Szathmáry Olga Ottilia
Őszi forró láz
A napsugár szinte lángot szórt.
Kitört utolszor az őszi forró láz.
Fénybe néztem elvakított a vágy.
Meg akartam kaparintani az elmúló
kezem között kifolyó tünékeny időt.
Felhőket érinteni, akár a zöld fenyő.
Boldogságban sütkérezni kiültem.
Elmélázva kicsit rózsáim néztem.
Rigók és cinegék énekeltek szólót.
Csipegték békésen a bodzabogyót.
Szél hintáztatta rózsaszirmok vöröslőn,
s száraz levelek hullottak földre pergőn.
A szétterülő sütőtök nem hozhatott termést.
Csupasz csigák reggelre indáikat elözönölték.
Sárga virágaikat és hajtásokat elpusztították.
Csusszannak bankármód, árfolyam kamatért.
Elvetélt remények, a számvetéseink asztalánál.
Hasztalannak tűnő, mindennapi harc létünkért.
Üresen ásítozik a kerti asztal és a sok szék.
Mennyi teendő van kint-bent mire beáll a tél.
Éjjelente a csillagok fényesen sziporkáznak,
s holdnak sarlója már korán az égboltra tart.
Látni akarja az emberek állatok nyüzsgését,
hisz hideg és esős időn, mintha elbújna a lét.
Őszi forró láz velünk nemsokáig paroláz.
Minden pillanata Isteni ajándék és áldás.
Erdő mező illata még hív és a színvarázs.
Napkorong áradó melengető sugarait zárjuk
szívünk-lelkünk bugyrába be, s legyen kulcs!
Erőt, ha venne rajtunk bánat és szomorúság.
Budakeszi, 2017.szeptember 28.
Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
2021. március 28-án Virágvasárnap alkalmából - Szathmáry Olga Ottilia
2021.03.23. Pillangó szárnya - Szathmáry Olga Ottilia
2020.12.29. Szeretet erejében hittel - Szathmáry Olga Ottilia
2020.11.15. Bethen Gábor fejedelmre emlékezve - Szathmáry Olga Ottilia