Szathmáry Olga Ottília
Álmodtam Veled
Az éjjel álmodtam Veled.
Ébredtem Nélküled.
Lovaink elvágtattak tova.
Vonatunk nélkülünk robogott, ki tudja
hova.
Sorsunk kereke forgott, elkopott.
Megmarad hozzám írott,
sok szép szerelmes leveled.
Mondtad: boldogságom Te őrizd.
ŐRIZEM ÉN HARMINCÖT ÉVE IMMÁRON.
Gyermeklány voltam még azon a nyáron,
mikor szerelmed fellángolt.
Netán csak buja vágy szikrája volt?
Katona bezárt sors érzelem-parazsa.
Küldeményeid postásunk két éven át hordta.
Mondta: „Féltelek, belehalsz ebbe
kicsinylány,
nemrég lett öngyilkos a szomszéd ifjú
asszony
csalfa katonatiszt férje miatt,
két
gyermeke árva…
ŐRÜLT SZERELEM, ŐRÜLT BOLONDOK
VILÁGA!”
Majd felvettek egyetemre.
Édesapám cipelte bőröndömet,
és tette fel a vonatra.
Némán zokogott mindkettőnk lelke.
Te vártál rám, a Nyugatiban.
Eskükő, házasság:
GYÖNYÖRŰ HÁROM GYERMEK!
No meg huszonöt év ajándék.
CSALFASÁGODBA MAJDNEM BELEHALTAM.
Most élni tanulok.
Örülök a reggeleknek.
Fűszálon harmatcseppnek.
Gondolom: boldogságom megtalálom.
Álmodhatom még Veled, ám Nélküled.
Vonat kereke foroghat visszafelé,
tudom.
Sorsunk hajfonatát ha simítaná kezed:
végérvényesen szétzilálták bántásaid.
Szél fújta szerelemünk, csak álom?!
Budakeszi, 2012. szeptember 25.
Szathmáry Olga Ottília
Festmény: Gulácsy Lajos - Dante találkozása Beatricével
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
Kapcsolódó hírek:
2020.11.03. Éji köd fátylán túl - Szathmáry Olga Ottília
Szathmáry Olga Ottília - Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja - Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva halálának 5. évfordulóján
Szathmáry Olga Ottília - Ablakom kitárult - Kovács Emil Lajos Ablak c. festmény versihletés
Szathmáry Olga Ottília - Csendüljön bennünk Magyarság-tudatunk