Szathmáry Olga Ottilia
Régi szerelem
Réges-régi szerelmek emlékről suttognak,
Debrecenben Petőfi parknak
lombosult fái.
Keresem padunkat,
a megkopottat a régit.
Ott a szökőkútnál emlékezem múltunkra.
Az akkor fiatal platán fölött
eljárt az idő már.
Némely ága kiszáradt,
jelenünk is kopár ám.
Többi karján új hajtásokból
levelek zöldültek.
Égbolt felé nyúlnak vágyakozón
az új életre.
Lengedez élet szellője
ringatva hársfa leveleket,
melynek illatában ébredt fel szerelmünk virága.
Átölelve maradtunk órákon át boldogságosan.
Észre sem vettük,
miként röpültek el a percek.
Szivárvány ívében vízsugárban megtaláltam szökőkút,
önnön magam
és életem filmjének képei leperegtek.
Nem volt tán hiábavaló szerelemmel teli eddig életem.
Sors könyvének valósága kitárult előttem, a hosszú út.
Kézen fogva bolyongtunk ábrándoktól elvarázsoltan.
Forrón izzott a vágyakozás beteljesülése csókjainkban.
Szerelmünkben hittünk, mit időnek árja le nem győzhet.
Lassan zakatoló vonat mozdony füstjével elszállt végleg.
Debrecen, 2017. május 18.
Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
2021. március 28-án Virágvasárnap alkalmából - Szathmáry Olga Ottilia
2021.03.23. Pillangó szárnya - Szathmáry Olga Ottilia
2020.12.29. Szeretet erejében hittel - Szathmáry Olga Ottilia
2020.11.15. Bethen Gábor fejedelmre emlékezve - Szathmáry Olga Ottilia