Lovag Bornemisza Attila
,,Umbria Gyöngye'

Szent Rita köszöntése
Siess Zsuzsa Ikonjához

Lovag Bornemisza Attila

Egy sisakroncs vallomásai

- A Föld védelmében -

Rohamsisak a szeméten.
Egy, a háborúból visszamaradt.
Még nem telt be sorsa, nem
Szállították ócskavas telepre:
Itt van, makacsul védi magát.
Bizarr torzóként, fejtetőtlenül.
Ma még nem volt elég a szemle,
Az égető, folyton, feltüremlő kín,
Amellyel nézik,

szemügyre veszik az Évek.

Korrózió-lepte csonka teste
Mintha jajongna: -

Nézzétek alakom,
A formát, amely valaha voltam:
Védelemnek viselt a harcos, már
Nem tudom, milyen nemzetiségű,
Szálas, szép fiatal vagy tömzsi,
Konok?

Lovag Bornemisza Attila

Egy impresszió képeid előtt
V.Hedrik Juditnak

ajánlom

Képeiden szinek százak,
ismerem az orgonádat.
Ismerem a szinvilágod,
isten adta meg is Látod.

Képeiden a csillogás
szeretem az ecsetvonást
impressziók járnak Veled,
ők is szeretik és néznek

Realista látomások
mindkét kezed legyen áldott.
Áldott legyen festő lelked,
aki szinvilágot rejtett
és most is ide lángol
lángod Isten által is megáldott
festő kezed megszoritom
légy hires szép festő asszony.

Tisztelettel hajtok fejet!

Elhunyt Murinyi József

költő- író társunk!

Búcsúzom szerkesztőként

az alábbi verssel:

Lovag Bornemisza Attila

Emlékednek gyertyát gyújtok
Gróf. Murinyi József

bátyámért

Emlékednek gyújtok gyertyát fényeset

hogy az Égből megláthassad fényedet

Néked szól ez a mementó jó fiú
Isten fején Mindenségből koszorú
Ott ülsz te a lábainál angyal vagy
ha a földön tőző a nap vagy megfagy
Mindig ott fogsz imádkozni trónjánál
angyal lettél fenn az égben s ott járkál
szent József is védőszented virágszál
mi pedig egy gyertyát gyújtunk: virágszál
Pedig sirat jó öcséd is, és a kedves családod
te is nézed ezt a földi, oly szomorú világot
Imádkozz a szent Atyánkhoz,

aki nékünk
világot hoz mindennap.

Lovag Bornemisza Attila
TŰZMADÁR
A Szerelemhez

Téged szeretlek, a Lét falán
lándzsaszúrás vagy.
Csupa fájdalom-lelked bevérzik.
Ilyenkor lehajlik a táj, megmosdat.
Csupa alázat a lét,
csupa létünk alázat
Fáj ez a megszületés.

Fáj ez az életbemaradás.
Két fogyó hold-világa az egész.

Csupa
világos - sötétség,
csupán

a fényünk gyertyaláng
ami világít, de korokon át
 egymás kezét fogta a két lélek,
Most messze vagy, rám szól az éj,
a szél mordul olykor, nem te vagy.

Lovag Bornemisza Attila
ODÜSSZEUSZ SÍRALMAI

Lágy asszonyi karok nem öleltek
feledi nyakam a csókod ízét amikor hajnalodott
Boldog enyhülés csillagzata sugárzott
Akárhogy el kell jutnom Ithakába
Bár kába remény hogy hajóm megépül
csüggedésből vannak darabjai
s van aki még így is remélhet
Kérdések óceánján jutnék el Hozzád
Te szebb vagy mint barnakarú nimfa
Szebbek a muskátlik ablakodban
S a te szem-szöveted másként látja a létet
Ébredj - szólnék magamhoz de hullám maraszt és iszonyú vihar tombol
Ládd én átalakulnék mindenestől
kitérnék önmagamból
a füleim viaszosak és a hajóm a Sehova-csónak
megfeneklik képzelet szikláin és a szikla jó nagy
Hol vagy ölelő Pénelopé batiszt rajtad az ing is
remény a léthez kis kicsike szikra
„amely van de nincs is”

De kell javulnom újra éljek s elérjek Ithakámba
hűséggel sző szép Pénelopém s csókjának nincsen száma
Hinni szeretnék álomszép hótiszta SZERELEMBEN

Forrás: Lovag Bornemissza Attila

Festmények: Novák Péter Odüsszeusz

Francesco Hayez, Odüsszeusz

Odüsszea, Váza - Kérők lemészárlása