Erzsébet napján
(Édesanyámhoz köszöntő)

Szathmáry Olga Ottilia

Erzsébet napján

Drága Édesanyám,
Téged egészséggel

kísérjen Isten-áldás!
Futnék öledbe,

magány keserve helyette,
hiányzik szeretett,

megnyugtató melege.

Vagyok Nélküled

sivatag rózsája,
évezredek kövült

porszemvirága.
Lettem por és

sós tenger által,
szerelmednek

hihetetlen álma.

Kezem édes tejet adó

kebled simítná.
Helyette szorítom

kő virágom szirmát.
Éjszaka helyette élem át

csillogó szilikát
szirmai szemcséinek

bódult káprázatát.

Nővérem születése után

„meddő Méhed”
orvos véleménye ellenére

mégis létezem.
Édes teherként

kilenc hónapig voltam,
biztonságot nyújtó,

ringatott magzata.

Hihetetlenül három

év múltán lettél
„kívánós” Anyám

és kigömbölyödtél.
Mászott is kérésedre

Édesapám felfelé,
körte fájának magasába,

gyümölcsért.

Édesanyám helyettem,

fiút vártál.
megszületni apám

vágyott leányt.
Sors Téged nem kímélt,

kínlódtál.
Utolsó pillanatig

sokat dolgoztál.

Ezerkilencszázötvennyolcadik év
január hónak végén, viharos télén!
Gyorsan igyekeztem születni világra.
Vajon miért éppen éjjel, aznap?

A kiskastélyt Károly napján már,
úgyis betöltötte a nagy vigadozás.
Csak Édesanyám Te vajúdtál soká!
Köldökzsinórral tett hasadra Apám.

Gondolatom tollpihe bár,
Hozzád száll Édesanyám!
Gyöngécske lett tested Anya.
Telefonon alig hallani szavad.

Édesanyám! Magam előtt látom,
drága és kedves arcod, mosolyod.
Gyermekeidért mindent megtettél.
Unokáid, dédunokáid léte életcél.

Szeretteidért aggódás a sok gond,
homlokodra mély ráncot varázsolt.
Keskeny szád szögletére, bú borult.
Dolgos reumás kezed görcsbe rándul.

Isten adományaként hatvan éve,
Édesapámmal házasságban éltek.
Nincs zsivaj, a nagy ház üres lett.
Éljük életünk, a számlát fizetni kell.

Örömben és bánatban, zűr-zavaros
pillanatokban, összekapaszkodtatok.
Szerelmed Anyám szeretetté szelídült.
Lelked Isten hite születésedtől mélyült.

Uram! Légy Anyámmal névnapján.
Tétova lépteit féltőn, Őt óvón vigyázd.
Tested Édesanyám

apró törékeny piciny.
Bújnék én szívedhez, rózsád a sivatagi.