Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Versek - Idézetek - Irodalomi Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Versek - Idézetek - Irodalomi Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Szathmáry Olga Ottilia | 1 hozzászólás
Gránát Zsuzsa - Bokor János
Van egy nap az életünkben
Zeneszöveg: Z. Horváth Gyula
Van egy nap az életünkben olyan amit soha nem felejtünk.
Amit minden esztendőben csöndösen megünnepel a szívünk.
Ilyenkor megáll az élet és a múltból feltör egy-egy emlék.
Mintha nem rég történt volna, s mindig ennek várjuk visszajöttét.
Van még nap az életünkben, de a naptár nem mutathat szebbet.
Annál amit tőled kaptam, a világon csak is azt az egyet.
/:Adjunk hálát most a sorsnak azért, hogy így teljesült az álmunk.
13 éve | Maretics Erika | 1 hozzászólás
Száz év rút magánya,
telepedett rá homlokomra,
Süket csendben, éjfélt ütött
valami toronyóra.
Itt álltunk, kirekesztve
a végtelen kör közepén,
eltékozolt, darabokban foszló
életem, és én.
Nem tudtam mit tegyek,
miként találjam meg a békét.
Tán ha meglelem a helyet,
ősi vallások fészkét.
Óriásfenyők megfürödtek,
a kora tavaszi esőben.
Lábam, ugyanazt az ösvényt
gyűrte maga alá az erdőben.
A hatalmas hegy lágy,
nőies körvonala előtt,
az azúr mélységben,
kriptomeria-liget terült.
|
|
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
A vándor erőteljes
léptekkel haladt az éjjel.
Égszínkék szeme,
telve ifjúsággal és reménnyel.
A tejszerű, fátyolos hold
alatt sikló árnyas út,
szelíden emelkedő
vizenyős, zöld síkságra fut.
A távolba vesző hegységek
hullámzó tetejét,
a békét sugalló ég,
körvonalai metszették.
Jövőbe vezető, hosszú út
feltárul előtte,
élő szellemek fészkelték
magukat a lelkébe.
Földöntúli tekintet
kíséri lépteit orvul,
A rém rothadó szája,
ocsmány vicsorgásra torzul.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Valaki ott állt, oldalán fegyvere.
A múlt útelágazásánál
elidőzött révedő tekintete,
Szentjánoskenyérfa kőkemény
levelei között, bíbor árny alatt,
szájában pipájával sétál.
Kerámiadobozkából dohányt töm
a fejbe, jövendő gyilkos ő.
Tanúi szétszóródott, ázott, rongyos
könyvlapok, és egy gyertyaöntő.
Halkan zümmögnek a kicsi bogarak,
a bokor alatt. Ragyogó fény.
Feljövő hold a kútásó hegekkel
borított, furcsa ábrázatát
világítja, beszélget szellemekkel.
13 éve | Maretics Erika | 2 hozzászólás
A lány ott állt a szobában,
és a képet nézte.
de rémálmaira figyelt,
sok szörnyű emlékre.
Vérfoltos kapugerenda
kúszó szederinda,
nyugvó nap vonagló fénye.
A kicsiny festményen,
élénk színekkel lefestve,
tájkép merült bele,
a homályos végtelenbe.
Hulló falevél, mit
hűvös szél sodor kevélyen.
Sziklán ülő nimfa
homlokán játszó szemérem.
Zöld mezőn kanyargó folyó,
gyönyörűbb nem lehet.
Szomorú fűz, bólogató,
délre ösvény vezet.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Önön marionett bábjaként a konyhában ült.
Mint meleg takaró ölelte át a puha csend.
A lemenő nap álmodó szép arcába merült,
léte fogaskerekében félrebillent a rend.
Lelke mélyén gondolatférgek aszállyá
változtattak, remény-mosolycsermelyeket.
A gyűlölet majdnem átvette hatalmát
felette, de legyűrte a szörnyeteget.
Nagy ára van a gonosszal vívott harcnak
mindig, ezüstgombos kabátja elveszett.
Keresztes lovagja a jónak, kit hagytak
hinni, és most egész lénye lett szennyezett.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Csillagokból születtünk, agyunk ötletszikrákat szór.
ajtót keresünk, mely a világmindenségbe hatol.
Fejünkben színes álmok születtek a semmiből,
az értelem emelt ki, annyi sok állat közül.
Merev arccal próbáltunk egymásra nevetni,
könnyünk hullt, ha társunkat indultunk temetni.
A szeretet bennünk fészket rakott, és azóta,
az ember, éltető Földünk legfurcsább lakója.
A tűnő élet törékeny gyönyöre hívott minket,
szenvedésünk tanított megőrizni ezt a kincset.
13 éve | Szathmáry Olga Ottilia | 0 hozzászólás
Hazai és külhoni sztárok a
Világtalálkozó szórakoztató színpadán
A szórakoztató művészeti és zenei élet jeles képviselői, előadói, együttesei is fellépnek Balatonlellén, a Magyar Világtalálkozón, június 30-a és július 3-a között.
Ott lesz, előadásokat meglehetősen ritkán vállaló Demjén Ferenc.
Már-már örökzöldnek számító dalaival, továbbá az Edda frontembere, a sokoldalú előadó Pataky Attila, a folk-rock zene talán legjobb formációja.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Szempillám liliomhajlékony függönye mögé zárva,
érzelemkatonák dúlnak dühös szeretetháborút.
Égigérő falak közé szorított szíveink háza,
előtte délibábként változó rózsaszín vándorút.
Durva vörösagyag falak, illatot árasztó tömjén,
alacsony zsuptetőre ragaszkodón tapadó moha.
Bambusztemplomok homályba vesző, titokzatos mélyén,
buddhista, kigyóként hullámzó, isteni dal hatalma.
A hűvös verandán világoszöld kerámia váza,
dúlt idők küldetése, tétlen hős, nyugodni még nem hagy.
MARETICS ERIKA
KRITIKUSZ
Az irigység alaktalan, bűzös massza.
Sárga pergamen szín ujjával a gonosz,
törékeny lelkedet csúful összemarja,
míg rendetlen rímpárok között lajstromoz.
Butasága leple művedet takarja,
tehetségedet elfedi üvegdoboz.
Szótagszámok eltérése őt zavarja,
melyet értéktelen tanáccsal viszonoz.
Kíváncsi vagyok, versem majd hogy csavarja,
belsejében kíméletlenül mint motoz.
Szinte látom, ahogy fafejét vakarja,
mi legyen a végítélet, ha oszt-szoroz.
13 éve | Szathmáry Olga Ottilia | 0 hozzászólás
Magyar Világtalálkozó
Első alkalommal rendezik meg a Magyar Világtalálkozót.
Az eseményre
2011. június 30. és július 3-a között
Balatonlellén
kerül sor.
A világ minden részéről érkeznek majd a vendégek; várhatóan több tízezren vesznek majd részt a találkozón, amelyen a négy nap nyolc helyszínen több mint 100 programot tartanak.
Lesznek konferenciák, előadások, koncertek, amelyek szorosan kapcsolódnak a Magyarok Világszépe választáshoz.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
A lány boldog volt. Minden csodásan alakult, a munkahelyén jól érezte magát, a fiú szerette, szinte elhitte, lehet még boldog az életben. Aznap mikor hazaért, senki sem volt még otthon. A számítógép elé ült, és felment az internetre. Egy üzenete érkezett. Megnyitotta, és összeráncolt szemöldökkel nézte egy lány válaszlevelét, ami arról szólt, hogy a lány nem tűnt el, csak sokat dolgozik, és alig van ideje pihenésre is, stb. Pár másodpercbe telt, mire rájött, hogy nem is a saját levelesládájában van, hanem a fiúéban.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Fülembe cseng fénytelen életem roppanó valósága.
Csendburokban hűsölő árnyékpercek gyarlósága.
Nyárszagú mező, légben rekedt göröngyös látomás,
hajlongó kutyatej fojtó nevetése, győzelmes alkotás.
Fényszigeten zöldkeretbe foglalt csilingelő patak,
kíváncsi százszorszép fogalmazta dacos szavak.
Álmodó pacsirtát üldözi elszabadult sorsa,
ártatlan gondolat felhők vasveretes foglya.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
amin összekapaszkodva, önfeledten állunk.
A két Szkalla lány, hosszú fehér ruhában.
büszke mosoly ült Gizám szájzugában.
Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
azt hittük akkor, sohasem csalódunk,
elsárgult fotón két szép fiatal lány,
könnyem hullik rá, életünk alkonyán.
Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,
már nem emlékszem, miért mosolyogtunk.
Örökké szerelem. Hittünk benne akkor,
ezen semmit sem változtatott az aggkor.
BARANYI FERENC
Fogadom
" Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert "igazságos bántást" nem ismer az őszinteség.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midön szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások ellened fordítsanak.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedtségből felhessentselek,
s a konszolidártság marasztalóan kellemes sírboltjából kemény életre trombitáljalak.
13 éve | Harmath Jozsef | 3 hozzászólás
HARMATH JÓZSEF
Reggel van.
Kibontalak párnáid közül,
mint szirmaiból a rózsát.
Ébredj és nevess a szemembe!
Oly gyönyörű vagy, mint a hold virága,
Mely ablakodat kitárja.
Míg papucsod szétdobálva,
Tükröd fénylő testedet várja.
Sóhajtásod-karod széttárja,
Minden árva madárnak ez a pihenőága.
Lépj előre egyet, érintsd meg homlokom,
Hogy szerető szívvel belépjek ajtódon.
Kezem melegét átadjam kezednek,
Szemem fényét szerető szemednek.
13 éve | Szőke Sándorné Ágota | 0 hozzászólás
PÜNKöSD
A húsvét utáni ötvenedik napon, így ebben az évben június 11-én, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, és minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Magányos lány áll az álomfolyó felett ívelő korhadt hídon.
Törékeny sziluettjét körbefonja a bóbiskoló alkony.
Rég elköltözött barát látomása lebegő emlékfény,
meg nem történt múlt varázsa fulladozik víz tükrén.
Esőgyöngy áztat szikkadt földet, lezúdult az égbolt,
Száradó levélhulla esengve, százéves fájának hódolt.
A lány csak áll, szelleme időzik szent állat alakjában,
Jövendőt kántál, ősi erő rejtőzik gyógyító hangjában
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Csodák gyönyörű kertjében ért engem a reggel,
mosolyogva figyeltem, ahogy a nap felkel.
Indigószín orgona fejét vállamra hajtja,
harmatcsepp könnyel szemében, sóhajtva.
Tüdőmbe a tavasz hűsítő virágillata árad,
ragyogó tündérszép fővel biccent felém, éppen hármat.
A mezőn amerre szemem lát, aranyló kéve,
hajlongó pipacsokra ömlik napszínű fénye.
Az ösvény lábam alatt tündöklő drágakő,
fák bólogató mesemondó lombja, fecsegő.
Lidérc fénycsóvát fest az égre, nekem hízeleg,
csábító bús énekét hallom, a múlt páraként lebeg.
13 éve | Ágota László | 1 hozzászólás
Küzdelem a kaszással
Magas láz lángoló tüze égette testemet
Fájdalom gyötörte bágyadt lényemet.
Démonok kínozták szenvedő lelkemet.
Mozdulatlanul gondoltam át életemet.
Messze jártam egy távoli világban,
Hol minden fehér volt a messzi határban.
Megszűnt a kegyetlen görcsös fájdalom,
Mindenütt csend honolt és nyugalom.
A halál kaszáját lengette nagy bőszen
Kaján mosollyal lesújtani készen
Mint kitörni vágyó vulkán támadt,
De a pusztító mozdulat megszakadt
A nővérke gyengéden megfogja a kezem,
Szeme csillogása segített küzdenem,
Vigaszt nyújtott a szörnyekkel teli éjszakában,
Reményt nyújtva e kegyetlen világban.
Magyarország, én így szeretlek
Az állatoknak étket adó rónaság.
Gémeskúttal meredező vad világ.
Délibábbal játszó fényes látomás.
Bő gatyában marhát hajtó gulyás.
Magyarország, én így szeretlek!
Hegyeinknek zord szépsége.
Muflont nevelő erdősége.
A kékesnek délceg csúcsa.
Szénégetők fa boksája.
Magyarország, én így szeretlek!
Mint Szirti sas fen a magas égen.
Szelek szárnyán szállok a messzeségben.
Letekintek a Balaton vidékére.
13 éve | Maretics Erika | 0 hozzászólás
Fél évszázada léptem az útra, tétova, kisgyerek,
nem tudtam tündérből valóság hogy legyek.
Kezdetben egyre csak hátra tekingettem,
a múlt karcos élességű képébe vesztem.
Milyen hosszan, láthatatlan kanyarog az út,
homályba vesző félelmes dimenzióba fut.
Hatalmasnak hittem a vándorlást rajta,
gyakran rohantam is, vágyaimtól hajtva.
A tejszín égből előttem földre hullt lajtorján,
a menny hercege szállt alá szárnyas paripán.
Lelkemben felizzott a boldogság gyöngysora,
szívemet lepte életösvény emlékpora.
13 éve | Szathmáry Olga Ottilia | 1 hozzászólás
Eltávozott földi létéből
ELHUNYT
H. BÓNA MÁRTA
a leghitelesebb női meteorológus
ÉLT 66 ÉVET
Férjével Heiligbrunner Mátéval,
és lányával
Budakeszin
tartalmas közösségi életet
varázsolt családjának hitben, szeretetben.
Elhunyt H. Bóna Márta meteorológus.
A televíziónézők évtizedeken át tőle hallhatták az időjárás-jelentést.
Így szól a hír... könnyeimmel küszködöm, hiszen már nem találkozunk kutyát sétáltatva, ...
13 éve | Maretics Erika | 2 hozzászólás
MARETICS ERIKA
SZERETET
Faragott keresztként
feszül mellemnek a
szó, szeretlek.
megkopott, színtelen virág, a varrásnál kifeslett.
Foszladozó rongycsomóként csüng ajkadon.
Levegőben rekedt, lebeg súlyosan, hagyom.
Az igazi ok elveszett valahol, miközben,
egy szomorú lány nézett rám a tükörben.
Kettőnkért magamból mind többet adtam neked,
de feledett valóm most gennyes tályogként reped.
Mára hová lett lényegem?
Maretics Erika
Mindenható
Arca szivárvány, szellemét megidézem,
őskorokból felrémlik, akár egy gólem.
Ajkán fél mosollyal, izzadó aszfalton,
cédrus lábát nyújtja kényeskedve, túlzón.
Hajában szélfi játszik tündérdallamot,
vonásaira tél fagybíbort faragott.
Súgva kíséri évszázados fa árnya,
kék szemében ködös vándorlások álma.
Kezében még ragyogva él tavaly csendje,
délibábként napcsókolt gyümölcsök kertje.
Anatole Hongrois
Éveim évei
Harminc évesen, a világban biz körbenéztem,
Tapasztalataim jók s rosszak átalakították énem,
Fiatal múltamba vissza-vissza léptem,
A száguldó időmet még hebehurgyán tengettem.
MARETICS ERIKA
Templomos lovag
Tegnap feltámadt a régmúlt emlékét idéző szél,
csak állom rohamát, elmémben a halott életre kél.
Kinn az erdőn szivárványszínt rezgő levelek alatt,
az áttetsző kocsonyás légben, egy látomás haladt.
Büszkén egyenesen ül nyergében, Szentföld lovagja,
napcserzett nemes arcát, saját vére borítja.
Győzött kegyetlen csatákon, szerelmes ágyakon,
most halálát érzi, vándorol kietlen pusztákon
Hatalmas kardja törötten lóg sebzett oldalán,
fehér köpenye szakadtan csüng bal vállán,
rajta a vörös kereszt és a száradó vér eggyé vált.
MARETICS ERIKA - SZERELMEM
Mikor először láttalak, szívemben csend volt,
fejed köré glóriát, fénylő napsugár font.
Ártatlan, kék szemedben megláttam magam,
leomlott könnykristályból épített falam.
Kezem kezedbe vetted, mosolyod úgy ragyogott,
mint nyári zápor után a szivárvány szokott.
Óvón ringattál, biztonságod bölcsőjében,
Szerelmünk csodás tündérálom volt, ébren.
Életünk végén, most énekelek egy dalt Neked,
ölembe veszem, és lágyan simogatom fejed.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás