádokkal, markomannokkal, jazigokkal folyt a küzdelem. Marcus Aureliust tehát nem Rómában, a császári palota fényes termeiben sétálgatva kell elképzelnünk, hanem katonai táborokban, messze a napfényes Itáliától.


Ez az állandóan csatázó császár időnként szeretett visszavonulni a csatatér és a tábor folytonos nyüzsgéséből sátrának magányába. Ilyenkor tollat ragadott, s papírra vetette gondolatait az életről, a halálról, az uralkodásról és a világ rendjéről. Nem volt olyan szándéka, hogy valaha is közre adja irományait, csupán saját magának írt, afféle kis feljegyzések ezek: töprengéseit rögzítette önmaga számára. Csak később, halála után találták meg és adták ki ezeket a feljegyzéseket, s minthogy eredetileg a kiadás célja nélkül készültek, tetszőleges címet adtak a könyv formába gyűjtött írásoknak: eredeti címe Önmagához lehetett, újabb kiadásokban Gondolatok vagy Elmélkedések címeket szokták választani, de volt idő, mikor a mű Tanítások vagy Intelmek címen futott, ami talán mind közül a legrosszabb, hiszen Marcus Aureliusnak nem lehetett semmiféle oktató, nevelő célja ezekkel az írásokkal. A szövegben található felszólító mondatok nem az olvasóhoz szólnak, hanem a szerző intelmei saját magához. Ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, ha a könyv olvasásába kezdünk, ellenkező esetben könnyen egy ellenszenves kép alakulhat ki bennünk Marcus Aureliusról, aki bele akar szólni abba, hogy mit gondoljunk a világról, és ki akar oktatni minket arról, hogy hogyan éljünk - az ilyesmit pedig nagyon nem szoktuk szeretni.



Annál inkább szeretjük és érdekesnek találjuk, ha bepillantást nyerhetünk mások értékrendjébe, az életről alkotott gondolataiba, s magunk dönthetjük el, tanulunk-e belőle, vagy elfelejtjük azokat. Nos, Marcus Aurelius Elmélkedését illetően, úgy gondolom, akad jó néhány asszimilálható gondolat, még hogyha figyelembe is vesszük egy második században élt, öregedő császár és egy huszonegyedik századi kamasz érdeklődési területei közötti különbséget. Kétségtelen ugyan, hogy az Elmélkedések témái közt igen gyakran bukkan fel a halál gondolata, az elmúlás feletti töprengés, s ez talán nem tartozik a mai fiatalok legégetőbb problémái közé - bár kivételek mindig akadnak. Ha azonban nyitottak vagytok néhány életvezetési tanácsra és van kedvetek elmerülni egy kis önismereti játékba egy császár vezetésével, ne habozzatok, vegyétek le a könyvet a könyvespolcról! Amit kaptok tőle: néhány csepp a sztoikus filozófia etikai tanításából, aminek lényege mindig is a boldogság keresése volt, célja pedig, hogy megtaláljuk a helyünket ebben a nagy, zűrzavaros világban.

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu