Álmodban.....

Álmodban melléd bújok a takaród  leszek
én leszek az édes álmod,  s a lélegzeted.
Akkor ott minden lehetsz ha te is akarod
csillagok közé repíthet szíved s két karod.


Aludj....
aludj csendesen még ne várd az ébredést
nyugodt lelkedre valóságot hozó feledést.
Maradj még, maradj  velem a végtelenben
ebben a csodás, éltető édes szerelemben.
 

Takarózz be most lágyan  lelkem erejével
kezem bizsergető, ringató lágy melegével.
s csak akkor ébredj, ha majd  te is akarod
ha az álomból a valósághoz húz két karod.

Idézetek...

Joseph Roux szerint:
“Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében”.

                                                           
“Az anyák gyerekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké.” (ismeretlen)
                          

                                                
“Teljes munkaidős anyának lenni a legjobban fizetett állás… hiszen a fizetség tiszta szeretet.” (Mildred B.

Szathmáry Olga Ottília

Álmodtam Veled

Az éjjel álmodtam Veled.

Ébredtem Nélküled.

Lovaink elvágtattak tova.

Vonatunk nélkülünk robogott, ki tudja hova.

Sorsunk kereke forgott, elkopott.

Megmarad hozzám írott,

sok szép szerelmes leveled.

Mondtad: boldogságom Te őrizd.

ŐRIZEM ÉN HARMINCÖT ÉVE IMMÁRON.

Gyermeklány voltam még azon a nyáron,

mikor szerelmed fellángolt.

Netán csak buja vágy szikrája volt?

Katona bezárt sors érzelem-parazsa.

B. B. Nala
Tűzliliom titka a Nap

Tűzliliom

lesz a láng,

ezüst lámpás az éj
El- elfojtott álmokon át

kezem a kezedhez ér
Égő szívemet a dal eleven

tűzként járja át
Selymes szirom rejti el

a szerelem csillagát
Mit mondhatnék neked, ha az ekhósszekér az úton halad?
Amikor a tűz eleven lángként

fojtja el a dalt
Ezüst lámpás kezemben,

tűzliliom az álom
Én az éji csöndben

a ködöt átszitálom
Amikor a csillagok

a kertekre hullanak
A szerelem hajnalán nyíló

tűzliliom lesz a Nap
Amikor a gyönyör kibontja vágyódó, selymes szirmát
Elárulom a csendben az

ezüst lámpás titkát
Tűzliliom titka a Nap,

aranyköd az álom
Lennék érted nyár szele

a lobbanó lángon
Nyár szele, mely olyan,

mint az örök ígéret
A vágy aranyködöt sző

a bársonyos Égnek

Képszerkesztés: Lenyiczki Marika

Szerk.: Szathmáry Olga Ottília

Ősz

A tőkéken érett a szőlőfürtök csüngenek,

Az emberek vidám kacajjal szüretelnek.

Még fénylő napsugár melegíti a határt.

De már az elmúlás szele ringatja a batárt

Pompás ruhába öltözött a természet,

Összekutyulva a pompás színeket,

Zöld levél a pirossal befedve,

Sárga a barnával összekeveredve.

A levegőben cikáznak a fecske madarak,

Kihasználva az éltető csillogó sugarat,

Energiát gyűjtve a hosszú vándorútra,

Bogarakat fognak, fürgén alábukva.

Ábránd

Én megállítanám az időt.

A csók-íz már csak emlék,

hervadt, már megkopott,

belefolyt a szürke világba.

Csillagok gyúlnak az égbolton.

Vágyam bent él a szívemben.

Nem vagy mellettem éjszaka.

Nappal sem látom arcodat.

Nem álmodunk együtt szépeket.

Lelkem sziklányi súly nyomja,

mely minden nappal súlyosabb.

A reggel rosszkedvvel ébred már.

Lesz-e még szép nappalunk?

Vagy csak sűrű könnyek hullnak?

.Hiszem, még mindig van remény,

és újra két ölelő karodba zársz.

SZATHMÁRY OLGA OTTILIA

KIMONDOTT SZAVAK

HOL VANNAK

A KIMONDATLAN SZAVAK?

Ki nem mondott szavak nélkül,

nem teljes a gondolat.

Ki kell mondani míg lehet:

SZERETLEK, FÉLTELEK…

Hiányod csillagfény-távol.

Szó, mit ki nem mondott szád:

kérdőn vár még Rád!

Érintésed a tejúton ért utol.

MERT HOL VAN

KIMONDOTT SZAVAD?

Érzés nélkül,

hiábavaló szó és gondolat.

Legyen az szeretet, gyűlölet.

• 1. Ha eltaszítasz: összetört szívemmel Bejárom sírva a világot;
     
  2. Szilaj fájdalmaimtól ostorozva Örvények éjjelébe hágok.
  3.  Ahova lépek, ott a fű kiszárad, Virág lehervad egy lehemre
  4. ,A lomb haraszt lesz, élet ere posvány, Aszú a rétek üde selyme.
  5.  Ha eltaszítasz: halhatatlan bánat Fog űzni a sötét vizekre.
  6.  Megyek. Utamnak célja végtelenség, - Élet s halál között lebegve.
     
  7. Szirtek között, rémséges éjszakákon Rohan velem a szörnyű gálya

  Nyomomba démonok kacagva törnek, Magam a démonok királya.

Sötét álmok járták át a testem.
Egy feneketlen fekete verembe estem.
Úgy éreztem itt a vége már.
Rám e földön semmi jó se vár.
De rájöttem, lehet még remény
Az éjszakámat áttörte a fény.
Örvendeztem, ez nem tévedés.
Szemem felnyílt, jött az ébredés.

Gondolkodom, ezernyi tarka gondolat, 
Mint lepkeszárnyon szálló röpke pillanat, tovalibben.
Ám a szív rejtekén valahol mélyen itt benn,
Az igaz érzés örökre megmarad.

 
Álmodom, ezernyi fénylő csillagot
Mely odafenn az égen csendesen ragyog
Vadvirágos rétet, zengő madarat
Vizekben úszkáló színes halakat

Valósággá válhat, ami álom volt csupán
Útra kelhetünk egy szép napos délután
Nézhetjük a felhőket, s az égszínkék eget
Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget

Álmodom vad bércet, havas hegytetőt
Zöld színben pompázó erdei fenyőt
Rókát, őzet, szarvast, mindent, ami szép
s megdobogtatja az emberek szívét

Valósággá válhat, ami álom volt csupán
Útra kelhetünk egy szép napos délután
Nézhetjük a felhőket, s az égszínkék eget
Integetünk, s a fáknak lombja visszainteget

Fekete éjben fekete csend.
Hol van a fent, és hol van a lent?
Hol van az idő, és hol van a tér?
Van e valaki, aki még él?
Van e valaki, ki vigyáz reád?
s szelíden suttogja, jó éjszakát.
Eltűnt a fa a fű a virág.
Nincsen már semmi üres a világ.
Fekete éjben fekete csend.
Sehol a fent és sehol a lent.

Dáma Lovag Erdős Anna

és Szív1 /Kiss Irma /:

Virágokkal szívhez szóló üzenet

Vers: Dáma Lovag Erdős Anna

Képszerkesztő: Szív1

Könyvszerkesztő: Szív1

(Kattints  a  network. hu  linkre

és olvasható a könyv )

A linkre kattintással megtekinthető a könyv

és az alsó nyilakkal lapoztatni lehet!
A könyv alatt megjelenő jobb oldalt lévő

utolsó négyzetes ikon (Full Screen)

- rákattintással teljes képernyőre nagyítható

és ugyan arra való kattintással vissza állítható a méret!

Emlékek.

Emlékek törnek rám régről.

Lehoznám a csillagot az égről,

Hozzád visz a sajgó szívem.

Hiszem, hogy lehetsz még enyém.

Sebzett szívem szúr és sajog.

Hiányzol, és ez fáj nagyon.

Veled vágyam messze száll.

Nélküled az idő is megáll.

Velem vagy körbe táncol a fényed.

Tündöklik a hold, fénylő a csillag.

Lángol a lelkünk, szívünk összeér.

Andalító dallam halkan hívogat.

Ha pirkad, nem látom már kedves arcodat.