Szathmáry Olga Ottília
Élet-ármány
Kegyetlen élet-ármány.
Árván sikolt
az ágy, némán.
Férfi kéz
nem pihen párnán.
Sivár nyomor a magány.
Nincs társ, kire szívem rég vár.
Dédelgetett
szerelemünk álmát:
tégláról-
téglára raktuk rég, falát.
Építgetett életem csak légvár?
Hittük, soha le nem omolhat!
Ármány
lelkek láthatják a romokat.
Elégedetten
kielégülten nézhetik.
Mi adatott, boldogság el nem vehetik.
Szobámra az éjsötét reászállt.
Szemem
fénynek hiányát
megszokta
már, látóvá vált.
Érzékszerveivel a vak így lát.
Megelevenednek a tárgyak.
Falhoz
lapulok.
Puha paplan,
vágyak...
Alatta
megbújok.
Hallgatom
kapkodó légzésem.
Szívem torkomban dobog.
Szelleműző sámán dobok
hangolnak
fülemben, s dalolom...
A lég éji táncra kél.
Muzsikál
odakünn a szél.
Szélcsengő
csendül.
Örző angyalom ágyamon ül.
A magány mégsem egyedüllét.
Isten
adománya.
Hallgat már a
szív, a száj néma.
Elszenderülök, s fogom angyalom
kezét.
Budakeszi,
2012.október 30.
Szathmáry
Olga Ottília
Festmény: Ikonok > Siess Zsuzsa ikonfestő művészi alkotása
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
Kapcsolódó hírek:
2020.11.03. Éji köd fátylán túl - Szathmáry Olga Ottília
Szathmáry Olga Ottília - Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja - Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva halálának 5. évfordulóján
Szathmáry Olga Ottília - Ablakom kitárult - Kovács Emil Lajos Ablak c. festmény versihletés
Szathmáry Olga Ottília - Csendüljön bennünk Magyarság-tudatunk