Montázs Magazin riportja

Szathmáry Olga Ottília,

a versírás szerelmese

Riporterek:

- Nagy L. Éva

- Weninger Endréné Erzsébet

(laptulajdonos)

http://www.montazsmagazin.hu/iroklub/2609-szathmary-olga-ottilia-a-versiras-szerelmese

,,Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.” (Wass Albert)

Kedves Olgi, szeretném, ha vallanál életedről, örömeidről, netán gondjaidról is. Mesélj a családodról, a gyökereidről!

Nyíradony-Szakolykertben születtem 1958.január 29-én a Gencsy-kastélyban.

Minthogy az öreg gróf a kastély középső részét iskolává alakította, a keresztszüleim - tanári diplomájuk megszerzése után - már oda mehettek tanítani. Nagyapám több évig Szibériában szenvedett, ahol elfagyott a lába. Édesapám ide menekítette őt a gróf úr segítségével.

Származásomról, családomról… Szilágysomlyóról Szathmáry Dániel ükapámat és testvérét Károlyt ükanyám, Kállay Zsuzsanna nehéz szívvel engedte el a 1848-as szabadságharc 31-es zászlóaljába.

Bár Kossuth megerősítette a grófi címet, a fegyverletétel után teljes vagyonelkobzásra és börtönbüntetésre ítélték az egész családot. Aztán jöttek Trianon eseményei, majd az I. világháború és a második…

(A Nyíradony-Szakolykerti államosított Gencsy- kastély jelenlegi állapotában)

Csodálatos gyermekéveket élhettem meg itt szüleimmel és nővéremmel, Zsókával, továbbá keresztszüleimmel, unokabátyáimmal: Korondán Gyurival és Jocóval. Bodrogkeresztúr életem második meghatározó élménye: Anci, Ottília, Zsuzsa, Győző és Attila unokatestvéreimmel a hatalmas vadászházban. Boldogságos gyermekcsatákra emlékszem és a felnőttek észrevétlen folytonos nevelésére. Mindenhol sok-sok könyv volt.

Gyermek centrikus családban nőhettem fel irodalmi és zenei alapképzettséggel. Nemesi-grófi származásunkat el kellett titkolnunk. Bár kettős tudatként éltem meg, hogy nagymamám Szathmáry Olga-ként tanította írni a nevem (Ő is így kapta a leveleket – Szathmáry Károlyné) Az iskolában mindig gondolkodnom kellett, hogy úgy nem szabad. Édesapám, miután Édesanyám „jussából vett területeken gazdálkodtak”, és a Nyíradonyi TSZ államosította a lovakat és minden jószágunkat, már az új személyi igazolványába bátran írathatta be a „földműves” foglalkozást. 1962-ben költöztünk Debrecenbe a szüleimmel. A három testvér: Margit, Olgi és Károly itt vettek három telket. Édesapám és Édesanyám saját kezükkel építették fel a házunkat.

Most is csak azt tudom mondani: „… Nehéz a kitárulkozás! Ám vállalom önmagam…” fogalmaztam meg 2013.április 4-én magamról összegzésként első önálló kötetemben. Címe: „Főnixként él bennem a tűz.” A Batsányi- Cserhát Kör adta ki Lovag Bornemisza Attila elnök-főszerkesztő segítségével, aki a recenziót is írta. Elég régi az ismeretségünk. Négy éve szerkesztem többek között a NETWORK Világhálón a „Versek, idézetek, szép történetek klubunkat”:Url.cím: http://vesekidezetekszeptortenetek.network.hu.

Két évig én egyetlen versem sem tettem közzé, mert csak a többi költőnek szerettem volna megjelenési lehetőséget teremteni, és létrehozni egy kommunikáló, a szeretet és egymás tiszteletén alapuló eszmei csoportot. Először gróf Murinyi Józsi, Dáma Lovag Erdős Anna és Lovag Bornemisza Attila is megtiszteltek verseikkel és még sokan mások... Ezután ismerkedtem meg a Batsányi- Cserhát Körrel. Amikor a Facebook-ra delegált Attila, akkor a „Főnix” versére gyorsan még ott válaszoltam „Főnixként él bennem a tűz” versemmel. Ezáltal vette észre Attila, hogy az nem lehet, hogy valaki versre rögtön verssel válaszol… Így tudattam Annával is, hogy 10 éves korom óta írok. A korábbi írások, novellák kockás füzetekben maradtak, fiókban, költözés utáni dobozokban. Ezeket még nem volt időm feldolgozni. Ezt követően talán leomlott bennem egy gát, no és ekkor már betegségem miatt is jobban ráértem, hogy a gondolataimat megosszam.

2010-től lettem rokkant nyugdíjas. 2004. március 31-én váltam el 25 évi házasság után. Három gyermeket neveltem fel: Zoltán 1979-ben, Anita lányom 1980-ban (két unokával ajándékozott meg (Viola 5 éves és Lívia 7 hónapos), Kinga 1990-ben született „a szabadság gyermekeként”! Őt már meg lehetett keresztelni is Debrecenben, a Nagytemplomban, nyáron diplomázott közgazdászként.

Édesanyaként, elszakadva Debrecentől, a megfeszített munka és a folyamatos tanulás, szakképzések és a család mindennapi teendői egyébként sem adtak volna lehetőséget a publikálásra.

(Esküvői fotónk)

1978-ban egy katonatiszti családba kerültem a férjem által. Itt teljesen más értékrend fogadott. Ekkor derült fény nemesi származásomra. Anyósom röviden csak „grófi ivadéknak” becézett, már az első gyermekem megszületését is ellenezte. Anita lányom fogantatása után haza is költöztem Debrecenbe. Nekem azt kellett tennem, amit elvártak tőlem, bár meglehetősen renitens voltam.

Ausztráliából már Magyarországra visszaköltözött nagynéném meghalt, édesanyám bátyjával nem lehetett tartani a kapcsolatot. Amikor Ő is a hazatelepülést választotta, nehéz időszak következett. A férjemmel, a gyerekekkel együtt boldogok voltunk, bár a szülei folyton beleszóltak az életünkbe.

Bizonyára eszes, okos kislány lehettél, ha az érettségi után felvételt nyertél a Corvinus Egyetemre.

Debrecenben a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolai érettségi után 1976.10.15-től a Marx Károly Közgazdasági Egyetem Társadalomtudományi Kar Tanári „A” szakán folytattam tanulmányaimat. A történelem, irodalom, zene és művészetek iránti szerelmem születésemkor fogantatott. Továbbá, ahogy történelem tanárnőm mondta: „Olgicám, az őskarok visszahúznak”. Családunk történetét illetően őseim között írók, költők voltak. Természetes volt a művészetek művelése, a mindennapi élet részét képezte. Számomra innen adódik a megmérettetés! Tíz évesen a könyvtárban Veress Péter Szegények szerelme könyvét olvastam már. Ez után született meg az első versem, ami meg is maradt.
Szívet melengető diákéveket töltöttem el Debrecenben. Példamutató pedagógusoktól szívtam magamba a tudás élményét. Jó volt debreceni diáknak lenni! A Sárospataki Diáknapok, Debreceni történelmi, irodalmi vetélkedők…

Kati néni;Kapitány tanár úr, a sportolás; az irodalmi színpad. Filep Tibor tanár úr és Bancsi Zsóka; Kósa Lajos tanár úr, aki valóban a matematikát úgy tanította, hogy élmény volt! Ő vette észre, amikor táblán kellett kidolgoznom egy feladatot, hogy gyorsabb az észjárásom, ezért hagyok ki egy-két megoldásmenetet, a dolgozatírások során. Az előző tanárnő, Piroska néni megvádolt azzal, hogy lesem a barátnőméről, ezen nagyon megsértődtem. Egyetemre is Kósa tanár úr készített fel.  Most nyáron akartam odaadni Tanár Úrnak a verseskötetem, mikor közölték, hogy két hete meghalt… Letaglózott a hír, így ismerősömnek, Halmos Sándornak adtam át, hogy juttassa el fiának, Debrecen polgármesterének. Remegő kézzel dedikáltam már így posztumusz.

(Fiatalon 16 évesen)

Milyen végzettséget kaptál? Jól tudom, hogy még később is tanultál itt?

Filozófiát, politikai gazdaságtant és tudományos szocializmust taníthattam volna. Dolgoznom kellett és folyton képezni magam.1994-ben mérlegképes könyvelői oklevelet szereztem, majd az akkor már Corvinus Egyetem Államigazgatási Karára kerültem „igazgatásszervező” szakra. Közben szereztem meg az adószakértői oklevelet. Innen lehetett ugyanis a hatodik szemeszter után bekerülni a jogi egyetemre. Ami sikerült is, csak elvégeznem nem, mert a válás után meg kellett teremtenem Kinga lányom számára is a lakhatás feltételeit, és az Ő továbbtanulása és finanszírozása előbbre való volt nekem. A szakdolgozatom „Emberi, személyiségi jogok, különös tekintettel a kettős állampolgárság jogi és financiális kihatására”címmel írtam.

Olgi, mi történt, hogy egyéni vállalkozó lettél? Talán anyagilag kifizetőbb volt?

Egészségi állapotom megromlott, és 2010-től rokkant nyugdíjas lettem az autómmal történt karambol és más okok miatt. Aztán megszüntették ezt a státuszt és másként nevezték el, más feltételekkel. Megkíséreltem az egyéni vállalkozást, hiszen 4 órában lehet bizonyos anyagi feltételek mellett munkát találni. Vállalni lehet, csak a nem garantált befektetett tőke hiányában lehetetlen jövedelemre szert tenni. Nem egyszerű dolog szembesülni azzal a ténnyel, hogy bár képzett vagyok, nem kellek a munka világának. Emiatt is hálás vagyok a sorsnak és Istennek, hogy vannak unokáim, gyermekeim, fedél a fejem felett és írhatok kedvemre… 

(Lívia és Viola unokáim 2013.) 

Mikor kezdted el az érzéseidet verssé formálni?

10 éves korom óta írok, mióta a Nyíradony-Szakolykerti könyvtárban (amit a keresztszüleim alapítottak, meg biológia szertárat, sportklubot, zenedét) Veress Péter „Szegények szerelme” könyvet elbújva elolvastam, aztán Ibsen Nóráját… ez a versem meg is maradt, valamiért eltettem az éppen aktuális olvasott könyvembe. Válásom után egyre több, vagy 23 spirálfüzetnyi gyűlt össze és 2011-től írtam az interneten a Batsányi- Cserhát Kör Facebook oldalán és a NETWORKON a még általam szerkesztett három közösségi oldalra.

Számomra az írás egy önkívületi állapot: mintha valaki fogná a kezem és vezérelné az agyam. Éjjel is föl kell ébrednem és le kell írnom, ami bennem fogant. Ez talán számomra az elrendeltetés. Megváltás egy új, élhető élet reményében.

Család, felelősség: anyai-társadalmi kötelezettségek, egyéb megpróbáltatások, politikai paradigmaváltás- canossa egy elembertelenedett, erkölcse vesztett, ám ébredő, éledő, magyarság-tudatunkat visszaszerző napjainkban. Legcsodásabbak a nagymamai örömök!

Ki az a három költő, akiket te nagyon szeretsz?

Az első élő közvetlen kapcsolat Baranyi Ferenc által érintett meg, hiszen középiskolás koromban, 1975-ben „Esőveréssel” kötetét vettük górcső alá Filep Tibor színjátszó kört vezető irodalomtanárral. Soha nem felejtem el:”… akit egyszer porig aláztak, porig kell azért lehajolni, a méltósága vesztett sorshoz méltósága vesztve igazodni. Előtted ember ráng a porban… megértem könnyebb belerúgni, még könnyebb átlépni rajta…”Hóálmaim” című versét is szavaltam. Költeményeit megzenésítettük és előadtuk, amikor Baranyi Ferenc, maga a költő megjelent! Először csak NEKI, aztán az egész iskola előtt. Másik közvetlen közeli kapcsolatom Jókai Anna, hiszen Budakeszin a Himnusz Szobrot alkotó V. Majzik Mária (barátnőm) alkotó- és lelki társa. Eszményem Szabó Magda! Természetesen minden megjelent darabját láttam a Debreceni Csokonai Színházban és Budapesten. Eszményített költőim: a szatmárnémeti Páskándi Géza, József Attila és Radnóti Miklós és még sokan mások.

Bornemisza Attilával az őszi gálán

Mikor jelent meg első könyved, és mikor jelentkeztél a Cserhát Művész Társaságba?

2012-ben jelentkeztem a Batsányi- Cserhát Művész Körbe, azóta fizetem a tagdíjat is. Verseim a DÉLIBÁB Irodalmi Művészeti Magazinban, továbbá a Batsányi- Cserhát Művész Kör 40. évfordulójára kiadott „Apró szigetem Magyarország” antológia kötetben jelentek meg először. 2013-ban első önálló kötetem „Főnixként ég bennem a tűz”. Ihász- Kovács Évát a költők „fejedelemasszonyának” neveztem el, oly annyira tisztelem. Utolsó versét halála előtt hozzám írta. Verseskötetemhez Chev. Bornemissza Attila lovagparancsnok meglepetésként szerkesztette az alábbi három verset. Nagy megtiszteltetés számomra!

Ihász-Kovács Éva
Ének kikeletkor
Szathmáry Olga Ottiliának


Maja istennő hónapjában
Áldott ki arról értesít, hogy
Kinyílt a virág mind, aki
Orgonaillatot varázsol
Napjaink mézes korsóiba, aki
A láthatatlan Istent
Dicsőíti az Újszövetségben és
Vetélő tulipánok szirmai közül
Kihámozza a magvakat Mert nagy
Nagy e világi létnek szépsége mind

S áldom érte magam is a tűz-víz
Ég- föld-levegő vagyok, s ahogy
Elrendezte a világot, mint képet

S képletek sokaságát a cserebomlás feltételeit
Áldom a Hit buzgalmait és mindenség
Iszonyú páncélja alatt a halak
Surranását s az izgalmas tengermélyben

Óh Te sugaras Maja istenasszony
Havában írom e verset s megcsendül
Az orgonák miseéneke én is
Csodálkozunk, mint két gyermek

Olgikám – ugye mi nagyon szeretjük egymást

( Ez a költő utolsó verse)

Férje, aki három hónapig élt fizikai testben drága felesége nélkül, a következőt írta nekem hosszas telefonon történt beszélgetésünk után.

Petneházy Kiss Bence:

Biztató
 Szathmáry Olga Ottiliának, a költőnek

Felettünk májusfa lobog
szél veri akár a dobot
Este álomba készüI
Ki verset ír s menedékül
Szétosztja a szíve-selymét
Akár egy fényes szelencét
S aranyfénnyel jelzi nevét
Aki verset ír legelébb
Ha kinézel a tavaszba
Szép szavad el nem orozza
Inkább segít s küld tenéked
Boldogítani líra-éket
A vers erős s nem törékeny
Költő lettél sose szégyen
Dicsőséget jegyez nálunk
Így lesz széppé az országunk
Mert a vers a lélek tükre
-    itt a selyemcérna fűzd be -
S aranyat varrsz a betűkre
S így maradsz szép mindörökre
Mert TE szép vagy s szépnek látod
Az elvarázsolt világod
Virágzik a meggyfa ága
S rád mosolyog szép Olgánkra
Én is írtam már több könyvet
Talán így az élet könnyebb
Amerika hol születtem
Művészt faragott belőlem
S megpihenni hazajöttem
Aztán itt is művész lettem
Semmi más nem tud rám hatni
Nem is hagy a vers nyugodni
Te ki szép vagy s tehetséges
Áldjon meg az Isten Téged
S elvárja egy emberöltő
Szép Olgánk maradj jó költő
Tudást, szépet Családjának
Sok szép könyvet ád Olgának
Hidd el nekem kis dalosunk
Öröm az, hogy költők vagyunk
(St. Luis-Magyarország
USA-Budapest)

Bornemisza Attila:

Arany legyezők között
Szathmáry Olga Ottíliának ajánlom

Mikor láthatlak már?
Töröld le az ég átlátszatlan homályát
elemezd meg a tűhegyű csillagokat
s őrizd a reggelek friss harapását,
hogy a Szépség maradandó legyen Benned
Milyen indulat kerget a Lét vizein
Míg szelíd öblei kigyúlnak a nyárnak
S a fecskeszárnyú szél keres estelente.
Evezz szívembe Fény
Vitorláidon könnyű ábránd és vad képzelet
és perzselnek a napraforgószemű mezők.

Aranylegyezőit lobogtatja a nyár
Fűszálon tornászó bogár Fölfelé tart.
Nekiindul nem fél hogy
eltapossák mérföldes lábak.
Nincs benne dac sem alázat.
Neki gyürkőzik,
csillagok alatt villan lépte.
Meddig jut el?
Hány ezer éve Menetel?
Milyen úton jár,
pillanat élte alatt amíg
alázatos füvek emelik,
s a végtelen nyúl feléje engedelmesen.
Óh – érzem: apró bogár voltál
értelmes életemnek.
Szép táj, biztató jelen
hangjától élednek!
Te voltál s te leszel a fű ahol
a látóhatár féltve lehajol
s türelmes tenyerére vesz
a fénytől érett paradicsom - ízű nyár hol
egyetlen nem-érett magányom
kései ragyogása haldokol.

Unokáim

Látom, hogy aktívan részt veszel szinte minden rendezvényen, tehát érzelmileg is kötődsz a társasághoz. Kitől kapsz segítséget költői munkádhoz?

Igen! Örömmel várom az ilyen eseményeket, mert sok művész barátommal csak itt találkozhatom. És ezek az alkalmak mindig oly felemelőek. Mindenkitől szeretettel várok verseimmel kapcsolatos tanácsokat. A negatív kritikákat is jól tűröm, ha nem gonoszságból erednek. Egyébként is azt tartom, ha felmerül egy probléma, meg kell beszélni és nem „hatalmi alapon” suttogó propaganda formájában… Nem szeretem a „ki költőbb a költőnél könyöklő mentalitást”…ezt úgy is a jövő nemzedéke dönti el.

Irodalmi munkásságodért kaptál-e már elismerést?

2012-ben kaptam a Batsányi- Cserhát Művész Körtől az Art-díjat, mely nagy megtiszteltetés volt. A 2013-as Őszi Gálán Oklevelet és a Bornemisza Barnabás emlékplakettet. Különdíjként Siess Zsuzsa ikonfestőtől a Szent Olga ikont. A vers még forr bennem, hisz oly annyira lelkem lelkedzik e történet folyamatába történelmileg és egyéni érzések által táplálva, hogy tökéletes verset szeretnék írni! Ez az indíttatás még soha nem volt bennem, mert csak azt írtam, amit írnom kellett… bár már megfogalmazódtak a sorok, csak gépelt formában még nem jegyeztem le. A You Tube-on Király Gyuláné Irénke szerkesztésében VIDEO-klip feldolgozások, sőt „hangos” klipek készültek. Didaktikai, esélyegyenlőségi célokat szolgálnak fogyatékos társainkat segítendő.

Mit szól a családod az irodalmi munkásságodhoz? Értékelik vagy csak tudomásul veszik, hogy te az irodalom szerelmese lettél?

Eltűrik… Talán inkább azt szeretnék, ha annyi lenne a jövedelmem, mint előtte, mert akkor egészséges is lennék… Már az Édesapám is megbékélt, mert nővérei jóváhagyták: „Karcsikám, mindig is tehetséges volt Olgica…” Miután Ausztráliából hazajött Szathmáry nagymamám nővére, Margit néni (mert sok verseskötetét és novelláját, regényét adták ki), apámék könyvégetést rendeztek. Bizonyára olyan irredenta, terhelő bizonyítékokat tüntettek el, amiért börtön járt volna… csak nekem, a gyermeknek, aki elbújva néztem, szörnyűség volt. Hiszen arra tanítottak, hogy „szamárfület” se csináljak a könyvre, és amit olvastam, még be is kellett kötni kék papírba. Ezért is nehéz a megmérettetés!

Ha lennének jó tündérek, mi lenne az a három kívánság, amit kérnél tőle?

-    Egészséget kívánnék gyermekeimnek, unokáimnak és magamnak.
-    Egy piciny jobb és boldogabb világot, ahol figyelnek egymásra és a természet szépségeire, annak megőrzésére az emberek.
-    Olyan önzetlen embereket kívánok magam köré, akik pozitív energiáikkal, hatással lehetünk egymásra a jobbítás szándékával.

Nagyon szépen köszönöm, hogy bepillantást engedtél az életedbe. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotó kedvet, na és persze nagyon boldog születésnapot.

Hálás szívvel köszönöm figyelmességeteket és a lehetőséget, hogy a MontázsMagazin által mások is betekintést nyerhettek egy hétköznapi nő életébe.

Szathmáry Olga Ottília:

Kertemben az ősz
(Lakatos- Demeter csángó költő
halálának 40. évfordulójára emlékezvén)
 
Kertemben hullatja könnyeit a bodzafa.
Zöld leveleit rőt-vörös szín tarkítja.
Kas-ernyőjén feketén gyászol bogyója.
Búsul, csillogva esőcseppek hullnak alája.

Lakatos Demeter! Vagyok ismeretlenül is testvéred.
Tüzet fogott lelkem olvasván csángó-nyelv verselésed.
Őszelőn agyamban, ereimben érzem véred lüktetését.
Jól intézte Isten, magvető népének „világba ültetését”.

Hány ezred évet őriztél meg nyelvünk által magadban?
Magyarságunk „szétszóratott”, ám szívünk együtt dobban.
”Virágokat kaszál a zűsz”, majdan tavasszal nyílnak újak.
Lakatos Demeter! Boldogok lesznek csángó-magyar ifjak.

Hisz őszre tél jő, s hoz halálával megújhodott tisztaságot.
Múlt a nyár, ugyanaz a nap süt mindenütt, tompítva forróságot.
Hajnalonként reggelre majd harmat sző leplet az ébredő tájra.
Ködből ezüstös csillogó fátyolt varázsolt a felkelő nap sugára.

Minden, mi csoda csak ébredő lelkekben rejtekezik.
Érzékeink, tudatunk, szívünk által felfedeztethetik.
Szép Hazánk, mit őseink szereztek: MAGYAR HON!
Mindegy hol „rí fel buba” bárhová születik, rokon.

Magyarország, Erdély, Moldova, Felvidék, Ukrajna, Dél-vidék…
Legyen bár csángó-magyar; székely; kun; hun, szkíta ivadék!
Minket összeköt nyelvünk, bennünk míg él és egymást értjük.
Megtartotta sztyeppe népét szilaj tájakon tisztességben emberül.

Szórványban is élő magyar népét is tenyerén,  Isten hordja.
Hány ezer éve szól magyar anyák ajakán, magyarul altatódal!
Kenyeret adó búzamezeinket aranyságán selymes szél ringatja.
Ugyanaz a nap süt le mindenütt „Mag népére”, Isten napsugara.
Régi vágyakat őriznek a csillagok, messze ott hol a nap lebúvik.
Mikor madarak hangja csitul a kertben s csak szól, hangol a kuvik.
Itt Duna-Tisza, ott Moldva és a Szeret folyik, nóta szól a fonóban.
Őszre jár az idő, elfáradt a természet pihenni tér „tél havában”.

Él a máig megőrzött „Halotti beszéd” nyelve, Nálatok általatok.
Testvéreink bár „por es homu vogymuk”, nem madár „ágról szakadt.
„Hol a nap szentül le”, nekem is apám mutatta merre van nyugat!
Vigyázzátok kincsünk: gyimesi, barcasági, bukovinai székely-csángók.

Budakeszi, 2013. szeptember 18.
Szathmáry Olga Ottília

Szathmáry Olga Ottília:

Dal Orpheuszhoz
(Rainer Maria Rilke költőnek válaszom)

Első szonett

Szeretném hallani Orpheusz dalát!
Elbűvölné szívek gyönyörűségét,
szerelemre éhezők rezdülését.
Kőszívűek teremtett világ zaját.


Fürkészd ki szerelmesek sóhaját Szél!
Kedves napsugár keress a férfinak
Eurüdikét, s adj szerelemes vágyat.
Ki Hadész birodalmával szembe néz.

Réteken boldogan lejtettem táncom.
Orpheusz, alvilágban hallom dalod!
Vagyok Apollón lánya, kígyó marta.

Ím eljöttél érettem szerelmesem.
Bíz Hadész Istenben és én követlek.
Alá szálltál pokloknak, ne nézz hátra!

2013. október 1.

Forrás:http://www.montazsmagazin.hu/iroklub/2609-szathmary-olga-ottilia-a-versiras-szerelmese 

Szerkesztette: Nagy L. Éva; Weninger Endréné Erzsébet

laptulajdonos

2014. január 29.