Milyen végtelenül üres a lelkem-a szivem...

mert elment tőlem...elhagyott az akit én igazán szerettem...!

Egy novemberi nap volt ....

sosem felejtem el.....

akkor hagyott engem el üres-néma tekintettel..!

Kitudta mondani hogy elmegy tőlem.....

hogy már nem szeret többé......

hogy ezután én már sohasem lehetek az övé...!

Hiába kérleltem- maradj hisz annyira szeretlek....!

Ha elmész tőlem én ebben a nyomorult világban egyedül mit kezdjek.....?

De ő meg sem hallgatott engem...

nem nézett rám.....

nem érdekelte mit mond a fájdalomtól remegő szám....!

De nem egyedül ment el...mert akkor elvitte a két gyermekem,

akik nélkül semmit-de semmit sem ér az én hitvány

kárhozott életem!!

Most üres a ház.....

egyedül vagyok.....

A néma ajtokon  hiába kopogtatok!!

Nem jön már válasz...

nem jön  a kérdésre felelet......

nem töri meg gyermek zsivaj a fájdalmas csöndet!!

Nem mondja már nekem senki hogy "szeretlek apa"

S ha elmész tőlünk...... siess hozzánk haza!!

Hiába várom én minden percben hogy nyiljon az ajó min belépnek....

hogy " ő " azt mondja nekem vissza jöttem hozád- bocsáss meg......

szeretlek!!

De nem mozdul az ajtó nem jön hozzám senki...!

Igy hát nem kell erre az utolsó szóra senkinek felelni....

Rongyos fekhelyemen a haldokló lelkemmel elgyengülten

némán fekszem....

Érzem a rideg számitó halál ott ólálkodik mellettem!

Igen vigyél hát.....

vigyél magaddal!

Most már hozzád vágyom én minden erőmmel-minden

akaratommal!

oly Jó lessz már megpihenni....

megnyugodni végre.....

elszenderedni csendben az édes anyaföldbe...!

Ahol már csak a végtelen csend és nyugalom vesz körül...

ahol  majd minden fájdalom-szenvedés elmerül!

S ha már eljött az este -a hideg éjszaka....,

egy hangot hallsz majd távolról melyet messze visz a szél...tova!

Egy hangot mely nagyon mélyről-

nagyon távolról szól majd hozzád.......

egy esengő őszinte gyászos fohászt..!

Vidd hát te rohanó szél még utoljára ezt a gyászos fohászt tova...,

melyet titkon őriz majd a sötét-hideg éjszaka.....

Bocsáss meg nekem Erika!!!

                                                        Vida Zoltán.