Szathmáry Olga Ottília
Tavasz-vágyó
Rongyos, kopott kabátjába bújt a tavasz.
Foszló szövetén néha a napsugár átragyog.
Belesajdult fényességébe, világnyi fájdalom.
Fákat rázva zokog a szél, szürke égbolt alatt.
Vágyom már Föld illatára,
erdő üde zöldjére,
Dalukat zengető madaraknak,
vidám énekére.
Festettem Budai hegyek
félkörívét, vászonra.
Virágos réteket, s a
hozzájuk vezető utakat.
Budakeszi Vadaspark alatt
megbúvón viruló,
hófehér szirmú szilvafákat ,
a nászukat várót.
Gólyahírt, kék nefelejcset
és százszorszépeket.
Hegyek aljáig érő, réttel
ölelkező zöld fenyőket.
Sokszor fényképeztem le
szememmel a tájat.
Harminc éve már, minden
sétánk alkalmával.
Agyamban képpé alakult,
tudatalattim őrizte.
Lelkemből kivetült szívem
vágyát meglesheted.
Szélvihar kergette messze
„Jégbontó” hónapját.
A katolikus templom harangjai,
delet kongatták.
Hangjától elvonultak,
útra
kéltek fergeteg fellegek.
Hegyek mögött felébredt nap
sugarát köszöntötte.
Fenségesen zúgott, bongott,
messzire hallatszott.
Tavaszt szülő Március,
„Kikelet
hava” szeszélyes.
Naponta csodát varázsol
a
természet újra ébredése.
Szív beleborzong vajúdásába,
ám boldogságot hoz.
Budakeszi, 2016. március 14.
Szathmáry Olga Ottília
Szerkesztette
a NETWORK Versek - Idézetek Irodalmi Klub> a Magyarságunk a lélek él
Klub> Budakeszi Klub és Együtt Budakesziért Közösségi Fórum>
Közösségi Oldalak vezetője> Szathmáry Olga Ottília
Kapcsolódó hírek:
2020.11.03. Éji köd fátylán túl - Szathmáry Olga Ottília
Szathmáry Olga Ottília - Ihász- Kovács Éva szeretetláng útja - Tisztelgés és főhajtás Ihász-Kovács Éva halálának 5. évfordulóján
Szathmáry Olga Ottília - Ablakom kitárult - Kovács Emil Lajos Ablak c. festmény versihletés
Szathmáry Olga Ottília - Csendüljön bennünk Magyarság-tudatunk