Szathmáry Olga Ottila
Fecskék tánca
Lusta még a nap,
esőfelhők gomolyognak.
Közülük néha kitekint,
az égbolt szürkés- kék.
Mily magasan röpködnek
a kicsiny
fecskék.
Cikáznak vidáman,
alig látszanak.
Csapatosan lejjebb szállnak,
táncot járnak.
Űzik a fellegeket,
csalogatják a napkorongot.
Nefelejcs égen
bárányfelhők úsznak.
Egy gépmadár a felhők alatt ezüstösen csillogott.
Pilótája bizonyára megirigyelte fecskéimet.
Kíváncsian nézte az ébredő természetet.
Láthatta az erdőket,
a lombosult fákat,
Fenyőfa tetején,
a vitatkozó fekete rigókat.
Madárkáim meg sem lepődtek, tova cikáztak.
Orgona bokrai között sárga hasú cinkék bújócskáztak.
Verebek serege őket onnan lármázással kergette el.
Egy cinege kiáltotta: kiscipő,s a háztetőre röppent fel.
Magkondult a katolikus templom harangja:
felébresztette a NAPOT,
kisütött fényesen.
Melegével arcom simogatja kedvesen.
Érzem mosolyom,
boldog szívem dobbanása.
Kertem ős-buja füvének levelein,kalászán:
Harmatcseppek ragyognak, csillognak.
Földig hajolt ágai rózsáim, tenyérnyi virágán:
bíborán,bársonyán méhek zsonganak.
Jó így a természettel együtt ébrednem.
Szemem lehunyom,bennem nyugalom.
Hallgatom hangját csöndemnek, átjárja testem.
Őrzöm békességem, boldogságom.
Harangszó újra hallik,
a végtelenbe szállt:
Várj még idő, oly kevés már a boldog perc!
Ébrenlét határán enyém a napsugártánc!
Most a pillanat időtlenné vált!
Kitágult a tér képzelem én, oly rég!
Valóság ez a pillanatnyi béke még.
Béke pillanata időn- téren átvezet:
a világmindenséggel eggyé tehet!
Budakeszi, 2012. május 31.
Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Szathmáry Olga Ottila - Fecskék tánca
Szathmáry Olga Ottila - Fecskék tánca
2020. január 21-én hétfőn Ágnes névnapon - Veronika - Loránd -Anta Piroska nevűek köszöntő - Szathmáry Olga Ottilia