Harmath József

Mindegy----

Mindegy hány verset írok

Csak nézz rám

Mindegy hányszor mondod

Várj rám…

Mindegy, ha könny gyűlik

Szemedbe értem

Mindegy, ha tudod

Nélküled nem érdemes élnem

Mindegy, ha nincs többé

Soha nem jössz már

Hát emlék marad—

Nem akartál…. de itt hagytál

----hj----

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Szathmáry Olga Ottilia

Hinni és bízni 

Nem kell más csak hinni és bízni

az adott szó kimondott erejében.

Önmagad a gondolat csak veled.

Meghallgatni és szellemében élni.

Utakon lenni cselekedni folyton!

Dönteni minden pillanatban fontos.

Mikor feldübörögnek a lóerők…

Ne futamodj meg a gondok elől.

Tenyeredben, az elő bolygónk tartod.

Ez az a világ, mely átölel boldogan.

Harmath József

Csak te..

Tedd tenyerembe kezed

Szétágazott ujjaidat

Hadd öleljem át.

Csöpp kis kéz, a tenyér bársony,

Szépség vagy –lehetsz bárhol

Látod—most szeretlek

Legyél hát nekem a- fehér,

Kettőnkben zeng az ég

S mikor egy szikrája elér

Karod nyújtsd magasra

Fejemet hadd tegyem

Hívó tenyeredbe

 ---hj--

Szerkesztette: Szathmáry Olga Ottilia

Festmény: Póth-Vecsei Mária

Harmath József

Veled

Kezedben lelkem,

Meghitt a suttogás,

S ahogy távolodsz,

Közelebb vagy hozzám

Tudtuk ez nem elég,

Szemed fénye tavak tükre

A hegycsúcsok éke,

Szivárványt úgy szórja szét,

Mint a felhő, friss eső cseppjeit

Te vagy a legszebb költemény-

A folyó színes fátyla,

A gyertya egyetlen lángja

A csendes percek méltósága

S mikor eljönnek az éjjelek,

Mi már boldogok vagyunk

Lélegzik a bőr, dadog az ajak

Nincs annyi arany, hogy elhagyjalak.

2017. augusztus 12-én Klára és Diána névnapon

szeretettel köszöntöm a névnapjukat és a

születésnapjukat ünneplőket…

Kívánok sok-sok örömöt és kívánságaitok teljesülését!

Korosztályomat tekintve nagyon szeretem és tisztelem Katona Klári énekesnőt, most köszöntőmben Róla, élete, talán tanulságos lesz egy riportból történő

– személyiségéről is szóló ismertető által.

A Kláranői név, a latin clarus melléknév nőnemű alakjából származik, jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres.

Szathmáry Olga Ottilia
Létharmóniám - gyermekkorom valósága
(Olgi Keresztmamámra emlékezetére
a Nyíradony-Szakolykerti Gencsy Kastélyban)

Harmath József

Ne add fel

Mikor nem bírod már,

Mert belefáradtál

Nevetnél, de sóhajtottál

Érzed, a gond leterhel

Pihenj ha kell—csak ne add fel.

Az élet fura dolgokra képes

A szíved mindent megérez

Ne add hát fel, ha lassan is lépkedsz

Már nincs messze

A cél, és a siker.

Küzdj, ha érzed, húz az ág is

Fogd a kezet, a távolit

Fond össze az ujjakat,

És pihenj, ha kell-

Csak soha, ne add fel.

Szathmáry Olga Ottilia

Bebábozódott életem

Felfüggesztett kabátomon,

alig használt padlásszobámban,

magamat azon kaptam,

 félig bebábozódottan lám,

                rátaláltam önmagamra talán.       

Pávaszemes pillangóként, mondom…

 Csak álmodoztam szépséges életemről.

Bundám szőrdarabjában a szőnyegről,

 talán-talán már ott felfelé nézegettem.

No meg vállfáról is lefelé mereven!

Ébren--

Amíg aludtál, sokszor láttál

Ott álltunk az oltárnál

Úszott isten előtt a fehér

Nem szóltál csak léptél

Szemeddel hintetted szét a fényt

S majd élünk tiszta boldogságba

A szebb napok gyöngyvirága

Ajkadról pattan a csók

A legédesebb,

Majd eltűnik, mint a lehelet.

---hj---

Szathmáry Olga Ottilia

Házi rozsdásfarkúpár a bodzafán

Ezen a tavaszon is házi rozsdásfarkú pár

kertemben újra fészket rakott a bodzafán.

Öt tojásból fel is cseperedett mindegyik.

Cseréptetőn egy-két akrobata ügyeskedik.

Botlások után is gurulva, a hazatérés gyors.

Papa és mama nevelése odaadó és gondos.

Táplálékért előbb a családfő röpült ki védőn.

Igaz álom.

Amikor megkérdezem, hogy szeretsz-e,
az ablakban egy rózsa bólint, igent
a madarak még édesebben,
szárnyukat széttárva énekelnek.

A rózsa vágyóbban sóhajt,
az égboltot fény borítja,
az egész természetre

Mintha egy szebb álom borulna.

az álom te voltál, igaznak tudom,
Mert amit a csillag mondott-
nem hamis,
fogod a kezem.. Ma-és holnap is.

-----h----