Ágota László
Száguldó gondolatok
Gondolataim elkalandoznak,
A csillogó hómezőn száguldoznak.
Fityiszt mutatnak az öreg napnak,
A fénylő sugarakkal versenyt futnak.
Bukfencet vetnek a csillogó hóban,
Henteregnek a fehér határban,
Szél süvít végig a hideg tájon,
Fuvallat csókol lágyan szájon.
Eltűnnek a távoli messzeségben,
Kutatva az ismeretlen végtelenben,
Életet keresnek a messzi távolban,
Majd megpihennek e tébolyult világban.
Ismét elrepülnek, és a múltban járnak,
Ural mellett az őshazára, rátalálnak,
Ugor népet követik a vándor útján,
Mennek velük Mongol földön haladván.
Elérik a távoli kínai nagy falat,
Keményen döngetik a kapukat,
Bebocsátást e kultúrába nem nyernek,
Elindulnak hát tovább délkeletnek.
Szomszédságban a Szerecsen és
Szír néppel,
Egy ideig barátságban együtt élnek,
Majd a török hordák nyomdokában,
Elindulnak nyugatra az új hazába.
Levédiába értek az új szálláshelyre,
Itt élnek földet művelve, állatot nevelve,
Majd nemzetségük Etelközbe települ,
Itt a hét törzsszövetségben egyesül.
Vérszerződés köti össze sorsukat,
Elindulnak, hogy valóra váltsák álmukat.
Árpád fejedelem vezette a sereget,
És új hazát teremtett a nemzetnek.
Utazástól elfáradt csapongó elmém.
Csodálatos a múlt és látni szeretném,
Szállongó gondolataim pihenni térnek,
Álmomban is a népünkről regélnek.
2011-01-06 Ágota
Forrás: Ágota László
Szerk.: Szathmáry Olga
Kapcsolódó hírek:
Ágota László - Száguldó gondolatok
Ágota László - Könnycsepp
Ágota László - Búcsú "Cipő"-től
Ágota László - Hercegnőm