Június
29. Péter-Pál - igazi - névünnepe.
Jeles nap ez azért
is, mert
a magyar hagyományok szerint a "búza töve megszakad", és - ha
az Égiek is engedik - ilyenkor kezdődik az aratás.
Péter
apostol, az első
pápa és Pál, a népek térítő apostola. A hagyomány szerint
mindkettőjüket
ezen a napon végezték ki Kr. u. 67-ben Rómában. Pétert keresztre
feszítették,
saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy
úgy haljon
meg, mint Jézus Krisztus, Pált pedig lefejezték, mert mint római
polgárt
megillette e tisztes halál.
Ezért ez a nap Szent Péter ünnepe
is, aki
a pápák, a halászok védőszentje (halász volt, mielőtt Jézus
tanítványa
lett), de a lakatosok is szentjüknek tekintik, mivel a
képzőművészeti
alkotásokon a Mennyország kulcsaival a kezében szokták
ábrázolni.
Június 30. -
Szent Pál
napja - E napon született Szent Pál, a nemzetek apostola, a
laikus apostoli
munka, "Actio Cattolica Cursillo" - mozgalmának védőszentje.
Minden egyes nap Isten ajándéka, minden egyes nap egy új lehetőség
kezdetévé kell, hogy váljon számunkra. Használjuk ki Istennek ezt az
ajándékát, éljünk ezzel a lehetőséggel, ha tegnap elmulasztottuk
megtenni a jót, ne keseredjünk el, hanem tegyük meg ma, minden egyes
nappal közelebb kerülve Istenhez. És ha Jézus, szívünk mélyén megkérdezi
tőlünk, mint egykor Péter apostoltól: „Péter, szeretsz-e engem?”, habozás nélkül vágjuk rá: „Igen Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged!” Ámin.
Aratás kezdetekor a gazda levette a kalapját, először keresztet vetett magára és azt mondta:„Jézusom, segíts
meg!” Avval kezdte a munkáját. Mikor meg elvégezte: „Áldja meg az Isten a munkánkat, magunkat is –, adja ránk a
szent áldását.” Evvel végeztük be. Minden munkát így kezdtek és így fejezték be. (Gímes. Puchovszky Anna)
Ha az aratás kezdetekor az aratógazda, a nagybirtokos vagy annak az intézője megjelent, az
ügyes marokszedő lányok megkötötték, mezeivirág-csokrot kötöttek a karjára, rövid köszöntőt
mondtak, erőt, egészséget kívántak a munkásoknak és a gazdának is, h o g y Isten segítségével
learathassák a gabonát. Ilyenkor a gazda vagy az intéző áldomást fizetett az egész aratóbandának.
Pálinkát, ídes pálinkát meg egy kis harapnivalót is hozott, számított rá, hogy megkötik, amikor először
megy ki az aratómunkásokhoz.
Nagyapámnak vőt két-három pár aratója, amikor először mentek ki a felső táblára, mielőtt megkezdték volna az
aratást, akkor ott letérdeltek mind a hatan (három férfi, három asszony) és imádkoztak. Kérték a jó Istent, hogy segítse
meg őket ebben a nagy. Munkában. (Menyhe, Kiss János, sz. 1914.)
Az
aratás hagyományos eszköze a sarló volt, amelyet csak a 19. század
végén váltott fel a kasza. A két aratószerszám egészen más
munkamegosztást igényelt: sarlóval a nők és a férfiak egyaránt kivették
részüket a munkából. Napjainkban hagyományőrző rendezvények elevenítik fel a sarlós és a
kaszás aratást, és eleinkkel ellentétben aratóbálokat is rendeznek
június végén, július elején.
Az aratás a parasztember életében és munkájában nagy esemény, amelyre
még napjainkban, a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos
áhítattal és komolysággal készül. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér
régi parasztok szemében Isten ajándéka, valamiképpen Krisztus test
(Oltáriszentség), illetőleg jelképe (úrvacsora). A Miatyánkban is ezért
könyörögnek a hívek.
A magyar nyelvterületen általában úgy
tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az
aratás. Sárkeresztesen kalendáriumi rigmussal biztatták egymást:
Az időjárást illetően azt tapasztalták, hogy Péter-Pál után az igazi
nyár kiegyensúlyozott napjai következnek. De vigyázni kell, mit eszünk.
Székelykevén nem ajánlatos késsel vágni az almát Péter-Pálkor, mert
jégeső veri el a határt. A rétre sem jó ilyenkor menni, mert az is jeget
eredményez.
Kapcsolódó hírek:
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Verse
Az utolsó krizantém
Emlékezzünk halotainkra
Köszöntjük az Ésesanyánkat és a Nagymamákat....