Ágota László
A Nő két arca
Álom-álom boldog édes álom,
Visszaviszel a nem is oly régmúltba.
Sok szép emlék, csodás érzés,
Köszön nekem onnan vissza.
Szép
volt életemnek e röpke perce.
A nap
is szebben ragyogott az égen,
Sugárzása
betöltötte a fájó lelkemet.
S ajándék
volt, ha kezed megérintett.
Mikor
halkan cirógatni kezdtél,
Szenvedélyesen
magadhoz öleltél,
Lágyan
érzelmektől fűtve kedvesen,
Szeretlek,
mondtad suttogva, csendesen.
Életemnek
ezek voltak legszebb percei.
Szívem
csordul ki tőle, ha rád gondolok.
Páratlan fénysugárként világítottál
Nekem,
De
ekkor jött a fájdalmas sajgó ébredés.
Derűs percek után szomorú a valóság.
Szemembe
könny ül, ha arra gondolok,
És megjárom
az élet minden poklát,
Hogy a szép
szavak nem voltak igazak.
Te nem
éreztél semmit, csak színleltél.
Másra
gondoltál még engem, öleltél.
Csak játszottál velem kaján örömmel,
Csábítgattál,
majd a porba sújtottál.
Álnok
kígyóként körbe tekertél.
Közben,
pedig mással enyelegtél.
Engem villás
nyelveddel hitegettél,
Közben,
pedig egy majmot szerettél.
Fájdalmas szívem nem tud nyugodni.
Keresem még mindig kedves arcodat.
Az emlék már a holnap poharát tölti,
De fájó szívem a nehéz terhet cipeli.
Ágota 2010-03-10
Forrás: Ágota László
Festmények: Michalil Volkov - A nő két arca;Michalil Volkov - A naccságos
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Ágota László - Könnycsepp
Ágota László - Búcsú "Cipő"-től
Ágota László - Hercegnőm
Ágota László - Elszenderedő élet