Lovag Bornemisza Attila
TŰZMADÁR
A Szerelemhez

Téged szeretlek, a Lét falán
lándzsaszúrás vagy.
Csupa fájdalom-lelked bevérzik.
Ilyenkor lehajlik a táj, megmosdat.
Csupa alázat a lét,
csupa létünk alázat
Fáj ez a megszületés.

Fáj ez az életbemaradás.
Két fogyó hold-világa az egész.

Csupa
világos - sötétség,
csupán

a fényünk gyertyaláng
ami világít, de korokon át
 egymás kezét fogta a két lélek,
Most messze vagy, rám szól az éj,
a szél mordul olykor, nem te vagy.

Szelíd őzszemed
tigristől kölcsönkért fájdalom
Benne ül a világnagy béke-üzenet,

a múlt,
nem te vagy az, aki vigasztal.
Mégis Te vagy aki átölel,
aki megmosdat ha kell
s felkel ágyából mert napnyi

kazlak gyúlnak hajnalonta,
és rálépsz a mókuskeréknyi idő, zörgésére.
Elindulsz, előtte még kötelességből talán elköszönsz, vagy erőt gyűjtesz ilyenkor,

vagy a keserűséget növeled,

Ki vagy Te,
aki éjszakáimon az ébrenlét

határát súrolva bújsz hozzám
Vállunk összeér.

Honnan jöttél elő a zűrzavaros égi háborúk idején .

Sorsod hozott az el nem érhető vágyak mezejére?
Vagy Végzeted vaksága

vitt a harci zsivajba?

Ki vagy te,

aki felgyújtod az erdőt

hogy utána elolthasd

és szemed parázslik
zongorás éjszakákon?

Ki vagy,

ki átölel és eltaszít,
ki szid, és szeret,

ki vagy te

aki a múlttal mérgezett

nappalokon fogod kezemet.

Mondd ki vagy?

Szív és agykeringésben simogató plakkok elmozdítója,
de ha szól az óra, dobban szíved.

Mondd mért szeretsz

nagynak lenni
ha kicsi vagyok

Mért vagyok kicsi
ha magamban érzem

a Nagyságot?


Micsoda letét a te szerelmed ?
Milyen kavalkádot akar legyőzni lelked, hogy végre megkapjalak?

Hogy tegyem boldoggá

a nap leányát,

ha nem akarja,

mert háborog a lélek,

és nincs ítélet,

a múlt él és virul.


Ki vagy,

ki kigyúl egy szavamra ,

és mosolya idevirágzik éjjelente.

Kezed ökölben is simogat ,

lesápadt hajnalok követe vagy,

enyém, így,

ilyen harcias zsivajban,

és bennem égő 33 rózsaszál karolásban.

Gyere váltsuk meg világunk hajóroncsát!
Te vagy aki világít a sötétbe,
de sötétet is tud szellemed csinálni

Ugye Uram?

Kérdezem és a válasz semmi,

csak angyali suttogások

megtévesztő ígérete,


Mosolyod legyen a villám,
dörögjön fenségesen,
és légy az aki nem lehetsz ,

mert…

Légy az aki lehetsz mert…

kellesz a végső leszámoláshoz.


kellesz az álomnak a vakvégzet álmosának és annak aki
szélgitárján a baloldaladon áll

és sírni tudna.


Egy nagy gyerek lakik lelkében és nincs sansza sem hogy

felnőtt legyen

Átok ez a világ

Tűzparipák szállnak.

Velem vagy örökre kedvesem
 
Te vagy a kiválasztott és a szenvedő, mert így akartad

vagy akartam…

Most már mindegy,

Jöjj,
égessük fel világunk szemléletét !
 

Szeress!

 Meneküljünk a szerelem vad viharában,

ott vagy enyém igazán, te Lány!

 Szeretlek nagyon Téged,
mert Te vagy a kezdet,
mert te vagy a végzet.
 
Bennem égsz el naponta,

Tűzmadár fénnyel…


Pedig messze vagy
túl három határon,

túl  a  Mindenen,

álmaim legmélyebb bugyraiban Szerelem….

Forrás: Lovag Bornemissza Attila
Szerk.: Szathmáry Olga Ottila