Zord idő
Meleg nyári éjszakákon,
Viharzóna lett hazánkból.
Erős széllel, mennydörgéssel,
Villám csapkod a sötétben.
Morajlik az égbolt nagyon,
Cikázó fény hová csapjon.
Megkeresi a házat és fát,
Felgyújt mindent, amit csak lát.
Ijedezik ember, állat,
Félelmében remeg, bágyadt.
Ha vége a cudar időnek,
Törött cserép halmok nőnek.
Ha az égiháború elvonul.
Sok-sok csillag újra kigyúl.
Majd pirkadni kezd, jön a hajnal,
Az öreg nap útnak indul.
Felmászik a horizontra,
Sugarait onnan szórja.
Közel jár a földtekéhez,
A hőjével mindent éget.
Hortobágyon által menve,
Kilenclyukú hidat lelhetsz.
A távolban, az árnyékban,
Gulya kérődzik csendben
Néhány bivaly bőszen legel,
Bögöly haddal birokra kel.
Arrébb a konda dagonyázik,
Pocsolyába vígan mászik.
Gőztől párás lesz a határ,
A sík tájon szellő sem jár.
Becsapva érzéket és szemet.
A távolban délibáb terem.
Csalóka fátyolos képpel,
A templomtornyot hozza közel.
Juhhodályt, házat, épít a mezőn,
Semmiből a forró levegőn.
Az időjárás megváltozott,
Az élővilágnak okoz gondot.
Vihar dühöng, a Nap éget.
Kegyetlen lett már az élet.
Ember vigyázz, legyél okos!
Unokádra gondoljál most.
Ne Tedd tönkre az életét,
Őrizd meg a környezetét.
Kapcsolódó hírek:
Elszenderedő élet
Ágota László - Elszenderedő élet
Ágota László - Csodás teremtmény
Ősz