Idő fogságában
Szathmáry Olga Ottilia
Apám mindig kemény volt.
Soha nem is panaszkodott.
Régóta fáj már neki az élet.
Az idő fogságában a végzet.
Eleme-tudat határán mi vár?
Belülről őrli fel a test magát.
Lélek szenvedése földi pokol.
Arcbőrének ráncain idő honol.
Játszanék hát újra vele nevetve.
Nyáridőn is kertben locsolkodva.
Jöhetett orvul pohár víz, s kanna.
Nővérem kacagását talán meglelem.
Idő az Úr, mely örökké
fogságában tart.
Felrémlik sok megsárgult fotó hangulata.
Rozsdásodó kilincset szorongat markom.
Kiáltanék, s én sem hallom már hangom.
Látom Apám fájdalomban is szép arcát.
Kék égő szemében elmúlásnak vigyorát.
Öleltem volna még Őt
kezem lehanyatlott.
Az idő a kérlelhetetlen fogságában tartott.
Nem akarom hogy angyal mennyekben,
teste hamud martalékává legyen
TE Tűz.
Hová lesz a szeretet mi lelkeket forrón fűt?
Maradj még itt velem! Istent hiába kérlelem.
Alkudozom, akár a piaci lélekkufár:
pénzérmét szemére még ne tegyétek!
Ágyhoz kötöző fájdalma az nem élet.
Az idő ismeri csak a fogság akaratát.
2016. szeptember 29.
Szathmáry Olga Ottilia
Kapcsolódó hírek:
2021. március 28-án Virágvasárnap alkalmából - Szathmáry Olga Ottilia
2021.03.23. Pillangó szárnya - Szathmáry Olga Ottilia
2020.12.29. Szeretet erejében hittel - Szathmáry Olga Ottilia
2020.11.15. Bethen Gábor fejedelmre emlékezve - Szathmáry Olga Ottilia