Szathmáry Olga Ottília

Kertemben az ősz

(Lakatos- Demeter csángó költő

halálának 40. évfordulójára emlékezvén)

Kertemben hullatja könnyeit a bodzafa.

Zöld leveleit rőt-vörös szín tarkítja.

Kas-ernyőjén bogyója feketén gyászol.

Csillogva esőcseppek hullnak alája,

így búsul.

Lakatos Demeter! Vagyok ismeretlenül is testvéred.

Tüzet fogott lelkem olvasván csángó-nyelv verselésed.

Őszelőn agyamban, ereimben érzem véred lüktetését.

Jól intézte Isten, magvető népének „világba ültetését”.

Hány ezred évet őriztél meg

nyelvünk által magadban?

Magyarságunk „szétszóratott”, ám szívünk együtt dobban.

”Virágokat kaszál a zűsz”, majdan tavasszal nyílnak újak.

Lakatos Demeter!

Boldogok lesznek csángó-magyar ifjak.

Hisz őszre tél jő, s hoz halálával megújhodott tisztaságot.

Múlt a nyár, ugyanaz a nap süt mindenütt, tompítva forróságot.

Hajnalonként reggelre, harmat sző leplet az ébredő tájra,

mit, ezüstösen csillogó fátyollá varázsolt a felkelő nap sugára.

Minden, mi csoda csak ébredő

lelkekben rejtekezik.

Érzékeink, tudatunk, szívünk által felfedeztethetik.

Szép Hazánk, mit őseink szereztek: MAGYAR HON!

Mindegy hol „rí fel buba”

bárhová születik, rokon.

Magyarország, Erdély, Moldova, Felvidék, Ukrajna, Dél-vidék…

Legyen bár csángó-magyar; székely; kun; hun, szkíta ivadék!

Minket összeköt nyelvünk, bennünk míg él és egymást értjük.

Megtartotta sztyeppe népét szilaj tájakon tisztességben emberül.

Szórványban is élő magyar népét is tenyerén hordja Isten.

Hány ezer éve szól magyar altatódal magyar anyák ajakán!

Kenyeret adó búzamezeinket aranyságán

selymes szél ringatja.

Ugyanaz a nap süt le mindenütt

„Mag népére”, Isten napsugara.

Messze ott hol a nap lebújik,

s régi vágyakat őriznek a csillagok.

Mikor madarak hangja csitul a kertben,

s csak a kuvik hangja szól.

Itt a Duna-Tisza,

ott a Moldva és a Szeret folyik,

nóta szól a fonóban.

Őszre jár már az idő, elfáradt a természet pihenni tér tél havában.

Él a máig megőrzött „Halotti beszéd” nyelve, nálatok általatok.

Testvéreink bár „por es homu vogymuk”, nem madár „ágról szakadt.

„Hol a nap szentül le”, nekem is apám mutatta merre van nyugat!

Vigyázzátok kincsünk: gyimesi, barcasági, bukovinai székely-csángók.

Budakeszi, 2013. szeptember 18.

Szathmáry Olga Ottília