Ágota László
Száguldó gondolatok
Gondolataim
elkalandoznak,
A csillogó hómezőn
száguldoznak.
Fityiszt mutatnak az
öreg napnak,
A fénylő sugarakkal
versenyt futnak.
Bukfencet vetnek a
csillogó hóban,
Henteregnek a fehér
határban,
Szél süvít végig a
hideg tájon,
Fuvallat csókol
lágyan szájon.
Eltűnnek a távoli
messzeségben,
Kutatva az ismeretlen
végtelenben,
Életet keresnek a
messzi távolban,
Majd megpihennek e
tébolyult világban.
Ismét elrepülnek, és
a múltban járnak,
Ural mellett az
őshazára, rátalálnak,
Ugor népet követik a
vándor útján,
Mennek velük Mongol
földön haladván.
Elérik a távoli kínai
nagy falat,
Keményen döngetik a
kapukat,
Bebocsátást e
kultúrába nem nyernek,
Elindulnak hát tovább
délkeletnek.
Szomszédságban a
Szerecsen és Szír néppel,
Egy ideig barátságban
együtt élnek,
Majd a török hordák
nyomdokában,
Elindulnak nyugatra
az új hazába.
Levédiába értnek az
új szálláshelyre,
Itt élnek földet
művelve, állatot nevelve,
Majd nemzetségük
Etelközbe települ,
Itt a hét
törzsszövetségben egyesül.
Vérszerződés köti
össze sorsukat,
Elindulnak, hogy
valóra váltsák álmukat.
Árpád fejedelem
vezette a sereget,
És új hazát teremt a
nemzetnek.
Utazástól elfáradt
csapongó elmém.
Csodálatos a múlt és
látni szeretném,
Szállongó gondolataim
pihenni térnek,
Álmomban is a
népünkről regélnek.
2011-01-06 Ágota
Forrás: Ágota László
Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
Ágota László - Száguldó gondolatok
Ágota László - Könnycsepp
Ágota László - Búcsú "Cipő"-től
Ágota László - Hercegnőm