Szathmáry Olga Ottilia
Lázadó csüggedésem
Csüggedésem oly némán osont hozzám.
Májusi eső ma is kitartóan záporozott.
Szememnek mindent széppé varázsolt,
színes virágok tobzódtak minden fán.
Csak úgy magamban némán kérdeztem
vihar verte dacosan zsenge fűszálként.
Felhők szürkesége meddig tarthat még?
Szél zúgása Őket miért nem kergeti el?
Szomorú szíveket meddig szomoríthat,
hiszen lelkünknek fáj fénynek hiánya.
Föld gyermekeiként melegére vágyunk!
Mily öröm majd, ha rózsa szirma kitárul.
Természet ereje mindenek felett való!
Öreg Isten bölcsen teremtette világunk.
Csak az emberi kapzsiság oly' romboló.
Önmaga körül, csak szemét tornyosul.
Öreg hárs kérgéről, gyökeréről gyötört
ráncos férfi- női arc tekint, néz fel reám.
Arrébb platán mutatja erejét, könyörög!
Gyökere lázadása emelte a beton járdát...
Ódon diófa testén sok behegedt seb torz
alakká tornyosult, pedig gyümölcsöt hoz!
Még sem forralnak bosszút kártevőik ellen.
Fa vagyok én is, lázadó szív lüktet bennem...
Csüggedésem szél sodorja tovább tétován.
Szürkeségből kéklőn, az égbolt bújt elő.
Mennybéli zenét susognak biztató felhők.
Reménnyel fogadom Teremtőm ajándékát.
Budakeszi, 2019.május 23-án
Szathmáry Olga Ottilia
Fotó: Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
2021. március 28-án Virágvasárnap alkalmából - Szathmáry Olga Ottilia
2021.03.23. Pillangó szárnya - Szathmáry Olga Ottilia
2020.12.29. Szeretet erejében hittel - Szathmáry Olga Ottilia
2020.11.15. Bethen Gábor fejedelmre emlékezve - Szathmáry Olga Ottilia