Szathmáry Olga Ottília
Adj Uram…
Uram! Adj nékem
boldogságot!
Szívem tűz perzselte
mező.
Hiába süt a nap delelőn.
Kietlen réten
botorkálok most.
Boldogságot adj nékem
Uram!
Végtelen szomorúság bennem tanyáz.
Talán soha nem tér vissza már
szerelem-láz.
Sikolt párját vesztett
galamb magányom.
Nékem Uram, terem-e még
boldogság?
Szerelem bódító, keserű poharát
kiittam.
Új kelhely borát kóstolja-e még szám?
Lelki társként lesz reményteli
valóság.
Uram adj nékem még
reményt!
Erőm fogytán, szívja átkos féreg,
gyötri átok, mások által kevert
méreg.
Sötétben adj Uram
vezérlő fényt!
Uram adj nékem valót,
ne legyen légvár,
galambpárom szárnyamul,
kivel lelkem
együtt vidul.
Tisztaszívűt, kinek ököl-önzés
agyára
nem tolul.
Kiszolgáltatott, ki
önzetlen beteljesült vágyra vár.
Adj Uram! Újra, sugárzó
mosolyt arcomra!
Vidám dalomtól zengjen ház; szoba; konyha.
Nem leszek soha! Aranykalitka senki-madara.
Többé nem sír fel,
szívem hegedűjének húrja.
Adjál Uram sok-sok
napsütést!
Fény általi, reményteljes
beteljesülést.
Szeretet-nyelv a
világon az egyetlen beszéd,
melyet megért Uram minden
teremtményed.
Budakeszi, 2013. április 12.
Szathmáry Olga Ottília
Kapcsolódó hírek:
2020.11.03. Éji köd fátylán túl - Szathmáry Olga Ottília
Szathmáry Olga Ottília - Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja - Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva halálának 5. évfordulóján
Szathmáry Olga Ottília - Ablakom kitárult - Kovács Emil Lajos Ablak c. festmény versihletés
Szathmáry Olga Ottília - Csendüljön bennünk Magyarság-tudatunk