Szathmáry Olga Ottília
Lázálom
A nap végre besütött
ablakomon.
Sugarai elrejteztek szemhéjam mögött.
Nappal-éjszaka lázálmában nem vergődöm.
Verítékcseppek
tanyáznak homlokomon.
Törött szárnyú madár már
nem remél.
Tócsa beszakadt jegén vagyok kis veréb.
Agyam vetített
kiúttalan álom utakat.
Fehér filmvászonra rápréselt
káprázat.
Mily hosszú volt a
fénytelen sötétség!
Föl sem fogom még álmaim rettenetét.
Képek tolulnak rendületlenül agyamba.
Iramodtak felém romokba
dőlt házak.
Liftbe bezárva
zuhantam, röpültem.
Alumínium falai közé
préselődtem.
Emeletes házak között
repülő katlan.
Üveg fala lett, s a kék
tengert láttam.
Az álom nem engedett,
testem húzta.
Szürke sikátor, betakart falrom
omladéka.
Úton fekszem, testem élettelen
fadarab.
Párduc fölöttem, vadul torkomba
harap.
Tüdőm ziháló oxigéngép, szívem
kődarab.
Kinyitni is képtelen
vagyok szemhéjam.
Arcom vörös, dagadt: gyógyszer-allergia.
A láz és az álom csökkent infúziótól
lassan.
Napsugár küldött éltető
reményt utamon.
A lelkem ártó ármányait
elűzte tudatom.
Keresztúthoz érkeztem és volt
választásom.
Föléledtem, táncol a napsugár is nyugaton.
A láz jelzőberendezés:
figyelni magunkra.
Betegség? Óra ketyegés: tik-tak, idő
múlása.
Figyelmeztetés – vágyni
az örök boldogságra.
Pillanatnyi örömre,Isten gyógyító
napsugarára.
Budakeszi, Budapest 2014.01.07-01.29.
Szathmáry Olga Ottília
Festmények: Salvador Dali,Folyó idő
Csók István: Portré feleségéről
Kapcsolódó hírek:
2020.11.03. Éji köd fátylán túl - Szathmáry Olga Ottília
Szathmáry Olga Ottília - Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja - Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva halálának 5. évfordulóján
Szathmáry Olga Ottília - Ablakom kitárult - Kovács Emil Lajos Ablak c. festmény versihletés
Szathmáry Olga Ottília - Csendüljön bennünk Magyarság-tudatunk