Ágota László

Tavasz  van

Tél már levetette hófehér ruháját,

Nap ereje elűzi a felhők árnyékát,

Melengető sugarai meghozták az olvadást

A fagy seregei megkezdték a visszavonulást.

Az éltető sugarak legyőzik a hideget,

Február közepe előcsalta a meleget.

Megújulva újra éled a didergő világ,

A réten ismét előbújik sok színes virág.

Festői a kép és csodás a hangulat,

A hóvirág áttörve a fagyos hantokat,

Zöld száron mutat hófehér szirmokat.

DUGASZ ISTVÁN

Azért beszél

Érzem erejét, a hevét
Nagyon szeretem a zenét.
Puhán, lágyan fut rajtam át,
Így rázza rajtam a ruhát.

Fülembe súgja álmait
A tegnapit és a mait.
Holnapit máskor mondja el,
Előre ő se látja meg.

A jövőt titok zárja még
Magába öleli az ég.

Bennem futnak az álmai,
Érzem mily szépek vágyai.

DUGASZ ISTVÁN

Hajnalban

Hajnalban a Holdat nézem
Egy kis sarló fent az égen.

Tavaszodik, jön a reggel
Talán épp a jó meleggel.

Sándor, József nem hozta el,
De ez a nap már egy jó jel.
Érzem, hogy a Nap sütni fog
Érzi, szívem most úgy dobog.

Itt a tavasz, süthet a Nap

Tiszta az ég és ez a lap.
Fakad a rügy már a fákon
Most születik a szép álom.

A virágok ásítanak,
A Nap üzen a nárcisznak.

           Dáma Lovag Erdős Anna

Apa mondd meg nekem
/Miért ???/

 
Apa mondd meg nekem
Miért süt a nap oly melegen
Miért van árnyék a nap alatt
Miért hagyott el az anyukám
Miért fáj a szíve más után

Apa mondd meg nekem
Miért van háború
Miért van ki mindig szomorú
Miért van hideg a kabát alatt
Miért lövik le a galambokat

Apa mondd meg nekem

Miért van virág

a réteken

Miért költ kéményen a gólya pár

Apa mond meg nekem
Miért követi tavaszt a nyár

Miért repül

magasan

a

sas madár

Miért hűséges a kutyánk
Miért fáj a szíved más után

Apa mond meg nekem

Mikor lesz

újra anyukám

Miért rossz a rossz neked
De mindent mondj el énnekem
Kérdéseimre felelj nekem !!!

Megjelent a :

NEMZETI ÚJSÁ-ban

1990. március 1-jén

I. P. BRATIANU:

Egy román tudós forradalmi vallomása

politikai nyomásra meghamisított magyar történelmi

valóságról

A marxista szocializmustól a
nemzeti szocializmusig
Ceausescu alatt

Büszkén vallom magamat románnak, de még büszkébb vagyok erdélyi román voltomra.

Őseim oláhok voltak, ami annyit jelent, "pászto­rok", akik több mint ezer évvel ezelőtt elindultak északra valahonnan a mai Albánia közeléből nyájai-kat legeltetve és maguknak békés, biztonságos életet keresve.

Budár Sándor:

Ott láttam meg először a Napot, májd a holdat és a csillagokat, kik

kézenfogva, mint szerelmes pár sétáltak az éjszakában.

Ifjuként Őket próbáltam utánozni mikor megérintett az első szerelem lágyan simogató szellői.

Táncra kértem Őtt, de akkor még nem gondoltam, hogy az a tánc egy életre szól.

BUDÁR SÁNDOR

Ő

ÉS

A TERMÉSZET

Ringott karcsú dereka, mint búzakalász a szélben,
Táncra kértem Őt, táncolva zenét hallgattunk az éjjben.

Megszületett, és már a bölcsőben csodálták,

Kérdezgették anyját az emberek a balgák.

Hogy lehet egy gyermek arca ennyire szép?

mint a száz éve megfestett madonna kép?

Szeme  borostyán, pillája fekete és hosszú.

Tekintete tiszta, sohasem felhőzi bosszú.

Alakja hajlékony, kecses. Törékeny teste erős.

Csak jót cselekszik, az emberek szemében hős.

Ki Ő?? Kérdezgetem Istenemet egyre.

Te küldted vajon erre a gonosz földre?

Jóvá kell tennie valamit, mit mi vétettünk ?

Radnai István:

ISTEN TEREMTMÉNYE - LÍZ

"mindegy lesz már, hogy test-e vagy csak lélek

ha mint a villany, lekapcsolható."

Markó Béla: Anyaggá válik

valahol egy test vagy csak hamvak

formák és szerepek felejthetetlen arc

két vad szenvedély düh makrancos harc

két kék szem volt szempár mind vak

penge hegyek lovak csók érc

puffos ujjú jelmez és kosztüm a meztelen

játék mely forog mint a színpad szenvtelen

szövetek és vágyakba öltött tépett férc

alkoholba mártott rozzant égett szív

s akit emlék-ágyába égni hív

megállt egy tanárnál elégtelen

ezer szerep s aki megírta egy szerző

akihez felnő s akit boríthat bár felhő

állócsillagot árul az égen képzeletem 

Napi Müller Péter idézeted Szőke a mai idézeted ... “A Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondol...atot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek…. � Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, minden benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy! � Az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút Intelligens világnak nem “lakói”, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg! � Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul.

Maretics Erika 

a gyermek

Arca tiszta nemes és fiatal,  gyönyörű szeme ártatlan.

A fájdalom még nem vájt ráncokat szája köré váratlan.

Tekintetéből bizalom sugárzik felém,

de kis keze remeg.

Anyukám mondd! Miért gonoszak, miért hazugok az emberek?

Karom öleli, szótlanul vonom magamhoz,

tudom bármit mondhatok,

Az élet dolgai még neki érthetelen, zagyva írással telerót lapok.

A szeretet, becsület útját megmutathatom, a kezét mindig fogom,

Míg önmaga sorsát megleli, én soha

el nem hagyom.

Maretics Erika

   Színház

Túl nehéz a szerep, mit rád osztottam én,

hogy védőn óvj, szeress, arra már nincs remény.

Egyedül állok a világban, rideg lettél és kegyetlen,

Lelkem kopár síksággá vált, nincsen kit szeretnem.

Férfi és nő együtt. Oly egyszerű lenne, tudom.

csak követnem kellene fenntartás nélkül, vakon. 

Hogyan legyek más, mint ami vagyok?

Hogyan legyek boldog, ne elhagyott?

Forrás: Maretics Erika

Kép:     Arteon Galeria, Szigeti Edit

                         (70 X 80 X 3 cm olaj, vászon)

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

               Anatole Hongrois

Van egy múzsám,

a neve Júlia, ime!

Van szerelem első látásra?

Igen, esküszöm!


Júlia.



Az est hozta a várt

vágy pillanatát,

Szemben álltunk, hallgattuk szívünknek muzsikáját,

Júliám ajka mutatta

szerelmes vágyát,

Majd lelkemre borította szépségének varázsát.

Öleltem, csókoltam

nem csillapult vággyal,

Engedtem az érzés folyásnak, csóközönös számmal,

Szívem véremet korbácsolta lelkemnek zuhatagával,

S az éjt altatta a nap,

búcsúnknak szomorúságával.

Kit képzeleted eléd vetít, faragott tökély, Ó!

Ragyogó kék szeme, tiszta mély tó.

Fekete haja hol szőke, vagy vörösben lángol,

büszkén tekintesz rá, legyetek bárhol.

Vad amazon, harcias, néha szelíd lélek,

kinek ellent mondani is, szinte vétek.

Rajtad imádattal csüng, teste hibátlan szobor.

Arca vidám, hangulata sosem lehet komor.

Tökéletes anya, lábadat minden nap nyaldossa,

gazdag is ő, szavaid mohón habzsolja.

Sosem fáradt, ha parancsaid lesheti,

mellékesen még a befőttet is elteszi.

Kivel megosztod életed,

kinek feltárod legbelső lényedet,

az árul el mindig, kedélyes közönnyel néz le,

 Mintha nem lenne semmi vétke.

Igen, gondolatban messze jár,

ott van a lelke, azt imádja már,

 ki gondtalan tud nevetni, fiatal és szép,

 és nem kínozták hiú ábrándok soha még.

Az ifjú kegyetlensége villan gyönyörű szemében,

és nem gyötörte még soha szemérem.

Érzéki ajka füledbe suttogja kevélyen,

 Ő az enyém, ezen túl az én férjem.

Gömbölyű háttal fekszem, lázasan, gyötörten,

Emberek siklanak el árnyékként köröttem.

Lélegzem még, de tudatom lassacskán kihagy,

mint a tó vize, mikor a tél miatt befagy.

páncél fedi be azt, mi rég életet adott,

mozdulatlan felszíne most, és  minden halott.

Lábam felhúzom, két térdem szüntelen remeg,

már nem  emlékszem, hogy valaha szerettelek.

kínok,  nem zavarnak  már, az élet elenged,

palettáján engem a kékbe keverhet.

MÉSZÁROS LAJOS

NE HAGYJ EL.

De nagyon szeretlek,
Gyönyörű virágom.
Te vagy minden kincsem,
Ezen a világon.

Te vagy az örömöm,
Te vagy a bánatom.
Lelkem boldogságát,
Nálad megtalálom.

Hogyha rád gondolok,
Felvidul a szívem.
Hogyha veled vagyok,
A menyországban vagyok.

Hogyha nem vagy velem,
Szomorú a lelkem.
Bú-bánatba borul,
Az egész életem.

Te soha ne hagyj el ,
Mert én bele halok.
A mosolyod nélkül,
Lassan elsorvadok.

Forrás: Mészáros Lajos

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Kahlil Gibran-töredékek...

Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse.

A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha.***

Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán.***

Csak azok érezhetik meg szívünk titkait, akiknek a szíve úgyszintén titkokat rejt magában.

Munkácsy Mihály és a művészi zöld

Legszebb szín a zöld! Festményeken meg pláne.

Ugyanakkor nagyon nehéz kikeverni, megtalálni és alkalmazni a megfelelő zöld árnyalatokat.

 Munkácsy Mihály néhány képét szeretném bemutatni.

Munkácsyról elsőre sokaknak a Krisztus trilógia, valamint a sötét helyen játszódó témák jutnak eszébe, dominánsan a fekete szín használatával, esetleg erős vörös színű vagy kék motívumokkal, rikító fehérrel, de semmiképpen nem zölddel.

József Attila 

Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

ÁGOTA LÁSZLÓ   

 1848

Emlékek

jönnek elő

a messzeségből,

múlt század

századbeli

rettegésből.

A nagy birodalom,

megingott,

maroknyi

igaz magyar

kardot rántott,

hogy kivívja

a szabadságot.

Ifjú, öreg

mind

mellé állt,

nem félve a

biztos halált.

Küzdött

bátran,

nem rettegett,

nem féltette az

életet,

de a zsarnokok

összefogtak,

Segesvárnál

túlerővel,

nagy rohammal,

vérfürdővel,

gyilkolással,

legyőzték

a forradalmat.

MARETICS ERIKA  

Az életem

Ganajos az élet vize szutykos lőre csak. 

Ihatnám, de nem teszem tudom, úgy is becsap.

Illata oly édes, üde jázmin, egyre hív,

de ha nyelved éri, részed  a bársonyos kín.

Maradok egyedül inkább, fejemben kusza álmok,

éljek vagy haljak?  bizonytalanságom örök átok.

Fájdalmat nem érzek,  bent  lényegem elégett, aszott.

pedig emlékemben  azelőtt ott emberség lakott.

Nyitott szemmel vaksin lépek a lét mezsgyéjén,

kezem keresztet vet, pedig nem hiszek már rég.

MARETICS 

  Mégis

Kihunyt csillagok tüzében égő létem

éjzöld barlangjába,

Lehajtom fejem szomorúságomból

faragott nyoszolyámra.

Bezárt szemem látja fehér, elomló

testedet,

Kinyújtom kezem feléd, oly soká

kerestelek.

Égszínkék pillantásod jeges leheletét

érzem bőrömön,

megfagyaszt örökre, mégis Te vagy

börtönöm.

Forrás: Maretics Erika

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Radnai István:

VÉGPONTOK

- emlékvers -

amikor öl a vágy s fojtogat

burkot repesztenek az órák

életed elapad köldökzsinórját

a párkák a párkák elvágják

s magány két ujja fosztogat

belenyúl érzelmed bevarrt zsebébe

nem érzed a nők testén elég-e

s elvetélsz a versek magzatvizén

tengerparti kő leszel szirén

az éneküket böjti szélbe szórják

magaddal sem találkozol felhő

nap és hold között villámrózsák

után szivárvány szélcsend szellő

utolsó leheleted titkot tartogat

a félbemaradt papír szélén meglepetés

ha megöl a vonat-ölelés sín-ölelés

rájöttél szörnyek karjában mulasztottál sokat

magzati létedből kifoszt a gyönyör

s a szomjúság dúlt ajkain gyötör 

még fosztogat még fosztogat

burkot repesztenek az órák

a test-idő elhagyja lelked ólját

AZ 1848-49-ei

 ERDÉLYI SZABADSÁGHARC TÖRTÉNETE

BEM TÁBORNOK FELLÉPÉSÉTŐL

A ZSIBÓI

FEGYVERLETÉTELIG

Bem tábornok elfoglalja

Kolozsvárt.

Nagyenyed pusztulása.

A szászok és a

románok behívják az oroszokat.

Bem

első téli hadjárata Puchner ellen.

Bem tábornokot Kossuth Lajos

1848. december 1-én nevezte ki

az

erdélyi haderő teljhatalmú

főparancsnokává, melléje adván

kormánybiztosul Beöthy Ödönt.

Petőfi igazi arca

Escher Károly

Asztrológiai” ismeretanyagok

 ÁRVA ISTVÁNNÉ  - ILCSI  MAMA

MUNKÁJA

Ez most például a:

2011. 02. 03-2012. 01. 22-ig tartó Nyúl éve,

mint a Kínai asztrológiai újév miatt nagyon is aktuális

Ez  az Asztrológia fejezet I. része.

I/1. Az asztrológia a Napnak, a Holdnak és hét bolygónak a Földre és lakóira gyakorolt hatását vizsgálja.

Radnai István:

EGY PICASSO-KÉPHEZ

fehér galamb félénk gyerek kezében
még fehér ruhában jár a lány
mire bátorsága megjön talány
asszony lesz-e vagy céda

most rövid haja alól kis  fejét
árva galambra hajtja
kicsit fél de nem inog a bajra
nem tudja merről jön menyét

s vajon a galamb vérét fogja-e szívni
vagy szívébe ver vaséket
hagyjuk meg addig a meséket
engedjük a jóban hinni

ha eljön a nagy nap s oda a szüzesség
még nem fogja tudni közeledő vesztét

!

Szuhanics Albert
A nő örök

Semmi sem örök, csak a nő,
iránta vágyam egyre nő.
Minden elmúlik, csak ő nem,
örökké csábít a nőnem.

Lám, ami létezik, változik,
alighogy érkezik, távozik.
Csak a nő örök, érzem én,
nőm iránt nő a szenvedély.

A vágyam felhevít, lelkesít,
minő nő az ki elveszít?
De ezt még én sem akarnám,
nő melletti lét a karmám.

Egyszer, ha testem elhagyom,
nő az utolsó sóhajom...
Ettől a szívem megdobban,
s felkelek feltámadottan!

De ha van mennyben női nem,
nyugodtan lehunyom szemem.
A lelkem égbe felmenő...,
vár reám mennyei istennő.

Ez ám a gyönyörű nirvána,
egy örök, angyali nő ágya!
Létezni csillagok körén,
Örökkön-örökké, nő ölén...

Álmomból mégis felébredek,
de jó, hogy itt vagyok veled!
Remegve fogom meg kezed,
imámba foglalom neved...!

Debrecen, 2008.

Mészáros Lajos

Nőnapra.

Március eleje van
Közeleg a nőnap,
Minden férfi társam
Virág után kajtat.

Szerezzünk örömet
Ma minden nőnek,
Miattuk élünk mi
Mindig szép időket.

Nekik köszönhetjük
A derűt,a mosolyt,
A gyerekzsivajgást
A nevelő szigort.

Ők teszik szebbé
A mi életünket,
Nekik köszönhetjük
Mi az életünket.

Mi lenne velünk
Ha ők nem lennének,
Nem lenne értelme
A mi életünknek.

Ők teszik színessé
A mi napjainkat,
Megoldják helyettünk
Apró gondjainkat.

Szentkereszti Andrea  

 Démon

Elébem csöppen,
Szembe jön velem,

Rám fonódik, a reggeli félelem.
Kapkod a szív a lélegzetért ,
A vihar sikoltva zenél.
Sikít a szél.

Szelek szárnyán zizegve szalad,
Az ősszel barnult falevél.
Magányos, száradt vitorlaként,
Tavaszt emlékezve, kergeti a fényt,
A pókfonalnyi, talmi reményt.
Fut a széllel, menekül,

Mindig, mindig egyedül.

Szentkereszti Andrea

Ha eljön a csend

Dal voltam egykor.
De kioltott a csend.
Egy szó voltam,
Amely a semmibe vész.
Most csend vagyok, amely a dal nyomán sikolt.

néha égett,

De soha nem találtad,

ha álmodtál szépet.
A csend maradtam neked.
Ami a dal nyomán zsibong.
Álmokból szőtt gondolatod.
Elképzeltünk egyszer,
Tovatűnő álmot.

Radnai István:

ÜRES

elhajlok melletted házatlan csigaként
már lassulok amint véget érsz
mint a szeretkezés
mint csigaház
mint a csók
az ölelés cipzárai lazulnak

mi értelme ha nem zárul szorosan
ha nem költözöl az ölelésbe
ha várod a végét
ha meglátod a napkeltét
ha belső hangjaid a külső
zajokkal tereferélnek

akkor elsüllyed a hormonok
tengerében az érzés
mint korhadó hajó
eresztékei
elengednek csak bordák
maradnak

kicsontozott vágyak kosara

Nemzetközi nőnap március 8. Ez az a nap, amelyet a nők elég komoly harcok és áldozatok árán vívtak ki magunknak. A régi korokban a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, de szerencsére mindig akadtak forradalmi beállítottságú lányok és asszonyok, akik foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a férfitársadalom elismerését, megbecsülését kivívják a nők számára. Ez a harc nem volt egyszerű, de ma már ott tartunk, hogy ezt a napot nem csak a női szervezetek tartják számon szerte a világon.

Álmodom, ezernyi fénylő csillagot
Mely odafenn az égen csendesen ragyog
Vadvirágos rétet, zengő madarat
Vizekben úszkáló színes halakat

Valósággá válhat, ami álom volt csupán
Útra kelhetünk egy szép napos délután
Nézhetjük a felhőket, s az égszínkék eget
Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget

Álmodom vad bércet, havas hegytetőt
Zöld színben pompázó erdei fenyőt
Rókát, őzet, szarvast, mindent, ami szép
s megdobogtatja az emberek szívét

Valósággá válhat, ami álom volt csupán
Útra kelhetünk egy szép napos délután
Nézhetjük a felhőket, s az égszínkék eget
Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget

Kicsiny élet, s szenvedés. 
Porszem éltem, oly kevés. 
Gyorsan illan mint a füst. 
Sár ez csupán, nem ezüst. 
Eltűnni a semmibe. 
Nem vár reám semmi se. 
Vagy tán mégis... Jobb világ? 
Ez vár reánk odaát? 
Akkor jobb ha elmegyünk. 
Ott többé nem szenvedünk. 
Nem lesz jajj, se fájdalom. 
Járunk csodás tájakon.

Fekete éjben fekete csend. 
Hol van a fent, és hol van a lent? 
Hol van az idő, és hol van a tér? 
Van e valaki, aki még él? 
Van e valaki, ki vigyáz reád? 
s szelíden suttogja, jó éjszakát. 
Eltünt a fa a fű a virág. 
Nincsen már semmi üres a világ. 
Fekete éjben fekete csend. 
Sehol a fent és sehol a lent.

 A Kráter Műhely Egyesület
   sok szeretettel meghívja

  Turcsány Péter:

Arc és Lélekzet
  című verseskötetének bemutatójára
     és a költő 60. születésnapjára

       Idő és hely:
   2011. március 4., péntek 17 óra
    a Magyar Írószövetség székháza
      (1062 Budapest, Bajza u. 18.)

         I. rész:
     60 perc költészet és  zene
       verseiből felolvas a szerző
fuvolán és szaxofonon improvizál Turcsány Villő

          II.

DÁMA LOVAG

ERDŐS  ANNA 

Vigyázz rám !

 
Vigyázz rám !
Ölelj át karjaiddal
Megnyugtató mosolyoddal
Igaz mondó szavaiddal

Vigyázz rám !
Hogy örömben éljek
Bánattól sose féljek

2OO5."Kőbe vésett szavak"c.kötetemből

Forrás: Dáma Lovag Erdős Anna

Drága Annám én vigyázlak szívem, lelkem napfény sugarával, miként ez a rózsa-alagút piros  rózsaszírmai az isteni szeretet ízzásával!