VIOLÁM NÉVNAPJA
Szathmáry Olga Ottília

 

 

Ma van Violám Névnapja.
Szia Olgi mama!

Csacsog a telefonba.
Aztán játszani visszaszalad, folytatja.
Érti már köszöntését a névnapos.

A negyedik szülinap gyermeki okos

ésszel már felfogható számára.

Torta gyertya-lángja fényében.

Kettőezernyolc esztendőjének

július tizenötödik napja óta,

ez az esemény csupa gyönyörűség.

Minden évnek.

 

Édesapának, Édesanyának, Rokonoknak.

Nagyszülőknek is micsoda csodás boldogság.
Hiszen testvérkéje öt hónap múlva megszületik,

Kit Violám testvérként, vár oly rég.
Milyen jó Pocaklakó magzat hugicájának,

aki Édesanyja méhében,hasában növekszik.

 

MITŐL ILYEN REJTELMES NAP?

EZ A NAP? A NÉVNAP.

MIÉRT IS ÜNNEP?
Ezt csak mi tudjuk már felnőttként.
FŐKÉNT AZ ÉDESANYÁK!

Nevén hányszor szólítgattam,

én is Anitám Violám Édesanyját, ki első lányom.
Magzatként még méhemben együtt voltunk.
Beszélgettünk: simogattam hasam, pocakom.

Ő mocorgással válaszolt, ez volt a mi titkunk.
Ettől olyan szép és átszellemült

az Édesanyák arca!

 

 

Baba, mama együttlétének imádata ősidők óta.
Gondoljunk bele micsoda varázs, amikor

először halljuk szívének dobbanását

gyermekünknek, ultrahang vizsgálatkor.

A szoba vízhangozza ritmusát!

Látjuk monitoron a pici lényt,

kinek mi védjük életét.

 

 
Amikor kimondjuk Gyermekünk, Unokánk nevét.
Sokáig ízlelgettem én is a szót!

Hisz nevében sorsa: VIOLA.
TAKÁCS VIOLA.
ÉDES KINCSEM!

KICSINYEM.

TE VAGY A LEGELSŐ UNOKA!
Szüleimnek a harmadik DÉDUNOKA.
TE VAGY AZ ÉN NAPSUGARAM,
SZÍVEM BOLDOGSÁGA.
Kicsi kincsem, Virágom, Violám!
Szöszke hajad, fekete szemed.

Együtt ha, nyugovóra térünk

nyújtjuk soká a mesét.
Ébren vigyázom álmod.

Oly édes kezed érintése,mikor keresel ijedten: mama,mama!
S megnyugszol: itt vagyok baba, baba.
Hallgatom elégedett szuszogásod.
Éjente néha Violám, nagyi elszunnyad.

Sajnálom azokat a perceket,

miket nem ébren töltök Veled.
Reggeli nyújtózások az ágyban.

Együtt játszásaink Öröme.

 

 

 
Duna parton, vadkacsák etetése.

VIOLÁM!
Értelmed első nyiladozásai két évesen:
„Vadkacsa úszik, Viola úszik…

Vadkacsa röpül?
Mama! Repülő repül!..."

Most már a kövek közé is megyünk,

hogy repüljön, közelről etetjük!

Édesapám mondta:

„mennyivel másabb az UNOKA”!
Ez sokkal önfeledtebb pillanatokat ad.

Igazad van Édesapa!
A SZÜLŐ, míg agya hagyja,

soha nem feled!

BENNÜNK ÉL GYERMEKEINK kimondott szava.

Vajon a gyermek mire emlékezik majd?

Szerető ölelésekre,

Anyai intelmekre?

Apró, toporgó lázadásokra,

mikor anyja érte remeg?

A lánygyermek édesanyját,

saját gyereke révén érti meg.

Agyammal tudatosan fényképeztem le,

mindhárom gyermekemmel
együtt töltött szépséges pillanataimat.

Hasonlítgatom régóta.
Micsoda ajándék az anyaság valósága!

A nagymamaság megélése: kitárulkozás.

VÉG NÉLKÜLI, SZERETET- KIBONTAKOZÁS.
Játszótéri örömül:

sok-sok homoksütemény készül.

Labdázás, hintázás, futkározás.

Ballagunk, a hátunkon hátizsák.
Egymás szólítgatása:

Olgi mama! Viola!

KACAGÁSOK! SZÍVBŐL JÖVŐK!
ANITÁM, ZSOLTI KÖSZÖNÖM!
VIOLÁM FOGADD NÉVNAPI KÖSZÖNTŐM!
Sok év múlva, ha előveszed

és versem olvasod:

remélem ez lesz a legszebb

szeretet-ajándékod!

Olgi mama.

 

Szathmáry Olga Ottília
Budakeszi, 2012. december 19.

 

 

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília