MgO8al jaehodbeszoi, [url=http://vnyrllaukbto.com/]vnyrllaukbto[/url], [link=http://nkqljhmlvtjx.com/]nkqljhmlvtjx[/link], http://nxkucvvbzwcn.com/

zVxDLs yzddrrjoulyv, [url=http://lgwhdkiwfkux.com/]lgwhdkiwfkux[/url], [link=http://hicutikftzgl.com/]hicutikftzgl[/link], http://cluxsvqcsmff.com/

 Asztalos Dávid 

 Egy rendőr gondolatai

 

Azt élem meg minden nap, amit te félsz megélni,

A szomorú - borzasztó valósággal szembenézni.

 

 

 

 

 

 

 

Azt látom a világból, amit te nem akarsz vagy nem látsz,

Azt teszem minden nap amit tőlem elvársz.

Segítségem mindíg, minden helyzetben önzetlen volt,

Úgy cselekedtem, hogy becsületemen ne essen folt.

Minden igyekezetem

mégis csak hiába,

Fájdalmam kiáltom e

sorokkal a világba.

Különös figyelmet kap a Biblia
biblia megosztom (facebook) megosztom (iwiw) nyomtat elküld

A hétvégén tartják a Szentírás vasárnapját a katolikus templomokban, amikor különös figyelmet szentelnek a Bibliának - közölte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sajtószolgálata.

Ezt az ünnepet a Biblia védőszentje, Szent Jeromos ünnepéhez, szeptember 30-hoz legközelebb eső vasárnapon rendezi a katolikus egyház.

 

 

Dáma Lovag Erdős Anna

Az erdő hangja

 

 

 

Ó mily csodás az erdő
Madár ének benne zengő
Szarvas is benne leli párját

 

 

Zengő szózat érte kiált
Napsugár fűzi a fákat
Enyhe szellő simogatja az ágat
Szól a kakukk madár
Táncot lejt a napsugár

 

 

Tapsifüles elbújhat benne
Ha róka oson épp erre
Csendes patak víze csobban
Halkan simul,ölelve partját
Bagoly szólal,kuvik hangján
Zengő kórus felel rá
Béke alél,nap simogat
Szívet,lelket megnyugtat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ó mily csodás erdőn járni
Szeretetet,boldog éneket hallani
Madár dallal felvidulni
Természet lágy ölén andalogni
Hiszen -e csodás természetben
Isten is veled van a csendben
Az áhítat perceiben

 

M.óvár.2O11.O9.18

Dáma Lovag Erdős Anna

 

 

 

Forrás: Dáma Lovag Erdős Anna költő

Festmények: Gusztav Courbet az Ősz,

- Dámvad Nyíradony; Volf Vilmos Nyuszi; Őszi séta ismeretlen szerző (40x50 olaj, farost); Aggod István- Domboldal

Szerk.: Szathmáry Olga Ottila

Szuhanics Albert

Mért is lennél áldozat

 

 

 

 

Sötétség tört reád, magyar 
azt súgja, véged lesz hamar. 
Ám el ne hidd, hogy elvesztél, 
tudd meg, a rossz csak egyszer él! 

A jó számára nincs halál, 
feltámad ő, s közöttünk jár. 
Hát higgy benne, s nincs kárhozat, 
mért is lennél áldozat? 

Akarni, hinni, tenni kell, 
a balsors tűnjön innen el! 
Éhezni, fázni nem fogunk, 
s hazánkban boldogulhatunk! 

Sötétség tört reád magyar, 
azt súgja, véged lesz hamar. 
Reményed fel ne add tehát, 
van neked Istened, hazád!

Nagy István Attila 

A mosolyod nélkül 
befelhősödik minden égbolt 
szerte a világon. 




Hívtalak szóval, zenével 
az éjszaka énekével 
bűvöltem az enyhe szellőt, 
homlokomon sötét felhőt, 
nem jöttél virradatban, 
elmaradtál fényes napban, 
de mire újra este lett, 
a világom már szétesett. 

 

SZUHANICS ALBERT

Nyárutó 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fákon ott a zöld levél, 
még fű-illatot hord a szél. 
Nincs semmi nyom, és semmi jel, 
sompolygó őszünk mily közel. 

 

 

 

Most még oly szép a nyárutó, 
de sajnos minden átfutó. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ím messze száll, vagy elszalad, 
míg fájó szívünk itt marad. 

Egy reggel kinyitjuk szemünk, 
már őszi napra ébredünk. 
Oly bágyatag a napsugár, 
és kertünk rozsdabarna már. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sárga levél hulldogál, 
míg rája hideg köd szitál. 
Gondolkodik fenn kicsit, 
de végül lassan leesik... 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ám de most a nap nevetve, 
könnyet szór a fellegekre. 
Új fű serken zöld határban, 
lubickoljunk még a nyárban! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás :     Szuhanics Albert, Lipót Ágnes

Festmény: Munkácsy Mihály Sétány a Park

                 Monceuban;

                 Ferenczy Károly patak;

                 Thomas Kinkade, Városi kép

                 Alfonz Muncha, Ősz

Szerk.:      Szathmáry Olga Ottilia 

http://tudom-szabad.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1128686

 

Aranyosi Ervin

Feltámadt a szél

(saját festménnyel)

 

 

 

 

 

 

Haragvó, ádáz szél tépázza a fákat,
lombjaikba marva, míg bele nem fárad.
Visszavonulót fúj,

s lassan újra támad,
agresszív, bősz harcos,

egy gyilkos vadállat.

Zord lelke sikítva az utakat járja,
pusztító szelleme, az ég katonája.
Tisztára kisöpri a földi világot,
porral vakítja el, azt ki eddig látott.

Nyomában a sírás, földre szakadt ágak,
kettétört életek, szebb napokra várnak.

Anatole Hongrois  

Reggeli üdvözlés

 

" A nap ha fényesen ontja sugarait, legyen lelkednek békéjének őre, s vigyázza napodat, hogy kellemesen és vidáman vigye tova a percek sokasága a fény ölelésében."

 

 

 

Forrás:      Anatole Hongrois,költő,író...

                 Grosz Emese

Festmény: Thomas Kinkade Ősz

Szerk.:      Szathmáry Olga Ottilia

MARETICS   ERIKA   

A   PATAK

 

 

 

 

 

 

Az erdei forrás,

 a hatalmas öreg hegy

mély gyomrából tört elő,

szél köszöntötte, karja

óvón ölelő.

Kis csermely született,

láttára a nap is

 ragyogott jókedvében,

messzire hangzott csilingelő

friss nevetése, csintalan

csobogott medrében,

hol előtte már sok száz patak,

a lágyan alá simuló

földbe vájva haladt.

 

Haja, mint az óceán,

szertelen hullámzó,

szeme élettel teli

tiszta kék tó.

Ágota László

Boszorkányos szépség

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vörös haja szikrákat szórt, vakítóan lángban éget.

Csípője büszkén ringott,

mikor fellépett a

 

a korhadt, vén deszkákra.

Kék szeme elmerengett

a messzeségbe.

 

Csodás teste remegve táncolt a halk lombok alatt.

Kemény melle csodát,

titkot elárulva titokzatosan remegett

az örvénylő vágyak kéklő tengerében.

Lent a

VIA DOLOROSAN

MAGYAR SZÖVEGGEL

Lenn a Via Dolorozán,
Jeruzsálemben történt:
Egy férfi vitte súlyos keresztjét.
Körül állta Őt a nép,
Az Ember, akit halálra ítélt

Jézus testén vérző sebek,
Korbácsütés nyomai!
Koronája vétkeink tövisei!
Minden lépés értünk tett,
Igy bűneinktől szabadított meg,

Lent a Via Dolorozán,
Minden fájdalom útján,
Isten fia feláldozta önmagát!
Végtelen nagy szeretettel
Vállalta érted, értem…
Lent a Via Dolorozán,
A halált, Ó a halált!

Turcsány Péter

Az ember véges, az írás örök

(Wass Albertről, jubileumára készülve)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Nem a kő - a szeretet marad

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sors és a hontalanság

András-keresztjére szegezve, végzetesen

szája szélén a látni tudók maró verejtékével-

pisztolytüze tobbant szikár veresen

 

 

Előkészítetlen csattanás; szájon át,

vérvelő kráter-masszán keresztül

- a koponyahéj szétesve -

plafonba fúródott a golyó íve.

Nagy István Attila 

A mosolyod nélkül 
befelhősödik minden égbolt 
szerte a világon. 




Hívtalak szóval, zenével 
az éjszaka énekével 
bűvöltem az enyhe szellőt, 
homlokomon sötét felhőt, 
nem jöttél virradatban, 
elmaradtál fényes napban, 
de mire újra este lett, 
a világom már szétesett. 

 

folyt itt

 

http://tudom-szabad.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1116633

Mária

Név jelentése:
"Csepp a tengerben" vagy "Keserûség" vagy "Úrnõ"

Név eredete:
Héber-görög-latin eredetû

Név elemzése:
A Mária név olyan személyiség kialakulását támogatja, akinek fontos, hogy másoknak segíthessen, és vágyik arra, hogy másokat megértsen. Ugyanakkor túl könnyen és túlságosan is belefolyik mások problémáiba. Fontos számára a család és az otthon, és ebben a közösségben a harmónia és az egyensúly, melynek megteremtésére, valamint annak fenntartására tökéletesen alkalmas.

Ősz

 

A tőkéken érett a szőlőfürtök csüngenek,

Az emberek vidám kacajjal szüretelnek.

Még fénylő napsugár melegíti a határt.

De már az elmúlás szele ringatja a batárt

 

Pompás ruhába öltözött a természet,

Összekutyulva a pompás színeket,

Zöld levél a pirossal befedve,

Sárga a barnával összekeveredve.

 

A levegőben cikáznak a fecske madarak,

Kihasználva az éltető csillogó sugarat,

Energiát gyűjtve a hosszú vándorútra,

Bogarakat fognak, fürgén alábukva.

Kis patak

 

Szeleburdi kis patak,

Árkon-bokron átszalad.

Kergeti a falevelet,

Mely vele együtt tekereg.

 

Cikázik Ő jobbra-balra,

Csörgedezve és rohanva.

Lezúdul a magas hegyről,

Síkvidéken megcsendesül.

 

Lent az alföldi messzeségben,

Sok fürge hallal medrében.

A sok érből nagy folyó lesz.

Lassan hömpölyög már tova,

 

Szélesedik és megdagad,

A tenger felé vígan halad,

Vízhátára hajókat vesz,

Embert, terhet majd partra tesz.

 

Végül a tengert is eléri,

Vele folyamát egyesíti.

                                                           A köd ázottan hajamra tapad,

                                                            gyöngykavics görög talpam alatt,

                                                              a kertben fölém hajló ágon

                                                                  fonnyadó körte lóg,

                                                                a fogam alatt

                                                                 roppanó szőlőszemek aprók,

                                                                reggel a nap is másként

                                                                 ébred arcomon,

                                                               a borostyán tolakodón

                                                              ömlik be az ablakon,

                                                             a falnak támasztott

                                                              létra előtt felejtett virágcserép,

                                                              elszomorító múló nyári kép.

Az erdei forrás,

 a hatalmas öreg hegy

mély gyomrából tört elő,

szél köszöntötte, karja

óvón ölelő.

Kis csermely született,

láttára a nap is

 ragyogott jókedvében,

messzire hangzott csilingelő

friss nevetése, csintalan

csobogott medrében,

hol előtte már sok száz patak,

a lágyan alá simuló

földbe vájva haladt.

Haja, mint az óceán,

szertelen hullámzó,

szeme élettel teli

tiszta kék tó.

Vidáman szaladt

új ismeretlen tájak felé,

csillanó szíve izgatott

hűs hullámokat vert,

hitte, neki iramodva

 eléri a végtelen tengert.

Ágota László

Szép kívánság

 

 

 

 

Zőldelő fa, tarka virág,

Fejen álló bolond világ,

Tündöklő hold, fénylő csillag,

Fiú és lány lassan ballag.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természet két csodás lénye,

Szerelmesen kéz a kézbe,

Lelkük telve életkedvvel

Mennyekben jár nyitott szemmel.

Élet, élet rongyos élet,

Ne tedd tönkre ezt a szépet,

Maradjon meg ez a mámor,

Hisz ez olyan, mint egy álom.

Vida Zoltán

El loptam én

Elloptam  a fényes égről minden csillagot,
neked  kedvesem  én   egyet  ott hagyok.
Azt is csak azért,  hogy hozzám    eltalálj,
hogy fényre várva te egem ma  hazavárj.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

S azt kérded, akkor mi  maradt az égen?
Sötét lesz szívemben marad  reményem?
Gyere közelembe, s nézd neked mit adok?
ha hozzám bújsz, mindazt majd láthatod.

Szívemben világítanak a  lopott   csillagok.

Aranyosi Ervin 

 

Élj vidáman

(saját festménnyel)

 

 

 

 

Nevess, kacagj, legyél vidám!

- Az élet szép dolog.
Kiket kerül a csüggedés,
gyakrabban boldogok.
Ne bénítson a félelem,
ne bőszítsen harag.
Csak járd az utad csendesen,
mint égen, fenn a Nap.
Lelkedet béke hassa át,
áradjon víg derűd,
szíved szeressen igazán,
- s keresd az egyszerűt.
Ne lásd a hírt, mely szomorít!
- A természet csodás!
Legyen a napi programod
az ébren álmodás.

Ha arra kérlek

 

 

 

 Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és Te tanácsot adsz,

akkor nem teljesítetted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseimet, és Te elmagyarázod, hogy miért rossz, hogy úgy érzek, ahogy érzek, akkor eltiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon, bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy Te süket vagy.

Nem kértem mást, csak, hogy figyelj és hallgass meg.

 

 

Silány szegény világ.

Köd borítja az elméket.

Elszürkült minden, csukló

zokogás rázza meg a testet.

 

Piszokban, könnyben,

szenvedésben, szennyben,

reszket a föld nagy a teher

alatt, megfojtja a hatalom.

 

Bolyong sok koldus ember,

nyomorba süllyedve búsan,

tébolyultan holtig kacagva,

fetreng, az utca porában.

 

Lelke üres és fájó, megalázott,

búskomor e nyüzsgő világban.

Könnyes szemű bús álom-báb,

kínlódik, sorstalan sors az övé.

Kedves Olga!

Bocsánat hogy eddig nem válaszoltam a levelére, bár jobban szeretném
ha tegeződnénk, mert úgy gondolom, hogy ez egy nagy család itt.
Szóval nem válaszoltam a leveledre, de technikai problémák miatt, azóta hogy
a versemet hozzád fel tettem, nem voltam az oldalon.szeretném nagy betűkkel
kiemelni,
hogy nekem semmi féle szerepem nem volt ebben a vélemény nyilvánításban.

SŐT......

Nekem nagyon tetszett az illusztrációd,
és ezért tettem fel Az oly nehezen című versem után az Onnan jöttem én...

Ágota László

Séta

 

 

 

 

Kócos öreg fák alatt sétálok,

Vidáman kacagnak a betyár szelek,

Gondolatban az emlékek már romok,

Belül valami fáj ha, Rád gondolok.

 

Őszi esték a csörgő lombokat tépve,

Szememben a könny nedvesen ragyog,

Mikor piros lesz a halott levélke,

A táncoló vízen sodródva csillog.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelem földi testbe zárt ideál,

Ékszerként hordozom magamban,

Szép, mint tövises csodás rózsaszál,

Szíved szavára vágyom én álmomban

2011-06-27  Ágota

 

 

 

Forrás: Ágota László

Fotók:  Ágota László

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Szentkereszti  Andrea 

   Nyári alkonyat

 

 

Mondd, milyen színe van a nyárnak?
A tavaszi napsugárnak?
Az át nem aludt éjszakáknak,
Amikor hiába várlak.
És milyen színe van a boldogságnak?
Akár a nyíló hófehér virágnak?

 

 
Ezer színű a szerelem
Most mégis hiába keresem.
Hullámzó , vörös rét a vízparton,
Izzó magány, ha jő az alkony.
Vízből szőtt ruháját,
Ha ölti a nap.
Simul szerelmes gondolat.
Álmok szárnyán,
Ha arcod megtalálom,
A tücsökzenés éjfélt várom.

 

József Attila:

Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebújtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

 

 

 

Forrás: József Attila költő

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia