Anyák napja

Álmodtam a jövőről, átlátszó házak között, kék színű kertek.

Álmodtam a jövőről,  két kezem helyére szárnyak nőttek.

Álmodtam a jövőről, ezüst fák a szivárvány színű égig értek,

Álmodtam a jövőről, kicsi virágok tőlem inni kértek.

Épp ott állsz a barlang szélén, a szellő arcodhoz kap.

Hátadat még melegíti a lassan lemenő nap,

de félő szemed már a sötétség mélyére hatol,

a  bársonyfekete szárnyas csend  borúsan  átkarol.

Óvatosan lépsz be, e termet bús szellemek lakják.

 Már vártak téged, titkaikat füledbe suttogják.

Sóhajtva lebegnek körötted, elkárhozott lelkek,

rettegve osonsz, férgekkel lepett sírjaik mellett.

Szörnyeddel viaskodva keresed léted értelmét,

magasztos célod hogyan, mikor  vesztette értékét?

Nő  -  Anya

Nő mint zablát

nem tűrő kanca,

szilaj mámort kereső

istennőként megbabonázza

a legvadabb férfit is.

Ki a kezéből eszik,

lesi minden szavát.

Igyekszik még a

gondolatát is kitalálni.

A Nő ki küllemi és

testi bájaival

térdre kényszeríti

a férfit, közben

marcangolja lelkét,

kedve szerint

játszik vele.

Megfogamzik az

új élet, a jövő

reménysége.

A Nő – Anyává változik.

Testében hordja a

rakoncátlankodó

magzatot.

Dáma Lovag Erdős Anna

KÖNYÖRGÉS

Virág Vasárnap van
Nyílik száz virág

 
Názáreti Jézus gondolok Rád
Pálmaággal ment a nép eléd
Üdvözöltek,köszöntöttek
Szeretetük sugárzott feléd
Egy hét sem telt feletted el
Édes Jézus elárultak kakasszóra
Letagadtak, másnap reggel virradóra
Megjártad a Golgota hegyet
Pilátus mondott Rád ítéletet

 
- Az ember hálátlan pára
Nem figyeltek Jézusom fájdalmára

Akik egykor éljeneztek
Kiáltottak "Feszítsd meg"- et
Jézusom lelked elszállt
Az emberért haltál kínhalált

Cseresznye virága, a fa korhadt ága nyúlik felém.

Illatát érzem, szemem csukva, már örökre enyém.

A nap melegét szagolom mohó vággyal, tüdőm kitágul.

Színeit a világnak issza szemem, fejem belekábul.

Kismadár éneke átzengi az erdőt, fejem alatt karom.

Békesség tölt el, körülölel szelíden a vadon.

Oly gyönyörűen szól, álomittasan hallgatom,

Bűvös dallama visszhangzik a sziklafalakon.

Radnai István:

TAVASZ-VIZSLATÓ

fényes egek alatt

ahol éppen állok

egy csillag hullni akar

a hold félbevágott

csorba ez az éj

akarjak tőle valamit

megbotlik egy vibra fény

illatot szabadít

alá bújtak félénk társai

de a holnap felkel

vigyázz a reggel

messzi még rácsai-

val a fagy tócsákra tenyerel

Forrás: Radnai István

Szerk.: Szathmáry Olga

           Radnai István:

Parafrázis 

Eluard Omló narancs hajad című versére

vörös a narancs hajzatod a héja

vérbő belül s a cikkje néma

mag-szíved benne a lüktetés

a szó kevély a szó kevés

elveszett tükör a vágyam

velem teremt a képzelet

jössz s az idő távozik veled

csúcsközeli űrben jártam

Forrás: Radnai István költő

Szerk.: Szathmáry Olga

       V-TECH - A legszebb vallomás

Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár,
hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.
Millió féltve őrzött érzés szomorú szivem legmélyén hever,
mert sosem mondtam el.

Hogy te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
szorosan ölelj, hogy fájjon,
úgy mint semmi más.

Radnai István:
ÁHÍTAT
titkok utcája szerelmek íze

nektár szesz vagy tiszta víz-e

táplál pusztít vagy oltja szomjadat

csömör vagy éhség megmarad

rajtad áll a sarudon a por

hideg hamu mit könnyű szél sodor

szűk utca forró zsibbadt félve

mezítlen-tisztán lépj be

Tavasz

Szellő surran a rügyező bokrok alatt,

Arcunkat simogatja a gyengéd fuvallat.

.Játékosan futkározik a nárciszok között.

Magával hozza a színpompás mező illatát

Égszínkék égbolton bárányfelhők játszanak.

A határban a mosolygós nap sugarai csillognak.

A fák között hangos csiviteléssel madarak röpködnek

A melegedő talajban az ősszel lehullott magvak kipattannak.

Tavasz van, gyönyörű tavasz van.

Ágota 2010-04-08

Mikor rád nézek, lelkemben oldódik a reménytelenség.

Mikor rád nézek, gyatra kis életemnek van értelme még.

Mikor látom ismerős arcod, gyönyörű szemed, mely rám úgy ragyog,

Mikor hallom tiszta üde hangod, akkor igazán boldog vagyok.

Ha melletted alszom, és kezed nyugtatón ölel át,

ha melletted alszom, nem érhet semmi, nincs ami bánt.

Ha veled vitázom, félek mást akarsz,elveszítelek,

Ha veled nevetek, érzem, csak általad létezhetek. 

Ezért kérlek Szerelmem, ne hagyj el soha!

Osonó puha léptekkel , észrevétlen,  

hamiskás mosollyal szája szegletében,

megérkezett télűző, fényűző vándorútjáról a tavasz végre.

Varázscilinderéből tündöklő napsugarat hajigál a télre.

Kitárja arany karját, fénylő piros arcát,

ölelgeti a zúzmarába holt világot.

Életre lehel minden szunnyadó fát,

előcsal minden  félős kis virágot.

Csilingelő kacagása amerre száll,

fecskék lódulnak a légbe nyomban.

Suhogva szárnyal ő szellem szelek hátán,

lába harsogó zöld mezőt dobban.

          Dáma Lovag Erdős Anna

Vetés és Aratás

Mit vetettünk Ó Uram!

Mily átkozott magot ?
Új tavaszra kinőtt a gaz
S növekszik,munkánk mindhiába volt
Nem kell eső,sem fény

Mit vetettünk Ó Uram ?!
Már virágzik
Már szárba szökken !
Nincs megállás!!
Nem hervad el soha ?

Mit vetettünk éveken át Ó Uram !!??