Szathmáry Olga Ottilia

Mámor

Oly mámorító a boldogság,

ha Rá vársz, s szalad feléd.

Karjába zár, forog veled a világ.

Pillantása metszőn hasít beléd.

Szemedben tűz-csillag virág.

Szikrázik körülöttetek levegő és ég!

Keze kezedhez ér, teste párnád.

nevedhez méltóan megbecsülésben.

Ha fájdalomtól könnyes a szemed,

szorongsz és megfájdul a szíved,

gondolj szeretteidre és jobb világra,

ne Feled, hogy örökséged a büszkeség.

Keresd meg a gyökereid helyét,

a földet, hol őseid leltek életteret.

Foglald el, ez lesz a méltó jutalmadat,

a helyett hol zöld a mező, színes a rét.

Gondolj holnapra.

Gondolj holnapra,

ne higgy a mának.
Vár egy gyönyörű szép ország.

Kapaszkodj álmaidba, ha
rossz idők járnak.

Haldd meg

a tavaszi szellőorgonát,
nyári lombok hangjait,

az ősz hangulatát,

a téli hófúvások játékát.

Könnyeid, ha

párnát bőven öntözik,

Gondolj a fényre,

a szerelemre,

a boldogságra,

és a jobb jövőre.

Mely késik,

de bízni kell,

mert van remény,

akkor is,

ha csak pislákolását látod.

2012-08-19  Ágota

Szép vagy Magyarország.

Szép vagy,

gyönyörű vagy Magyarország.

Ha zeng a zeneszó,

látom ragyogó,

szép orcád.

Legyen egy csöppnyi hit,

hosszú, néma éjszakák alatt

mikor még szunnyad a gondolat,

ringat az álom csöndesen,

hogy e hazában,

ha a hajnal,

nyújtja majd kezét

boldogság lesz és

remény.

2012-08-19  Ágota

Augusztus 20

Hajnal köszöntött a magyar népre,

István király került a nemzet élére.

Letelepedtek őseink az új hazában.

Megvetették lábukat a nagyvilágban.

A nemzetségek összefogtak.

 Ország élére király választottak.
 a népnek ereszténység lett a sorsa,

istenfélő nemzetté kovácsolta.

A nemzetet dúlta tatár, török, és cseh,

        rabolta oláh, uralkodott fölötte osztrák.

Minden szomszédja irigyelte mégis,

Mert becsülete, tisztessége, példakép volt.

Szathmáry Olga Ottilia

Pokoljárás

A poklok poklában adtad el a lelked.

Mérték ott is: az általános egyenérték.

Szorgos pókok készítették fonalad.

Létrád, Hádész birodalmához  megszőtték.

Júdásnak húsz ezüst volt az ára.

Csalárdságát Ő is későn bánta.

Árulásod okán, az ördöggel volt alkud.

Dáma Lovag Erdős Anna:
Szent István napi kenyerünk

Minden évben ezen a napon
Gyermekkori emlékeimet kutatom
Mikor új kenyér gőzölög az asztalon
Hála imámat érte mondom

Istenem ,köszönöm teneked
Hogy asztalunkra adtál új kenyeret
Emlékeim körül vesznek
Asztalomnál ők is ülnek

Fehér kenyeret édesanyám dagasztotta
Körbe állta család apraja nagyja
Homlokát a munka verítéke simogatta
Kenyér dagasztás ,nehéz munka !

„Az emberiséghez A történelem tükrében látom a világot: Ádám bukott népét, mely egykor ősi fényt látott, Mikor még lelke tiszta volt a lázadó gőgtől, Nem szennyezte be hatalom, s szíve nem volt kőből. Mi lett veled, emberiség, mi maradt belőled? Elvetetted, kit szerettél, s nem Ő vált el tőled; Hisz Atyád most is, és visszavár dicső házába; Vérét adta életedért, ne mondd, hogy hiába! Éhség, betegség, háborúk, hibádból nem tanulsz. Új Eszmék, új törvény, s nincs kiút: vár a múlt. Új még, mi rég elavult, sorsod mocsarába húz. Vár még, ki mindebből kihúz; ne várj, míg belefúlsz! Beletörődés: gyávák vak hite a te veszted.

Ágota László

Érzés

Nem tudom elmondani,

Neked, hogy ez valójában mi,

Csak azt tudom milyen érzés,

ha egy késtől van szíveden sebzés.

Harcolok, amíg csak tudok.

Inkább szenvedek, megfulladok,

ez a sorsom, ami irányít, legyőz,

szörnyű és iszonyatosan rossz.

Szárnyalnék a szerelemtől,

megrészegedve az érzelmektől.

Olyan mintha repülnék,

közben nem lélegeznék.

Itt hagytál Én összetörtem,

nagyon fáj, de nem szégyellem,

Mondd el, mit kell tennem:

életemet megint újra kezdhessem.

Miért van az?

Miért van az, hogy mindig azt szeretjük,

aki hűtlen hozzánk, és mást szeret?

Miért van az, hogy szívrepesve várjuk,

pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet?

Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk,

ha a múlt szép emléke énekelt.

Bár találhat jobbat, szebbet lelkünk,

de akkor is Ő jelenti az örök végzetet.

Ágota László:

Emlékezés egy pécsi leányra!

Szállj szellők szárnyán kedves Tündéri Leány,

ég és föld között, kinyílt a végtelen előtted,

Vidd a hírét egy esztelen kegyetlen halálnak,

kiáltsd fájdalmad szemébe e könyörtelen világnak!

Összes álmod eltűnt a tegnap élő fényképeivel,

Számodra nincs már nyár, fénylő napsugarakkal,

Azt gondoltad, hogy boldog lehetsz egyszer talán,

Téged is lágyan simogat, majd egy igaz barát.

Könyvkiadónk, az Irodalmi Füzetek Sorozatába várja az újabb szerzők jelentkezését. A közel fél éve indult projektben eddig 12 alkotónak jelent meg Önálló kötete, 11.500 példányban.

Miről is szól az Irodalmi Füzetek Sorozat?

Az Irodalmi Füzetek Sorozat, egy kötött formájú, kortárs kezdő és elismert szerzők verseit, meséit, esszét, illetve regényeit tartalmazó könyvsorozat.

HUBER VILMOS

LA COCOTTE

festményéhez

Nyár és tél vörösben

Ó ezer öröm, mit
mámor szárnyalva száll
És hajló csodák mik

borzongó kéjjel nyúlnak
éhes kacsokkal
a lebukó nap felé..
E sötét kelyhe a magvető gyönyörnek
s bimbója falánk kezednek mely
ábrándos mosollyal hallgat tavaszt
nyarat s telet
s veresbe bukva szunnyad
halk hamvába
hogy újra perzselhessen
egy életen át..

Nyár és tél vörösben

Ó ezer öröm, mit
mámor szárnyalva száll
És hajló csodák mik

borzongó kéjjel nyúlnak
éhes kacsokkal
a lebukó nap felé..