Jókai Anna: Ima Magyarországért
Öregisten, Nagyisten
Nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből-vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
/csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát/
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
sovány lakomára
noha bort kínáltak
s akik ezt megitták
mind bódultakká váltak.
/ ….csak csendesen, ne siránkozz,
bátran szólj elkábult hazánkhoz./
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas-eső alatt
bíz egyformán áznak.
/…csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad/
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a te nyájad
bárha szőre hullik.
/….csak csendesen, nem használ a lárma,
mostoha szülők közt még árvább az árva/
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
Maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön-gyilkosává válni
haza kell találni!
/ csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek/
Öregisten, Nagyisten
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlon-furulyája/
dagonyáztat altat pocsolyába.
/csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot/
fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladtunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránktukmált Isten- hiány
mértékadó értelmiségi minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban ál-parasztok
a búzát égetik ők nem a harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? Búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldos pénznek nincsen szaga,
/…csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérniI/
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
náci-tudat, bolsi-tudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp, meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld a Földgolyót Fiad köntösébe
édes hazánkat annak kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke.
Annyi gyalázatos koron át
Őrizd meg számunkra misztikus koronád.
/…Csak csendese, akinek füle van, hallja,
a látónak látható, hasad az Ég alja/
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk, s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomályosított szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tarts köztünk szellemét most és mindörökre.
/ A Születés-hiszen az életünk hovatovább ráment-
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment./
Szerk.: Szathmáry Olga Ottília
Kommentáld!