Zámbó Jimmy: Ave Maria

 

A kávézó szögletében a szokott félhomály helyett spotlámpák ontották vakító fényüket.A box nem a meghittség hangulatát árasztotta mégis otthonosan fészkelődőt a férfikarok közé s rejtette az arcát a világoskék inggallér fölött a forró férfinyak hajlatába,s érezte a bőr alatt, az ütőér lüktetését.Kapaszkodott a férfi kezébe és a másik karjával a terebélyes bőrülőke takarasában ölelte a nadrág őv fölött a derekát.Ezeréve meghitt barátok bizalmasságával talált egymásra a testük és simultak össze.Nem voltak idegenek egymás számára,levetkőzve minden gátlást, tudomást nem véve a kávézó fiatal pincérének fél mosolyáról, csak egymás vonzását élvezték.Feszülten figyelt a férfira, és tudatáig el is jutottak a mondatok, értelmezte is és válaszolgatott is rá.Valami testenkivüli érzés hatalmasodott el rajta, a férfi közelében, nem is testen kivüli volt a csókok bűvöletében lélegzet.Pörgő szédülés....A Városligetben gyermekkori kedvence..

 Még a holdsugár is pucéran érkezett,

 

nem ismert fagyot, dermesztö hideget.

Sugárzó nyár költözött szívekbe...

csapdába estek az emberek:

bele szédültek holtigtartó szerelembe.

Itt a földön boldogság ragyogott,

gyémántfényű szemek kémlelték a napot.

A napsugár is szégyenében elpirult -

szeretet ösvényein, nem volt visszaűt.

Így hát felcsapott a nap is szerető legénynek,

bohokás bókokat mondott a kékszemü égnek.

A természet zöldelt, rügyezett, virágzott...

Szép Gondolatok Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak
egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel
ajándékozna meg, azt maximálisan
kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,
de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért,
amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék,
hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan
másodperc fényt veszítünk.Akkor járnék,
amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

 

"Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép." (Arthur Schopenhauer)

Először csak a táskáját engedte le a padra.Azután a az úttesten hömpölygő gépkocsisort kémlelte. A februári latyakos hókupac elpiszkolódott fehérjét itt ott nyomokban viselte még a padot övező terméskőperem tövében.A járda a borús délelőttön dolgukra vagy éppen a fújtatva fékező buszok után igyekvő járókelőkkel volt zsúfolt.Korán érkezett!

Kövesendrága Katalin pirosnyaköves nyuszija.


Egyszer volt hol nem volt két vadász, aki orvvadászok voltak úgy hívták őket, hogy Pukkantós Pista és Lehergelő Péter, ahogy vadásztak. Tulajdonképpen is orvvadásztak, mert nem volt vadászatira engedélyük. Meg olyan állat, amelyik megéri legalább a kilőtt töltény árát, meg nem is került elő.


Ám egyszer csak Pista felkiáltott, egy nyúl.

Nézd, a tisztáson egy nagy nyúl fehére kerekedik. Péter is odanézett, csodálkozott, mert hát mit látott a nyúlon.

 

 

"Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép." (Arthur Schopenhauer)

Május van!A sokadik május már az életében!

Voltak szomorú végzetes és álom szép napokat adó májusok is. 1963,májusa végtelen fájdalom a gyász..1978 az elképzelhetetlen elérhetetlen és mégis bekövetkezett boldogság a menyegző májusa.

Időutazás!

Menyegző. Kostólgatja a szót. Vannak szinonimái, szürke megkoptatott, mint a házasságkötés,ünnepélyes ,mint az esküvő de igazán gyönyörűséget magába foglaló, a menyegző.

2010. augusztus 10., kedd, 09:38

Állókép vetül a végtelenbe,
az idő megbénul,
színek fakulnak fekete-fehérre,
sziklák ülepednek porfelhőként
a szétszakadt földekre,

elfolyik az ég, eltűnik kékje,
fekete felhők fagynak jéggé,

halott madarak éneke
reked meg díszlet fák között,

dermedten vár a mozdulat,
az ölelés bilincsként fonódik,
halott testekben pusztul a zigóta,

zongorahúr hangtalan akkordja
őrzi az utolsó táncot,
gyertyaláng ellobbanó lángja
káprázik még egy pillanatra,

csapdába zárt neuron
hal meg ingerhiányban,
a lélek mér abszolút nulla fokon,

templomban omlik a vakolat,
puttók potyognak
málé hívek nyakába,
Mária szemérmetlen szemez
az összes szentekkel,

Isten hortyogva alszik,
az ördög mozdulni lusta,
már egymással sem játszanak,

ránk untak?

Emlékeznek rád...


- fotelodban
testsúlyodtól süppedő nyomok
emlékemben
térden ülve tündéred vagyok

- nyakszirtemen
édes szádtól borzongó pihék
nem feledik
kedvesemnek hozzámszőtt szívét

- asztallapon
múlt porától belepett lapok
kézírásod
őrzi hangod: nem lehetsz halott

 

 

""Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép." (Arthur Schopenhauer)

 

Az ablakon keresztül látta az alkonyodó utcát!A kezdetben rézsútosan sűrű dara formában zuhogó hó szemek, lassan lassan nagy pelyhekké tömörültek és terítették be lágy esésükben a járdát , a két háztömb közötti parányi parkot. a cseppnyi játszóteret.

A szoba mélyén a két fiú idétlenkedett.Úristen már elmúltak 25 évesek, döbbent belé.Mint a viháncoló kutya kölykök az ezüst-aranyban tündöklő boával hergelték a kis cicát aki önfeledten hancúrozott velük kicsiny karmos mancsikájával bele bele kapkodott az izgató tüneménybe.Karácsony van.

 ,"Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép."

(Arthur Schopenhauer)

 

Odakönyökölt a képzeletbeli sakktábla elé, és kezdte a helyükre tenni a bábukat.Új parti indul,könnyed mozdulattal lenyomta a sakktáblával egybe kombinált óra indító gombját....

 

A Duna felől kellemes szellő fújdogált és itt a negyedik emeleti, lépésnyi erkélyről. jól kivehető volt a Batthyányi tér nyüzsgése.Ez a tavasz is jól indít, állapította meg magában ,szinte átmenet nélkül már egy korai nyári kánikulában izzadunk.

Euridiké éneke

Lassan lehajlik fejem,
mint hajnalkáé fülledt esteken,
szemérmem pírját holdfény látja csak,
lángra kap - halk szellő ha éri -
alvó szenvedélyem,
mit dalod sóhajt felém szerelmes éjen.
Óh, fűszeres éji illatok s bódító dalod
mely felsírt utánam
s én ellent nem álltam,
vonzásod vezetett.
A hold elé rántottam édes felleget:
- a kerek képű égi vándor
ne lesse vágyam teveled -
karodba omolva én kedvesem
elszenderül szemérmem.

Tente...

Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Melléd bújnék, Lelkem, csodálnám szemedet,
dúdolnék én néked édes énekeket
simítnálak szépen: szóval és tenyérrel
- szeretetem hozzád tudom elvezérel -
beborítanálak hosszú szép hajammal
csillagos csókokkal és égi malaszttal

csillagos csókokkal és égi malaszttal
(nincs ki engem érted a földön vigasztal)
olyan a sóhajom, mint templomi ima:
áhítatos, tiszta...

Kapcsolódnék a WC-s néni álma c. előző témához. :-))

Piszoár memoár
(Elmés WC-s néni elmélkedés)

Ha tudnád, mennyi mindent látok!
Koszlott zsiványok löknek olykor félre
- hiába, sietős a dolguk –
s nem tagadva zsivány voltuk:
fizetés nélkül távoznak röhögve.
(Kívánom lépjenek barna „göröngyre”!)
Néha azért beesnek sietős, zaklatott urak,
körbenéznek, röstellik magukat,
de a szükség nagy úr,
fizetnek gyorsan, számolatlanul.
És azok a dámák!

Óvatosan nyitotta a pénztárcáját.Két ujjal csippentette ki az utolsó tízezresét.A torkában fészkelődő sóhajt elnyomva nézte a bankjegy útját a szemben ülő nő fürge ujjai között.Aztán hivatalos száraz hangon közölte vele..-

-.Majd értesítjük mikor keresheti fel a partnerünket!

Sztoikus nyugalommal csukta be maga mögött az  a dupla biztosítással működő bejárati ajtót, és elveszett a Nagykörút forgatagában..

 

A mobil második csengetésére már is odaért és nyomta le a beszélgetést fogadó gombot.Negédes női hang!

Államiságunk ünnepe

Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.

Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,
Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.
Magyaroknak koronája, népünket jelenti,
Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek feletti!

Azt hirdeti, országunknak léte földön, égen,
Örökkön az Istennél van, ahogy egykor régen.
Új kenyér az új búzából, szalagdíszben áll,
Piros-fehér-zöld e szalag, s éhezőkre vár.

Augusztus 20. az egyik legõsibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja. A keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja. A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az elsõ magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia.

2010. június 18., péntek, 23:25

 

 

 

bezárt ajtókon
kopogtató emberek,
kívül rekedtek
 
szólni nem merők,
az előre köszönők,
létet temetők
 
éjszakát várók
bár soha nem álmodók,
ájultan alvók
 
 télben reszketők,
holnaptól megijedők,
..már nem kérdezők
 
szabadon szólók,
ezért éhen pusztulók,
TI akartátok
 
fillért számolók
és soha nem jóllakók,
ezt akartátok?
 
Így akartátok?

 KEDVES BARÁTAIM ÉS BARÁTNŐIM ! NAGYON SZOMORÚAN ÍROM LE...BÁR IMÁDLAK BENNETEKET TISZTA SZÍVEMBŐL ÉS LELKEMBŐL...KÉNYTELEN VAGYOK ELHAGYNI EZT A GYÖNYÖRŰ OLDALT ÉS CSOPORTOT ! OLYAN ALJAS HÁTULRÓL TÁMADÓ ÉS RÁADÁSUL ROSSZINDULATÚ VÉLEMÉNYT KAPTAM PÁLINKÁS IMRÉTŐL, AKI ÍGY RAJTAM KERESZTÜL PRÓBÁLJA MEG MAGÁT ELŐTÉRBE HELYEZNI, AMI EGYENESEN SÁTÁNI CSELEKEDET ! KÉTSÉGBE VONTA ÍRÓI-KÖLTŐI JOVISZONYOMAT ÉS GÚNYOROSAN A SAJÁT JELLEMTELEN GONDOLKODÁSI MORÁLJÁNAK A CÉLPONZJA LETTEM !!!

 

 

-

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,

és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmok...nak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek!

 

 

Add kezed, induljunk a végtelenbe.
Utunk csodákon át vezet az ismeretlenbe,
Égig érő fák között jár ösvényünk,
csillagok követik léptünk, s ha megpihenünk
nyíló virágok fonnak ágyat körénk,
fák susogása, madárdal a zenénk,
takarónk a simogató, aranyló napsugár,
mely meztelen testeden huncut táncot jár.

 

 

 

Magányom álmaival festettelek
kínokból szőtt piszkos vásznakra,
szédülten keverve furcsa színeket,
szemed a hazug mosoly csaló barnájára,
hajad kócos vörösre borzoltam
béna kezem merev ujjaival,
büszke melled mohón simítottam
soha hozzád nem érő mozdulattal,
öled tüzére szürke hamut szórtam
önző, öntelt irigy lélekkel,
combod feszítettem állat módjára
és Te sikoltva, vértől rémülten
szültél érte pokoli gyűlöletet,
aztán a részegen tántorgó képzelet
szaggatta szét a köldökzsinórt
mi a vak-véletlen játékaként
egy pillanatra összefűzött veled.

 

Elfolyik a végtelen melletted

csak gondolatom
fon rád szerelmet.

Szavad még bennem
rezdül,

de nélküled

tépkedem a távollét
lassú pillanatait.

 

Értelmet keresek a semmiben
és a fájón fagyott időben
felsejlik testemen ölelésed.

Kormos, piszkos külváros hozott a világra,
Vérben, könnyben, mocsokban születtél.

Szárszó vitt el, temettünk.

 

Magot vetettél,
de a szárba szökő virágot
a burjánzó gaz megfojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
 
Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és
Szárszó felé
rozsdás síneken
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.

 

CSENDES NAPOK

 

Csendes, esős napok,

Repedt tükrök és elveszett szavak.

Ezek altatnak.

Zárt szemek és fogságban sétáló órák.

Ezek szeretnek.

Szellemem csillan minden virágon,

Megcsillan, mint a meztelen szerelem.

Felejti a bús hajnalt,

És fejét lehajtja érted.

Forró tested fölé hajol,

Most látom a világ legszebb szemét.

Látom benne az Istent

Csókfüzérrel kezében,

Látom a madarakat énekelni

Tündöklő álmodon.

Látom szíved tükrét a vizekben,

Szemed fényét a szememben,

Látom szíved szerelmét szívemben.

 ÜNNEPLŐ HAZÁM, MAGYAR HAZÁNK,

 

DICSŐSÉGES S ÚJJÁSZÜLETŐ NÉPED,

SZENT ISTVÁN KIRÁLYUNK VIGYÁZ REÁNK,

SZELLEME VIRÁGZÓ JÖVŐNK ÚTJAIN JÁRT,

MAGYAR SZÍVEDBE HAZASZERETETET ÜLTETETT

NÉKED !

                                                                                        

LEGYŐZHETETLENNÉ TETTE A MAGYAR NÉPET,

BÚZÁNKBÓL ÚJ KENYERET, ROPOGÓS ZAMATÁT,

LÁNGOLÓ S FORRONGÓ DIADALBÜSZKESÉGET

HOZOTT NAGY SZELLEME, FELEJTHETED AZ ÉHÍNSÉGET,

JÓ ÉTVÁGGYAL EGYED MAGYAR A SZENT JOBBJÁT !

 Szerelem, édes kérés életemben,

 

Napsugár ragyogása testben

Örökös vágyálom...

Sugárzás szívemben

Lélekemelő fényben,

Mennyek tavának kékségében !

                                                                               

Szerelem, találj reám, várlak

Itt a földön él csillgom

Ne legyél vágyálom..

Fiatalos élet,

Virágzó tavasz, bimbozó erény,

Bennem él, bennem él !

Olgi korházba van  és kéri a megértésetek ,ha a  klub  nem a megszokot módon müködik .

 

 

-

“A vallás elválaszthatatlan a csodától.

És itt nemcsak a csodás tettekről és legendás eseményekről van szó, hanem az imádságról is. Imájában az ember azt kéri az Istentől, hogy tegyen csodát. Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot. Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában. Keresztény szóval az imádság kegyelmet kér törvény helyett. A kegyelem pedig – ebben a kőkemény törvényvilágban – csoda.” (Müller Péter: Titkos tanítások)

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Együtt

Az ember szikrázó,
Villám-pillanata
Tátongó mélységet
És vidám ragyogást
Önt ki magából.

 

-

...este, dolgozószobájának karosszékében ülve el is gondolkodott ezen. Hogy mi telt el és mi van még hátra. Hogy mi volt az értelme annak, ami eltelt s mi értelmét lehetne még adni annak, ami hátra van. S ahogy így a számadáson tűnődött, a számadáson, ami...t egyszer majd valahol be kell nyújtani: valami különös, nyugtalan érzés fogta el. Mintha mindannak, ami történt, nem lett volna célja és értelme. Mintha mindaz az idő, ami eltelt, fölöslegesen telt volna el.

 

TIZENHAT ÉV

 

16 év annyit ér, amennyit most a cél,

Nem találja, ha külön téved,

Mert az emberek a szív mélyén testvérek.

16 év egy új világot ér,

Szeretettel és sok könnyel élt.

A kemény napok összefogtak,

Sebet soha nem okoztak.

Verseltem önfeledten,

A mélység jövőjét emlegettem,

S a reményt, mely egyre nőtt,

A nap és a hold mindig felettem tündökölt.

16 év és még egyszer annyi,

Nem győztem a napokat összeadni.

You've got it in one. Couldn't have put it btteer.

 

 

Kiderült, mennyibe kerül a tűzijáték, és miből lesz az ország tortája

 

Egy szombathelyi vállalkozás ingyen vállalta az augusztus 20-i budapesti tűzijáték megrendezését - jelentette be a kormányszóvivő.

Nagy Anna elmondta, az államalapítás ünnepére egy veresegyházi cukrász elkészítette az Ország Tortáját, amely idén szilvagombócból lesz.

Az árvízi károkat, és a károsultak megsegítését tartotta leginkább szem előtt a kormány az augusztus 20-i ünnepségsorozat szervezésekor.

Az Összefogás dala az árvízkárosultakért musical sztárokkal!Videó itt!
Több magyar énekes, köztük:
Bebe, Bereczki Zoltán, Caramel, Csézy, Csík János,
Csipa, Dolhai Attila, Feke Pál, Fekete Attila, Rúzsa Magdi, Szinetár Dóra, Szomor György, Szvorák Kati,

Tóth Gabi és Varga Miklós

július 31-én az Operettszínházban
találkozott, hogy együtt énekelje fel

"Az összefogás dalát."
A sztárok a dalból videoklipet is készítenek, amelyhez a stúdiót az Operettszínház, a forgatáshoz a helyszínt a Művészetek Palotája adja.

A szív nem tágít…

REMÉNYI MENAHEM GYŐZŐ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szív nem tágít…

Nem apad, nem hagy, nem enged,
szívem hősiesen küzd,
egy olyan szerelemért, amit szeret.
Szeret, mert meg volt minden,
mi kell, és mire van szüksége.
Szívek küzdenek az utolsó csepp vérükig,
az agy túlerőbe támadja, de ők csak mennek és mennek.
Az agy sokszor teszi fel az érző szívnek a kérdést.
Megéri-e de a szív nem tágít.

 "Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni,

vágyaidat ne tekintsd hiába valónak.

Ami meg valósult mára az tegnap még képzelet volt..."

 

AZ ÉGBOLT TART MINKET

 

Az égbolt tart minket átölelve,

Alattunk a föld,és a tavakban

Nádszálak közt madárfészkek.

Állunk a parton,-

Magasabbak vagyunk minden fánál,

Szemünk szórja a szikrákat a víz tükrére,

Más boldogtalan, vidám lenne, ha belenézne.

Boldog vagyok, lelkem húrjait

Pengetik apró ujjaid,

S engem formázol a szív hangszerén,

Lágy hangú hattyúnak nevezlek én,

Mert nélküled sötét lesz az éj.

De megtorpant egy szikra,

Tűz-álom, gyönyörű, lobogó,

Tested tüzes, forró és parázsló.

Szeretet

Feb 11, '10 3:10 AM for everyone

Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam.
Rózsák közt járni a nyárban,
Aranygyűrűjére nap nevetett,
S olyan szép volt a szeretet.

Aztán láttam a szeretetet útközben.
Nehéz terhet vett fel. Mások terhét.
Játszó kisgyerekhez hajolt le.
S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,
Ahol hull a fák sárga levele.
Betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.

És láttam a fekete, fényvesztett napon.