Drága Erikám!

Igen ez a költői szabadság...

Ez az én véleményem valamiféle versfaragási szabályzat alapján, amit a Bölcsés Karon oktatnak, illetőleg a görögöktől - napjainking valamiféle etalonként.

Atózta többféle irodalmi irányzat látott napvilágot - akár a szabad vers.

Nem ragozom tovább - ez Erikám a TE költői szabadságod, hogy miként formálod gondolataid áramlását szavakká, s miként lesz vers!

Ölellek szeretettel: olgi

Válasz

ezt nem értem Linda! elmondod mi a baj?

Előzmény

Válasz

köszönöm kedvességedet..)) bár keserü dolgok,most mégis elmosolyodtam- ha tudok.!!! olvasni.... ha tudok..((( az IS a végét járja..

Előzmény

Válasz

Kedves Lajos!

Ez a versed is gyönyörű! köszönöm szépen!

Előzmény

Válasz

Kedves Olgi!

Először is, szeretném megköszönni azt a gondoskodást, amellyel körül veszel engem, és a verseimet, amióta itt vagyok. Szerkeszted, széppé teszed az olvasó számára. A kritika, az kritika. Tudni kell értékelni, mert építő jellegű, én ezt vallom. Ha megengeded, megmagyaráznám a kérdéses hasonlatot.
Az égszínkék tekintet jeges lehelete, hát, igen. Igazad van, ami hasonlatot illeti. DE! Akkor, amikor ezt a verset írtam, ezek a szavak akartak előtörni belőlem, és hiába tudom, hogy a hasonlat sántít, mégis a vers így lett kifejező, szerintem. Ha azt írtam volna, pl. piros szád jéghideg leheletét érzem... ugye milyen idétlen?
Még egyszer köszönöm a soraidat, és a kritikát is. Végül egy példa. Arany János: Szondi két apródja című verséből:
"Mint hulla a hulla! veszett a pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét:"

Előzmény

Válasz

köszönöm szépen Linda! és azt is, hogy olvasol. :)

Előzmény

Válasz

köszönöm Sándor! :)

Előzmény

Válasz

ÉN köszönöm, ezért érdemes írni, és persze azért, mert jobb, több leszek általa. Én legalábbis így érzem.

Előzmény

Válasz

25.HÁBORGÓ SZÍVEM!

A szerelem tüze ég,
Két gyönyörű szemedben.
Jóságos nézésed,forró ölelésed,
Megnyugtatja háborgó szívem.

Háborgó szívemnek,
Sötét tengerén.
Úgy röpülsz felém.
Mint egy jóságos szirén.

Csókkal halmozod el,
Az én bús ajkamat.
El űzöd szívemből,
A szomorú gondokat.

Üde a szerelmed,
Mint a hajnali harmat.
Melyre a felkelő nap,
Szórja a fénysugarat.

Válasz

Erikám!

Nagyra értékelem verseid és lelked! Az általad szavak által megformált verseid

gondolati tartalmát és bátorságod, amellyel kitárulkozol!

"Láttatni mered lelked rezdüléseit, Önnön kétségeid!

Nagyon örülök, hogy ilyen fiatalon vagy ekkép bátor és bölcs...

A mostani versedhez a megjegyzésem lenne átgondolásra, amit szerényen írok: "...Égszínkék pillantásod jeges leheletét érzem bőrömön..." bocsi, de ez képzavar, mégha összevont hasonlat is... Ennek magyarázata általam:

a pillantásnak nincs lehelete!...

A hasonlat attól az, hogy mondanivaló tekintetében, nem mondjuk ki..."olyan mint, ha... de amit valamivel összehasolítunk, annak hasonlatosnak is kell lennie a logika szabálya szerint! Ez pedig sajnos
nem szillogisztikus következtetés... logikai bukfenc! A száj képes lehelet kibocsátására a tüdőből kiáramló levegő által.

Remélem nem haragszol a fejtegetésért, de TE MAGAD VAGY VERSEID ALKOTÓJA, a szabadság pedig a TIÉD...

olgi szerk. puszi

Válasz