Sánta Róbert

Kis pofon

KIS POFON!

Kerreg a bogár,

csörgetve kitinpáncélját

násztáncot jár!

Megáll a gondolat,tépi a láncokat

S egy sötét árnyék,csak erre vár!

Feszítve izmait,elfojtott kínjait

Zúdítja felém!

Százlábú, testével,

s egy vödör festékkel bújik belém!

Hozza a megfáradt,

ezerszer feltámadt,

térdére zuhant képet!

Nevető éneke

Gúnyosan csúfolja a szépet.

Sánta Róbert

HARMATCSEPP

Nyári éjszakák gyöngyhozó terméseként születik a vágy.

Lélegző növényként,

Karoló sövényként,

Áttetsző harmatként, minek dallama lágy.

 Az égi ébredés első sugara bizonyitja tettünk.

Az éjszaka újra eggyé vált a testünk

S leveleink ,felszinén

Szerelmünk helyszinén

Páraként világra született boldogság cseppünk....

Szathmáry Olga Ottilia

Áprilisi ébredés

Csüng pókháló-szálon,

bíbor arany láthatáron

az égbolt alatt a hajnal.

Szélfúvásban ringatózva,

ide-oda hintázgat tétován.

Felhőlovas messzire száll.

Kezemben Hold fénye félve,

táncot lejtve vélem reszket.

Orgona buja illatában,

fejem válladra hajtom.

Pirkad, halkan ébred a táj,

madarak éneke dalra hangol.

Szuhanics Albert

A nagybácsi citerája

Bánatos a kisegér
férjhez akar menni,
de a lagzit nem tudja
sehogy megszervezni.

A Magyar Költészet napjára.

2016 04.11.
József Attila születésnapjára

Sánta Róbert 

Gondolat

Mikor adsz a koldusnak,

a szemét nézd!

Eladta lényét,

eladta emberségét

s mindazt eladta mit pénzért

  nem lehet megvenni!

Magát adta el...

Adhatsz szánalomból,

vagy mert neked sok van!

De azt ne feledd ő is,

a te szemedet nézi!

Segiteni csak úgy!

EMLÉKEZÉS

József Attilára

"József Attila (1905–1937) élete 1936 nyarától kapcsolódik Balatonszárszóhoz.

Augusztustól szeptember közepéig pihenéssel, udvarlással és versírással töltötte napjait a Palota panzióban,

s örömmel foglalkozott Etus gyermekeivel, komolyan véve a jó szóval oktató, játszani is szerető nagybácsi szerepkörét.

„Ez volt az utolsó szép nyara.

Lesülve, meghízva, frissen tért haza, büszkén szép verseire” – emlékszik vissza erre az időre Németh Andor.

Miklósy Bulcsu

KÖLTÉSZET NAPJÁRA

Hej, Attila!

Hol voltál Te a Dunánál, ki tudja?
Melyik parton üldögéltél a lépcsőn?
Hogy jött eléd Szárszónak a vasútja?
Miért jöttél én elébem oly későn?

Zakatolt a szívemben egy hangulat,
Egy borongós, lélekbeli vonulat.
Forró vérem zubog, zubog hasztalan,
Mert agyamban Attilának sorsa van.
Meg kell néznem, hol ültél le,

melyik kőre,
Hol ültél és melyk oldalon lépcsőre?
Dinnyehéjjat hol sodort hát elébed?

Sánta Róbert

Élet

Elhagyott test,elfogyó erő

rengeteg kín!

Egyszínű idő.

Erőtlen sikoly,mely halkan dobol

Ilyen az élet!

Menny és pokol.

Késői szüret, túlérett termés

Látható zene!

Ezernyi kérdés.

Csobbanó kövek, görgetett kerék

Múlt, jelen!

Elmúló emlék...

Forrás: Sánta Róbert vers,

Kép: Sánta Róbert - rajz

Szerk.: NETWORK Versek, Idézetek Irodalmi Klub vezetője

Amedeo Modigliani

 rövid élete és munkássága

és festményeinek utóélete

Amedeo Modigliani

(1884.07.12. Livorno - 1920,01.24.Párizs)

olasz szobrász és festő.

A 20. századi avantgárd

jellegzetes képviselője, a

párizsi iskola

(École de Paris) tagja.

Modigliani egy elszegényedett burzsoá családba született 1884-ben és az olasz Livornóban nevelkedett.

Sánta Róbert

FELESLEGES KÖRÖK!

Elrohant a kiáltás,

kitört rideg hajlékából!

Elege lett teste

követő árnyékából.

Sebesen száguld,

fut a világba!

Fut ,de hiába...

Árnyéka csendben lohol ,

nyomában.

Nem látja az üvöltés!

A hangos homályban

S te most megállva!

Üvöltő hangod utolérve,

lásd meg a valót!

Lásd az árnyékoddal

összekötött karót.

Üvöltve nem szökhetsz előle!

ÁLMOT LÁTTAM

Ébredek riadtan forog az álom még szemembe,

Egy hatalmas kard van a  félálom kezembe!

Megrekedt testem ,félig itt vagy félig ott?

A pillanat most jól megfogott!

De mihez a kard? 

Harcolni álmomba?

Vagy fegyver, mit át hozzak világomba!

Rángat az ébredés,húz vissza az álom!

A kardot a kezemben már csak félálomba látom!

Hát ehez kellett a kard!

Ők harcoltak értem.

Eldöntsék kardal !

Álomban maradjak ,vagy ébren...

Szathmáry Olga Ottília

Ablakom kitárom

Ablakom kitárom,

bolondos áprilisi szellőnek.

Fújja hajam széjjel,

játékos kedvét töltse véle.

Világgá kiáltom

boldogságom.

Fény, melegével simogat.

Arcomra mosolyt csalt.

Ölelésed vártam!

Lehunyt szememre nap süt.

Vállamra, kerge felhő ült.

Bárányai égen bodorodnak.

Megtaláltam örömöm.

Sánta Róbert

Lehülve

Szépen csomagolt

ajándékát bontom

a nyári napfénynek.

Reggeli madárdalt

engedek,

Ablakot sarkig

kilengetek.

Vissza nem tekintve,

üldözve szökik

fel

megállithatatlanul

a higany.

Hideg jégbarlang adna

most szállást.

De nem birnám

a gyors váltást.

Az ételt sem rágatlanul

nyelem emésztésre.

Elkerülhetetlenül,

Észrevétlenül

Nem futhatsz

a forró nyárból,

a hideg télbe...