Ágota László:

Szédület

Végsőt lobban alkonyati fény.

Felhőkbe csusszan a bánat.

Vágyak égnek szívemben,
de Te ezt nem értheted

Jó hozzád simulni.

 A fellegek felizzanak.

 Pisze szellő, szalad,

a bokrok között boldogan.

Sosem tudtam eddig,

milyen szép az élet.

Ez talán a boldogság?
vagy csupán egy álom?

Egy bennem lévő élőkép,?

mely engem oly nagyon éget.

Lázadnom kéne ellene?

Vagy elmerülni mámorában?

A teliholdtól kérdezem:

Mi ez a bódító szédület, ?

Ágota László

Száguldó gondolatok

Gondolataim elkalandoznak,

A csillogó hómezőn száguldoznak.

Fityiszt mutatnak az öreg napnak,

A fénylő sugarakkal versenyt futnak.

Bukfencet vetnek a csillogó hóban,

Henteregnek a fehér határban,

Szél süvít végig a hideg tájon,

Fuvallat csókol lágyan szájon.

Eltűnnek a távoli messzeségben,

Kutatva az ismeretlen végtelenben,

Életet keresnek a messzi távolban,

Majd megpihennek e tébolyult világban.

Márai Sándor - gyógyitó gondolatok

"Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik. Oly ritka ez, mintha a természet erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot - talán, mert a világ teremtéséhez, az élet megújulásához szüksége van a feszültségre, mely az örökké egymást kereső, ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik." 

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.

Várnai Zseni - Mi legyek még?

Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, almagömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.

Maretics Erika

Gondolat-útvesztő

Gondolataim útvesztőjét járom,

mint jó gazda hizlalom

szememmel a jószágot.

Rég kimondott szavak a mennyezetről

csüngnek,mint cseppkövek.

Néhány színes, és tetszetős,

láttukra mosoly fakad.

Némely szó lehangol,

szomorúság

maszkja arcomon.

A gondolat-folyosó

néha szűk és sötét,

előttem kanyarog.

Lábam félve simul

a félelmetes,

mégis ismerős

hangulatporral

hintett földre.

                    Ágota  László

  Égi Tündér

A szilaj paripa versenyt száguld a széllel,

Csillogó sörénye száll a messzeségben,

Gondolataim is sebesen vágtatnak,

Rohannak, végül fáradtan rád találnak.

Elpilledve végül hozzád is elérnek,

Megtalálva a világmindenségben,

Sose múljon el, e csodás pillanat.

Mikor fülembe súgod a titkodat,

Holdfényes estén a csillagokat nézem,

Kutatom, hol lelem szívszorító fényed?

Magyarország, én így szeretlek

Az állatoknak étket adó rónaság.

Gémeskúttal meredező vad világ.

Délibábbal játszó fényes látomás.

Bő gatyában marhát hajtó gulyás.

Magyarország, én így szeretlek!

Hegyeinknek zord szépsége.

Muflont nevelő erdősége.

A kékesnek délceg csúcsa.

Szénégetők fa boksája.

Magyarország, én így szeretlek!

Mint Szirti sas fen a magas égen.

Szelek szárnyán szállok a messzeségben.

Letekintek a Balaton vidékére.

EGY GYERMEK LEVELE SZÜLEIHEZ

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam.
Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg, mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok.
Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat!
Taníts engem a jóra, és mondd el, mi a rossz!
Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban!
Dicsérj, ha megérdemlem!

Szeretet országa
/Soós Jolinak/

Szeretet országa
Egy olyan hely
Ott mindenki
Boldogságra lel
Szeretet országának
Nincs határa
Ha rátalálsz jelzi
Szíved boldogsága

Szeretet egy olyan ország
Öröm és napsugár
Jelzi országútját
Évek jönnek,évek mennek
Kik egymást szerették
Ott ismét szeretetre lelnek

Szeretet országa
Nagy hatalmas
Érző szívek boldogabbak
Gyémántból vannak
Az utcák és a terek
Nem választják el tengerek
Arany szál köti össze ereket

S ha rátalálsz,
Erre a csoda országra
Gondolj mindig
Egy jó barátra
Ki a szeretet útjait
Rendületlenül járja !!!!

Somlyó György:

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.

Van, aki úgy érzi,

minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.

Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.

Mérges Vass Eta

Megdermedve

Alcím:

(ha kéregető látsz,ne fukarul bánj a szeretet filléreivel

s a búcsúnak add meg a módját.)

Kiürült szívvel,
Merre menjek..
Elesetten,
Kétségbeesetten.

A máz, mi szürkén
Rám kérgesült fürgén,
Fájón repedezz,
Mint var az elvakart seben.

Alatta, rózsaszín fényesen,
Új hám takarja a heget.
Koldusa a szeretetnek
Nincs obulus a tenyereden!

Forrás: Mérges Vass Eta

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Mérges Vass Eta

Volt egyszer egy nyár

(egy elvetélt szerelem margójára...)

Június,kora reggel,friss,verőfényes,

S enyhe könnyed nádringató szellő járja,

A pázsit üdén zöldell a pitypang kényes

Sárga pomponjait ,a világra tárja . 

Meghajlik a harmatcsepp terhétől, és már csak

Bódultan a zümmögők nyüzsgő hadát várja,

Szelíden bókoló leander gyenge ága,

S dús hamvasan virít ciklámenszín virága. 

Megbontja hirtelen, a csendet, álomba zsongítót ,

Egy trillázó vallomás,szívrepesztően, hódítón!

Maretics Erika:

Vallomás

Haragszom.

A telefon jelzett, hogy üzentél.

Inkább hívlak.

Lélegzel.

Csak fújod a magadét,

én meg hümmögve hallgatok.

a torkom száraz, mint a szavaid.

Haragszol,

mert törődöm veled?

Pedig tudod,

kezemben tartottalak,

más lett minden.

Megfogadtam,

éreztem, átéreztem.

Mennyire!

Én voltam ott,

a pillanatokat éltük.

Emlékszel?

Jelmezbál volt.

Egész nap fotóztalak.

Mikor télen

nyári szoknyát akartál?

Maretics Erika 

Rég volt

Gyerekként sátrat

építettünk lepedőből,

konyhaasztalunk alatt.

Bebújtunk,

izgalmas játék volt.

Neve: felnőttem. Itt vagyok.
Apa nem szerette ha játszottunk,

mindig kiabált

               A kedvenc  macim,

fejemen verte szét.

aztán a szennyes ládába tették.

Én meg csak nyitogattam a fedelét,

néztem a maci szakadt fejét.

Két darabban, sokáig feküdt,

sosem varrta meg

nekem senki,

mert otthon rossz volt,
szomorú voltam mindig.

Mérges Vass Eta    

Olykor báránybőrbe bújnak,

a farkasok..

(egy meghasonlás margójára...

mert az álszenteké a világ...)

 Ott él az ösztön, a falka,

Ha az üvöltés visszhangja,

dermeszti a csendet,

Véd a hát, a hátnak vetve.

Ha köröz a toportyán,

Az akolból kitörő,

Szűkölő vakmerő,

S utána ott a botor nyáj!

Belemar a elmaradottba,

Elalél a vonszolt préda! 

Éles fogak csattogva,

darabokra szaggatják még ma!

Maretics Erika

Kútásó

A kútásó megáll, a múlt

bíbor köpönyegével vállán.
Útelágazásnál
elidőzik  tekintete.
Csiszolt kő, emlék a bánat már.

Szájában pipájával sétál.
Mozdulatlan arcán telihold
fénye játszik,

a valóság csak egy vékony szál.
Csend, egy bagoly fölrikolt.

Halkan zümmögnek

darazsak a bokor
alatt, fakerítés álldogál.
Rövid, csonka földhíd,

mely a folyóba omol.

Maretics  Erika 

Magány

Sok év magánya,
telepedett homlokomra,
Süket csendben, éjfélt üt 

egy toronyóra.

Mikor elindultam,

a kora tavaszi esőben,
kis tó tükrében

fenyők fürödtek.
Lábam, ugyanazt az ösvényt
gyűrte maga alá.

A hatalmas hegy,
nőies körvonala előtt,
a mélységben,
zsúptetős falu bújt

meg, a leszálló

szürkület mögött.

Maretics Erika  

Tűzpiros pillangó

Árva  fűszálra lebben

egy tűzpiros pillangó,

ámuló szememben tükröződő

kis kertlakó. 

Hártya vékony szárnyán a minta

ezer szivárvány,

önfeledten nézem , mint a

ma született bárány.

Hűs vizű tónál, bólogató

zöldellő páfrány,

Szálegyenes derékkal áll,

akár egy kőbálvány.

Hőségben az út izzadtsága

fekete kátrány,

fűzfák fehér csillogása

mesebeli látvány.

Hatalmas kabóca száguld épp

őrült cikkcakkban,

egy sor menekülő hangya halad

az árnyékban.

Híd mentén, azúrkék ég alatt,

öreg fa suhog.

Viszt Péter

A 2009. 1o. 18 án megrendezett 6. NÓTAOLIMPIA
I. helyezett csárdása.
Szerző : Gyémánt Ferenc
Viszt Péter elnyerte a verseny LEGJOBB ELŐADÓJA címet

Kocsmárosné töltsön jó bort, nem sokára rúgom a port,
húzzad cigány virradatig a nótám!
Ne öt litert, hanem tizet, én vagyok az, aki fizet,
megforgatom csudára most a rózsám.
/:Csárdást járunk, nagyon tüzeset, felvidítjuk a bús szíveket.

MÉRGES-VASS  ETA  

Hibák -  kontra vétkek..

nem nüansznyi az eltérés

a két fogalom között.,

te aki olvasod talán érted is,

Érzed ugye?!

Untig elég volna a magamé,

még sok is S mások hibája is mint guanó rád rakódik!

Miért olyan elnéző

a szív az agy ha szeret?

Miért kritikus ha már felnyílik a szemed 

Vádaskodások

és némán csak hallgatsz

Hiába való szó,

másik biztos igazában,

Vita, tartalmatlan

szemrehányásban!

MÉRGES-VASS  ETA 

   SZOMJÚSÁG..

Felperzselt sárgálló pázsit,

A kert tikkadt fonnyadt fáin.
Égre nyíló szemek,
A kék égbe vesznek.

Izzó nyílzápor szikrázón indul,
S vele Uv sugár láthatatlanul ,
Támad a nap, védtelen meztelenek
A napernyők alatt feszítenek.

Minden pórusunk enyhet kíván,
A sirokkó forró szele
Égő s könyörtelen
Légtömegeket zúdít ránk.

Szájpadlásunkhoz tapadt,
Nyelvünk ínyünkön matat,
Kiszáradt szánk pusztaság,
Smirglis nyelés, szomjúság.

Apa ott állt a pultnál,

tétova görnyedt hát.
Szeme mint riadt állat,

a rég múlt ködében

időzött, én láttam mindent.

Félénk kérése a süket falakről

pattant dobhártyámba.
Nem hallotta senki, csak én.

Apám állt ott a pultnál,

döbbenten csak néztem őt.
Lábam indult felé,

Feledve mindent.

A kis cukrászdát

és a temetőt.

Mint a felhúzott lendkerék,

mely nekilódul,

szaladtam hozzá,

féltem, eltűnik nyomban.

Reszketek, egy dobbanás

kihagy.

Csak ülünk szemben egymással.

Köztünk tekintélyes íróasztal áll.

A hatalom e szilárd megnyilvánulással

hangsúlyoz alá-fölé rendelt viszonyt.

Ő a főnök, én a beosztott.

Egész tartása királynői,

mit máskor tán értékelnék,

most goromba arculcsapás.

Gyűlöl, és az érzés

akaratlan vetül arca fehér vásznára.

Szavai, gesztusai a hangsúly,

mind azt mondják, megvetlek.

Egyetlen dolgod, hogy megalázkodj.

Hódolj be, különben… véged.

Forr a pusztító indulat, lázadok.

Bordás Cecília

énekel

Öreg prímás tégy hangfogót   

 A Duna Televízió felvétele.

MEGHÍVÓ

Tisztelettel meghívjuk

a II. Rákóczi Ferenc Emlékmenet

Budapestre érkezése alkalmából

2011. július 13-án 16.órakor

a Kossuth téren,

a Parlament előtti Rákóczi szobornál

tartandó megemlékezésünkre.

Az ünnepi műsor

16-17.00 óráig tart: 

Himnusz

16.00-16.10.

Nyitóbeszéd:

Dr Simicskó István

a

Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, az Emlékmenet fővédnöke

16.10-16.20.

MARETICS ERIKA 

KÉPZELET

Sötét éjjel az álom elkerül.

Emlék,

mely lebegve felmerül.

Elmém,

s szívem abroncsba szorítja

félelmem.

Belül remény

szikrája sincs.

Egy hang monoton ismétli

az életem,

hiábavaló és dicstelen

omladó piramis

  Szeszélyes formájú vörös szikla

   a képzelet,

furcsa álmaim gondolat-kavicsok

poros úton,

ártó lények

benépesítenek, 

rémálom-szőtt állóképeket.

Korunk sajátos jellemzője válságjelenségek tüneti kezelése:

a körzeti orvos vérnyomáscsökkentőt ír fel a 110 kilós néninek, vagy bácsinak -aki a 35 fokos melegben a gazdagon fűszerezett birkapörköltöt néhány szelet dobostortával és 1 üveg sörrel fojtja le.

Télen pedig a -10 fokos hidegben ebédért sorba álló hajléktalanokat az egyszeri meleg étel csak ideig-óráig óvja meg az éhezéstől és a fagyhaláltól.

Mérges Vass Eta   -  Vágytalanul

Egymás után zárom le az életszakaszaimat,
Mint fuldokló kapaszkodom a kimondott szavaimba!
Megint tavasz van,s végtelen fáradtság a tagjaimban.

Kóstolgatóm ,ami rám talált most,

pár csepp méz!
Jutalom játék, ennyi az egész!

Forrás: Mérges Vass Eta

VIDEO:  A Woman's Heart -

            Chris de  Burgh

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Ágota László - Lét és nem lét

Végsőt lobban alkonyati fény.
Felhőkbe csusszan a bánat.
Vágyak égnek szívemben,
de Te ezt nem értheted
Jó hozzád simulni.
A fellegek felizzanak.
Pisze szellő, szalad,
a bokrok között boldogan.
Sosem tudtam eddig,
milyen szép az élet.
Ez talán a boldogság?
vagy csupán egy álom?
Egy bennem lévő élőkép,?
mely engem oly nagyon éget.
Lázadnom kéne ellene?
Vagy elmerülni mámorában?
A teliholdtól kérdezem:
Mi ez a bódító szédület, ?

Ágota László:  Lét és nem lét

Elmerengek
a lét és nem lét világán.
Gyötrő fájdalmak
kínoznak,
talán elértem a
létem határát.

Nem tudom,
de kínjaim
arra sarkalnak,
gondolkozzam el,
tekintsek végig
életutamon.
Mit tettem jól és
miben tévedtem,
mi lesz a lét után,
emlékkép maradok-e,
vagy hamar
feledésbe merül lényem
a földi létben,
vagy mint apró porszem
a száguldó szélben
eltűnök a messzeségben.
Rám tör ismét a
kegyetlen fájdalom.

Ágota László:  Lét és nem lét

Elmerengek
a lét és nem lét világán.
Gyötrő fájdalmak
kínoznak,
talán elértem a
létem határát.

Nem tudom,
de kínjaim
arra sarkalnak,
gondolkozzam el,
tekintsek végig
életutamon.
Mit tettem jól és
miben tévedtem,
mi lesz a lét után,
emlékkép maradok-e,
vagy hamar
feledésbe merül lényem
a földi létben,
vagy mint apró porszem
a száguldó szélben
eltűnök a messzeségben.
Rám tör ismét a
kegyetlen fájdalom.

         Ágota  László

Száguldó gondolatok

Gondolataim elkalandoznak,
A csillogó hómezőn száguldoznak.
Fityiszt mutatnak az öreg napnak,
A fénylő sugarakkal versenyt futnak.

Bukfencet vetnek a csillogó hóban,
Henteregnek a fehér határban,
Szél süvít végig a hideg tájon,
Fuvallat csókol lágyan szájon.

Eltűnnek a távoli messzeségben,
Kutatva az ismeretlen végtelenben,
Életet keresnek a messzi távolban,
Majd megpihennek e tébolyult világban.

Maretics  Erika:   Kaland a liftben

Tegnap történt velem valami, amikor beszálltam a liftbe. Láss csodát, üres volt. Ez azért elég ritka jelenség. Általában zsúfolásig megtöltjük, aztán meg kínos csend közepette bámulunk valami pontra, azon imádkozva, hogy a megfelelő emeletre érjünk már végre, de most üres volt.

Szerintem ez valahogy olyan izgalmas érzés. Először is gátlástalanul megnéztem magam a tükörben, nem csak úgy lopva, hanem hosszan bámultam gyönyörű tükörképemet.

Lassan múlik az idő,

az élet mégis elfogy gyorsan.

Fiatal voltam egykor,

már lohol a halál nyomomban.

MARETICS  ERIKA  

  IDŐ

Néha képzeletem elragad

 a valóságtól messze,

szinte látom hogyan helyeztem

 sorsom, erős kezedbe.

Emlékszem jól, milyen volt egykor

 ifjú arcod, kék szemed.

Egész valómmal érzem ma is,  

 ölelő szerelmedet.

 Mára keserű rém veszteget,

mosolyod vicsorgó lett.

MARETICS ERIKA 

ÉJJEL

Hóolvadástól, egész
a nagy viharokig, kereslek.
A híd korlátjára faragtam
a szavakat, bocsáss meg!

A diófa levelei remegtek,
mintha a fa is
megértené bánatomat.
Kéklő szemeimből hamis,
kacér könnyeim peregtek.

Létem kapuján, csak a virágok,
madarak, a szél és
a hold léphet be.

Fehér szirmok,miattam sírnak tüskét,
a langyos földön heverve.

Levendulaszínű akácindák
lugasában vagyok.
A virágokat saját árnyékuk,
a nyakuknál fojtják,
múló alkonyon merengve.

Maretics Erika   -   A könyv

Csak ott ült némán, az est sűrű fátyla alatt.

A könyv hatására, elméje kettéhasadt.

A könyv előtte, az asztalon tárva-nyitva.

Csendben elárulta, mi a rajzolt arc titka.

A rajz százévnyi messzeségből figyelte őt,  

a művész lélekbe öntötte az őserőt.

Rőt felhő alakot öltött a szeme előtt,

Manifesztálódott lény hívta a teremtőt.

A lélegző ember ajkán sóhaj billent át,

mint mikor az öngyilkos  mélybe veti magát.

Sir Andrew Lloyd Webber

Az Operaház Fantomja

Az elsőször az eredeti szereposztásban a Madách Színházban  láttam, Azon szereplőkkel, akik a kiadott CDn is énekelnek.

Fantom – Sasvári Sándor,

Christine – Mahó Andrea,

Raoul – Miller Zoltán.

Mikor elkezdődött a darab és meg szólalt először a Fantom híres dallama, elkápzártatott. Ámábár már filmen is láttam ezt megelőzően többször is.

Ez egy olyan darab lenyűgöző.

A színészek szenzációs zenei és színészi teljesítmény nyújtottak.

Móricz Zsigmond 

 Kocsák  Miklós:  

Légy jó mindhalálig,

1991. Rock Színház

 Vikidál Gyula, Szinetár Dóra

Hűs forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,
Csak képzeld el és látod, tárd ki a fénynek lelked,
Hogy te is felfedezhesd, mind-e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,
Átok vert és áldott sorsok,
rég volt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök, névtelen békés dolgos milliók,

Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,

Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,

Az óceánok, az őslények, a mamut,
A sivatagi oroszlán és az ember,
Mikor is építették a piramisokat?

MARETICS ERIKA 

TE

Féltésem föléd, kemény

gyémántkupolát von.

Szerelmem hófehér,

aggodalom-szőttest fon.

Gyengédségem tégláiból,

jellemed kősánca készül,

csodálatomból, jóságod

igazgyöngy kastélya épül.

Itt vagyok, és szeretlek,

számíthatsz rám.

Fülembe cseng halkuló

dallamfoszlány.

Bőröd a bőrömhöz érjen,

már csakis ezt akarom.

Álmodó arcod árnyék,

a sistergő sziklafalon.

ÁGOTA LÁSZLÓ

Zsarnok világ

Kevélyen szónokol a Zsarnok,

Bömbölő orkán, kemény akarnok,

Kiszolgálják őt csalárdok és gazok,

Az emberek szenvednek és rabok.

Hazájuk már csak múló délibáb,

Az ember már csak koldus

és élő báb,

Vágyaik mind-mind elenyésznek,

Arcukon fájó könnyek peregnek.

Ruhája csupa rongy és éhezik,

Cél nélkül él és ép csak létezik,

Keresi az ellobbant álmokat,

Feledi a kihunyt vágyakat.

Két tizeddel a Nyílzáporon

Június 25-én ötödik alkalommal rendezték meg

Ópusztaszeren

a legnagyobb hagyományőrző

íjász ünnepet,

a Nyílzáport.

Idén ezerhatszáz íjász részvételével újabb együttlövés rekord született.

Városunkat

a Keszi Íjászok

két tizeddel képviselték az eseményen.

Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban megrendezett hagyományőrző programnak több mint hétezer nézője volt.

Mérges-Vass Eta   

  Szívósan mint a hársfák

Voltunk tegnap s ma is ölelésben pihegünk!
A salsa lüktet, járjuk az éjszakák táncát! 
Bár, mint a jázmin bokor törékenyen létezünk, 
S olyan szívósan, mint a virágzó hársfák!


Te és én,szelíden összesimult lelkek vagyunk,
Ki tudja meddig, de együtt ballagunk,
Az ösvényen a jelzés talán egy irányba visz,
Végtelen időbe, örökké vagy csak pár napig.

Lovag Erdős Anna:

Sorsod a cél

Hidvégi-Üstös Pál

Tisza és Béke Nagykövethez

Sorsod a cél

Ki nem áll meg soha

Gömbölyű Föld-golyó

Futó bajnoka !

Mondd, mi hajt,mi vezérel

Utadon száz és száz veszély

Sorsod a cél

Melyet elérheted

Rögös útvesztő utadon

Veled a küzdés,veled a fájdalom

Jöhet bármily akadály

Legyőzöd, mert van, aki vár

Sorsod a cél

Nemes, előre vezet

Akarat és Isten

Irányítja léptedet

Szeretet,mely úton vezet, legyőz

Sivatagot,dombot,folyót,hegyet

Isten segíti léptedet

Hogy meghódítsd az előtted álló végtelent

Sorsod a cél hívogat

Ha elindulsz, győzz egymagad

Mikor indulsz, bátorítanak

Vidd a magyar nemzet zászlaját

Magasan tartsd !!

  Dáma-Lovag  Erdős Anna

a   Béke Nagykövet  

  VERSE:

Üzenet a távolba

/Vádi-Halfa városába /

Hírvivő:

Hidvégi-Üstös Pál

Magyar ősi fának

Messze nyúlik ága

Nilus partjára

Egyiptomba,Szudánba

Századok tűnnek el

Sötét éjszakába

Mégis is van új levele ,virága

Innen a szép magyar honból

Szép Magyarországból

Üzenünk most messze

Távolba indulóval szeretetünk vigye

Oda,hol forró homokot fú a szél

Magyar bölcsődalt senki sem mesél

Hol a Nílus folyó andalog

Mossák partjait lágy habok

Hol mindennapos a forró küzdelem

Hol éget a nap,nincs kegyelem

Oda,hol él még a magyar szerelem

Ahol a magyar haza  emlék csupán

Szívben markoló fájdalom

Századok múltán az idő porán

Mert kinek gyökere ősi magyar fáig ér

Emlék századok múlva is vissza tér

S mint   öreg tölgy  addig él

Míg gyökere erős,ágain új levél

Lombsátrat növel,ölelő ága messze ér

Ily ölelő karokkal üzen a magyar haza

Hírvivő fiával,török honba

Messzi Egyiptomba,Szudánba

Elveszett gyermekeit mindig haza várja

Ölelő karját nyújtja utána

Üzenjük a távolba indulóval

Üzenünk a vándor madarakkal

Ősi haza minden fiát félti

Ha történelem vihara el is sodorta messzi

Ha őszi szél el is fújta Őket

Ősi haza nem feled Benneteket !