Szathmáry Olga Ottilia
Kokárda-szív

Öltöztesd szíved kokárda varázsába.
Lángoljanak kokárda színei lelkedben.
Ünnep díszében dobog magyarok vére.
Nap is kisütött, szivárványos sugára.

Szathmáry Olga Ottilia

Tavaszi séta

Kora reggeli fű harmata fürdette lábam.

Kutyámmal Mamut fenyőknél sétáltam.

Madarak csivogása messziről hallatszott.

Távolban Budai-hegyek sörénye táncolt.

Ébredő ég kékjét felhők sem tarkították.

Átölelte erdők-mezők, a látóhatár karéját.

"Szívünkben élsz"- emlékkoncert

Spáczay Hédi tiszteletére

2015.03.24-én

(kedden 10 órakor)

a

Honvédelmi Kulturális Központ

Stefánia Palotában

(1143 Budapest, Stefánia út 34-36)

Fellépnek:

Adrigán Judit, Bacsa Ferenc, Bártfai Ilike, Berentei Péter, Bihari Adél, Bukovics Erika, Csák József, Dobrozemszky Gábor, Domahidy László, Gregus Anikó,

Gyurkovics Zsuzsa, Kálmánfi Ferenc, Kálmánfi Gábor, Marót Nóra, Koltai Katalin, Pécsi Ildikó,

Számadó Gabriella, Váradi Edit

Zongorán kísér:

Bárkányi Éva,

Hegedűs Valér
A műsort szerkeszti:

Kálmánfi Ferenc
Műsorvezető:

Gregus Anikó

Dr.

Nyújtózkodom merészen

Várkonyi Zsuzsa

Oszladozó felhő fölöttem hófehérben,
nyújtózkodom merészen, hogy elérjem,
feljajdul derekam, kemény lesz egészen,
nem vágyom már, szépségével beérem.

Sokszor láthatatlan, magát titkolja,
Nap arcát másnak megmutatni unja,
álmodozik talán, tudja, szeretem,
ha sokáig nem látom, keresem.

Süvöltő szél karjával arcomba kap,
nyomot hagyva piroslik majd másnap,
vidáman ér utol az ezüstfényű este,
huncut Hold mosolyomat kileste.

KOVÁCS EMIL LAJOS

"Nagybányai Festőóriások hagyatékát

folytató"

festészeti kiállítása

Helyszín:

Honvéd Kulturális Központ,

Stefánia Palota, Caffé Galéria

1133 Budapest, Stefánia út 34-36

Megnyitó:

2015 március 10-én

17 órakor kedden.

2015. március 30-ig látható.

A kiállítás fővédnöke:

Dr. Hende Csaba Honvédelmi Miniszter

Megnyitja :

Kiss József  főealőadó

Honvéd Kulturalis Központ;

A kiállítás háziasszonya:

Szathmáry Olga Ottília

Batsány-Cserthát Art-díjas

„Arany diplomás” költő, író

A festőművész munkásságát bemutatja:

Szatmári Elemér Pusztadaróc

református lelkésze;

-          Kádár Ábel hegedűművész

J.S.Bach C-moll prelűdből

részletet játszik;

-          Czipott Géza költő, író, zenész, előadóművész,

Szilágyi Domokos költő

„Hegyek, fák, virágok” versét adja elő

Közreműködik:

Bartha György fuvolán.

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Madách Imre

Ha volna lelked oly rokon velem,
Minőnek első csókodnál hivém,
Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd
Kivűl a boldogságot körömön,
Nem hordanál mindent, mi benned édes,
Világ elé s mindent, mi keserű,
Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -
Óh, nő, mi végtelen szerettelek.

Szilágyi Domokos:

Hegyek, fák, füvek

Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld,

azúr menny,

 szívem rokonai,

kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,

izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények,

farkas-szagúak,

lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők,

csukott szemű lombalagutak,

fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,

róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,

libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,

nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,

nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,

szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,

mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok

- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,

a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,

s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.