Egy romantikus bucsu margójára

Mérges Vass Eta

Get your own valid XHTML YouTube embed code.

        Winó a jóval nálam fiatalabb ember akivel jó pár éven átívelő torzsalkodás és most finom vagyok fűzött össze, ami néha nyílt gyűlölködésbe is átcsapott. Voltak időleges fegyver szünetek, és valamilyen megbékélés is.

Talán jobban megértettük egymást olykor olykor mintha közeli barátok lettünk volna, mert nem lehettünk azok, de néha összehangolt minket egy egy hangulat- bánat betegség és olykor valami családi öröm.

Get your own valid XHTML YouTube embed code

Mérges Vass Eta

Levendula illatban

Modigliani tiszteletére....

Néha tövis koszorúsan övez a múlt;

Halványult érzések,

mint molylepkék ,övezik azt körbe.

Beégett emlékek, mint vörösborfolt

s régi fehér blúz,

Jobb híján már csak

a szekrényben van rejtve. 

Ünnepre készülő zsúfolt utcák

kiöltözött tömeg,friss üde világ,

viselünk mi is tavaszi gúnyát ,

s otthonunkba térve benézünk a nyikorgó szekrénybe,

És megsimítjuk a régi, fehér ruhát.

Mérges Vass Eta 

Az árnyoldal

Kutatom a táj pupilláját bennevilágunk méz-szőke nyársugara kihunyt,éveink, napjaink sorsunk felhők alá csitult.

Bénán állok, vállamon megannyi volt csendje, 

aprócska halomban gyermekkorom.

Apám korai távozását a mélyekben

még érzőn hordom.

Fura, a lélekbenis lehet temető.

Nekem mentorom volt a gyász,

de kezét barátként fogom most,

mikor az apavesztés hantján álguggolok.

Mérges Vass Eta

Homokórává váltan!

(a VIDEO-klip Adele
"someone like" you dala

A homokszemek 

Átperegtek már bennem.

Az idő lejárt, figyelmeztet!

Idill is,de alattomos ijedelem

Fóbia, rettegés, csak várt türelmesen,

S átlátszóvá vált üvegtörzsem immár

Már nem remél,tán újra megfordítják.

Tán a volt homokszem súrlódása adná

Gördülékenyen a szavak áradatát,

Hull az vétkesre köszönet az ártatlanra vád,

Síró közönnyel, fenyegető ígéretek,

Semmitmondó összerezzenésekben,

Törik üvegtestem darabokra,

A homokszemek meghasadnak porosodva.

 Mérges Vass Eta:

A szerelem zsibvásárán,

(valentin nap)

Émelyítő nap az ábrándos mázával,

Most sem repkednek az égen kis angyalok,

S lőn, látja őket az ember tucatjával,

Ha Valentin napján az utcán andalog.

Ragadjon el érzés, hasson át a tudat,

Most te is egyedül rovód az utadat.

Idő, Janus arcú, épít s őröl egyben,

S a magára maradt szívek malomköve.

Érzelmek porrá őrölve hamvvederben,

Elfújja őket a kemény világ szele.

Ez mellé még számtalan egészségben töltött,szerencsében  gazdag évet kívánok.

A mai napra meg sok szívednek

kedves gratulálót.

Eta

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

és áldott legyen egész életed.



Legyen áldott Benned a Fény,

hogy másnak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

és melegítse fel szívedet.



Hogy lehess meleget osztó forrás,

a szeretetedre szomjazóknak,

és legyen áldott támasz karod

a segítségre szorulóknak.

Mérges Vass Eta

Gyógyitsd meg a szívem..

Ezt a videót, 2013,01,23,án tette fel a

YT-ra az egyik kedves barátom a versemre..

Vergődve visszhangzanak

a szavak,
Mint bolydult idegszálak,

bőröm alatt,
Csillagtalan az éj, sivár peremén,
színleltem a kéj örömét,

a gyönyör kezén

Kínmosolyba burkolt bús derű
széttört, mint az üveg az életünk.
De még egy kicsit, még szeress,
a fájdalom kínoz,

ezt te is ismered...

Nem tudom veled tartani a lépést,
kérlek,még utoljára egy ölelést!

 Mérges Vass Eta   

 Egy ember aki tudott repülni.

és ki vagy ma?)

Mint papírsárkányt

kényre kedvre már hányt

az öntörvényű szél,

Madzagját markolta könnyű kéz. 

Öntudatlanul szabadon szárnyalsz

felhajtóerőként a magánnyal.

Megadtad magad igazán, már rég

Érzed a görcsöt ,a hiányt, fáj még. 

Reflexeid tompán még tiltakoznak

Melletted a párnán 

árva ujjaid hiába motoznak

s álomba zuhansz kábán.

Mérges Vass Eta  

Áthúzott szavak-a szájban

(Magány)

Ígéret az ígéret maradt,

törölt szavak a nyelv alatt,

és elhamvadt remény a széthullásban.

Ágyam bevetve érintetlen,

hever test kedveszegetten,

Monoton zörögnek

a hiába szavak az elmében.

Arcom gerincénél tört könyv ,

olvasatlan

virraszt a semmiben,

kiürült aggyal.

MÉRGES VASS ETA

KEGYELMI ÁLLAPOT

(kiégetten)

A botorkáló múltba mereng,

Magányba ordítón csendesen.

Tömény álnok álmok kísérnek

Rettegsz, gyáván, még is békélve.  

Révült mosoly suhan ráncaid közt 

Mély barázdákat vájt az iramló idő 

Vértelen,és lelassult ésszel,

 Képzeled még bírsz vele: élet 

Fogyó erővel fogadni mindazt mi vár, 

Hétköznapok s a kíméletlen hamisság.  

Alattam kopott kivénhedt az út, 

Számomra már lassan járhatatlan

s elfut

Két lábon jár , bottal kapaszkodik beléd. 

Ösvény visz, bajok és gondok állnak eléd 

Már a semmire gondolok, magamat vigasztalom, 

Szenvedés s kín, gennyedő sebeimet nyalogatom

Forrás: Mérges Vass Eta

Zene:   Samuel Barker - Adagio for Gtrings

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Motto:

Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, att ahol mindíg akad egy utolsó legyintés.

Pilinszky: A mélypont ünnepélye

Mérges Vass Eta 

Requiem for a dream..

(mélypontok)

Ott van a szótlan szenvedés, 

S örömként álcázott keseredés, 

Hogy véget érjen a mámor, 

Hogy riadj a szép ábrándból. 

Rá kéne már jönnünk lassan, 

Ez a valóság. Ez kibírhatatlan. 

Gondok mindig voltak és lesznek, 

De fogynak a fesztelen percek.

Mérges Vass Eta,

Társtalanul

Voltál társam a múltban, 
Voltál a sivár mában, 
S eljövendő ködös némaságban,

Harcban voltál, torz torzsalkodásban.

Voltál társam,lelkem, pár nappal s éj,
Mikor hormon tombol, ezer a kéj,
Forró dús hús,égőn kering a vér ,
Különös, vibráló csodát ad,s kér !

Voltál társam, árnyban fényben, 
A vágyak tündöklésében, 
S mind ezek tagadásában,emlékszel 
Voltál társam vad nyugtalan évben, 
Önemésztő magányos torán égve ,
Bízva a barátság szentségében..

Mérges Vass Eta

Megdermedve

Alcím:

(ha kéregető látsz,ne fukarul bánj a szeretet filléreivel

s a búcsúnak add meg a módját.)

Kiürült szívvel,
Merre menjek..
Elesetten,
Kétségbeesetten.

A máz, mi szürkén
Rám kérgesült fürgén,
Fájón repedezz,
Mint var az elvakart seben.

Alatta, rózsaszín fényesen,
Új hám takarja a heget.
Koldusa a szeretetnek
Nincs obulus a tenyereden!

Forrás: Mérges Vass Eta

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

Mérges Vass Eta

Volt egyszer egy nyár

(egy elvetélt szerelem margójára...)

Június,kora reggel,friss,verőfényes,

S enyhe könnyed nádringató szellő járja,

A pázsit üdén zöldell a pitypang kényes

Sárga pomponjait ,a világra tárja . 

Meghajlik a harmatcsepp terhétől, és már csak

Bódultan a zümmögők nyüzsgő hadát várja,

Szelíden bókoló leander gyenge ága,

S dús hamvasan virít ciklámenszín virága. 

Megbontja hirtelen, a csendet, álomba zsongítót ,

Egy trillázó vallomás,szívrepesztően, hódítón!

Mérges Vass Eta    

Olykor báránybőrbe bújnak,

a farkasok..

(egy meghasonlás margójára...

mert az álszenteké a világ...)

 Ott él az ösztön, a falka,

Ha az üvöltés visszhangja,

dermeszti a csendet,

Véd a hát, a hátnak vetve.

Ha köröz a toportyán,

Az akolból kitörő,

Szűkölő vakmerő,

S utána ott a botor nyáj!

Belemar a elmaradottba,

Elalél a vonszolt préda! 

Éles fogak csattogva,

darabokra szaggatják még ma!