Ágota László
Nagy az én bánatom.
Nagy az én bánatom,
kínoz a fájdalom,
már tovább nem bírom,
az életem eldobom.
Ha meghalok csak állni fogsz
és
nézed eget,
csak állni fogsz nézed,
hol sírom
domborodik.
Vajon miért nem sikerül
Nekem
semmi?
A lelkem szenved,
elfog a kínzó
félelem,
érzem ilyenkor minden fájó,
bizonytalan,
nézek ki az ablakon
és kétségek
gyötörnek.
Mit rontottam el, élettől mért
csak kudarcot kapok?
Jár az eszem, peregnek fejedben
a gondolatok,
az élet kemény, nincs jó tündér
csak a mesékben,
ölembe nem hull semmi,
küzdenem kell
mindenért.
Egyszer belöktek egy ajtón,
fázom és ráz a hideg,
árnyék borítja be egem,
elhal a napsütötte felszín.
Megpróbálom
értékelni,
hogy miért is éltem,
álmaimból, vágyaimból
mit hajtottam végre?
Kerestem és rátaláltam,
megleltem
a csodát,
Rád leltem e tébolyult,
rohanó, világban.
Megkaptalak és máris elveszítettelek,
elhagylak,
elragad Tőled a kegyetlen sors a
könyörtelen halál.
Minden
ami körülöttem forog, lecsendesül lassan,
tovasuhannak
az együttlétek és gyötrődések mámorai,
búcsút
intek már a téltől
gyötört száraz ágaknak,
a kopár tájtól is elköszönök a dér-harmatos reggelen.
2012-11-07 Ágota
Kapcsolódó hírek:
Ágota László - Könnycsepp
Ágota László - Búcsú "Cipő"-től
Ágota László - Hercegnőm
Ágota László - Elszenderedő élet