Csak egy Furcsa a Szerelmes Égi játék. A Hold ma olyan kicsi volt, S csak az én arcom, A tökéletes bennem, Ne keresd. Titkaimat titkaidban oldom, Szavaimat szavaidba kötöm, Létem létedbe helyezem, Emelj fel. Szeretnél, mint bűnbánó Gyermekét az anya, S nem táplálsz már szavaiddal, Etess meg. Vétkeim között kuporgóm, S te nem oldod bánatom, De tiszta leszek, mint a patyolat, Ne félj. Játszunk, míg játékunk tart. Leszek én a férfi, legyél te a nő, Leszek én gyermek, legyél, te az anya Leszek én virág, legyél, te a méh Leszek én Romeo, s te Júlia Játszd el velem. Mi most még játszunk. Sötétséget és hiábavalóságot, Barátságot, az örökkévalóságot, Jászuk 100 évet a Duna partján, S játékunk halálosan komoly lesz.

Egy az Istenünk,
az istentelenek nyomorult Istene,
ki a fájdalmat bőkezűen szétosztja,
kurvaként futtat minket a pokolba,
- útszéli kóbor kutyákat -
kik az édent soha nem látták,
kiknek az eredendő bűnből se jutott
mert almánkat mások befalták,
Káin bélyegét viseljük arcunkon,
darócból szabunk ruhát,
de nem alázatból, csak mert bőrünk izgatja,
játszunk az idővel,
kezünkben hamis kártya
és cinkelt hitünk is,
szánkból a szó hamisan cseng
mint repedt harang
mi romos templom toronyban leng,
mit hájas isten-szolga húz félig berúgva
a lopott mise-bortól,
nekünk nem jut majd a
lélekharang csilingeléséből,
lehet egy földdarab sem,
hogy rothadó testünket befogadja
és nincs senki aki megtalálja
a végítélet barlangját
és egy kulacs vizet hátrahagyva
a pusztulás hegyét egy sziklával ránk zárja

Ecsedi Éva
Csodás álmok jönnek

ott, ahol a tenger-szem
csillogva hullámzik,
s madarak röppennek fel,
fel az égig,
ott, ahol a hegyek havas csúcsukkal
a magasba törnek,
ott, ahol az alpesi réten
az anemonák szirmai zenélnek,
ott, ahol a fenyők közt álmosan
bújik a napsugár,
ott a selymes fűben fekve
a kék eget nézem már,
arcod látom felhők közt,
árnyakat a fényben,
s ha szél borzolja hajam,
mint kezed simítása,
elképzelem milyen lenne
szíved dobbanása,

s látom repülni a türkizkék madarat
ott, ahol egy árnyas lombú fa alatt
ülök és rád gondolok, rád gondolok,
könnyeim erednek'
ott a pipacsok közt, végre,
csodás álmok jönnek...

Nem csak külföldi sztárok élete ért tragikus véget. Sok magyar tehetség távozott idejekorán az égi színpadokra. A hazai sorstragédiákra inkább a balesetek voltak jellemzőek, de akadt olyan eset is, ahol az igazságot máig homály fedi.

Kun Péter    

Az EDDA gitárosa 25 éves volt, amikor 1993 július 10-én hajnalban felpattant motorjára, hogy hazaindul. Éppen három napja buliztak Agárdon. Sőt, ünnepelni is volt mit, mert 8-án megszületett Gömöri Zsolt billentyűs kislánya.

Estefele felballag az égre,
felváltja a tündöklő Napot.
S ha kedvetlenül érkezik,
halvány fénnyel ragyog.

De amikor vidám és kerek,
fénye bevilágítja a földet.
Betekint az ablakokon,
végigsimít az alvókon.

Ha szerelmet lát valahol,
szemérmesen elfordul,
S csendben tovább oson,
hogy másfelé világítson.

Bejárja az egész világot,
lát sok örömöt és bánatot.
Sugarával köszönti az
érkezőt.
S harmat könnyel siratja a
távozót.

Így jár a Hold körbe-körbe,
a kezdetektől mindörökre,
amíg világ
a világ.

Három felvétel, három hangzás és MINDENKI TALÁN UGYANAZT ÉRZI ÁT :

LELKÜNKBŐL SZÓL EZ A DAL! Tényleg lelkünkből szól ez a dal? Ki Mit érez át? Kinek mi kavarok az elméjében, múltatokban mit ÜVÖLTENEK VILÁGGÁ NEKTEK? olgi (szerk.)Edda-Lelkünkből (HQ)

Edda - Utolsó érintés (Szerelem)

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Kétség

Írhattam 
Volna sokkal többet,

S, lehettem volna kedves is.

Tán mosolyban fürödtem,

S, maradtam csendben,

Sokszor itt hol volt érthetetlen,

Túlzott világa az embernek.

Mégsem írtam le,

Fogtam kezét a pillanatnak,

Maradtam,

Kicsit talán magamnak is.

Lehet írtam sokszor kritikán alul,

De éltem abban az érzésben, miben az érzés született.

Írhattam volna még?

S tán másképpen is mint ahogy gondoltam teszem,

Mégis, ráébredtem, bennem nem létezik másképpen,

Csak így ebben, mely olykor végtelen és elvont,

Hegyekben merengő bölcset kereső,

Az kinek a dobok sem idegen ütemek csak,

A farkas üvöltésében sem a félelem a válasz.

Egy fösvény összegyűjtött fél millió dénárt, és örömmel tervezgette, hogy egy évig milyen kényelemben fog élni, mielőtt újból befektetné pénzét. Ám ekkor megjelent a Halál Angyala, hogy elvegye az életét.
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal kérlelhetetlen maradt.

Semmi vagyok

Lemosva színes mázat megcsorbult életen,
lecsordult egy könnycsepp
bohóc lelkemen.

 Az erdő fohásza

Az erdő fohásza Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.

Nagyot kortyolt az öblös kávéspohárból! A legjobb benne, hogy forró gondolta.Egy kis tilos cukorral is fel lehetne turbozni, tette még hozzá egy csöppnyi kívánsággal. Instant kávé! Így élünk, instant leves, instant ételek, instant érzelmek és instant szerelmek! Azonnal oldódó legyen , mert ilyenek lettünk!Instant gondolatok is? Készen azonnal fogyasztható állapotban..
Az előbb bontotta ki az mailjét, gyomrában érzi még a lenyelt keserű gombócot, választ egy húsvéti üdvözletre...egy több,mint jó baráttól!

 Neked adok mindent,szívemet lelkemet.

Fogadd el tőlem örök szerelmemet.

Tiéd a szerelmem,tiéd minden álmom

szeretni akarlak,csak erre vágyom!

haiku, japán, 2010
A Japán Alapítvány haikupályázatának elsődleges célja a klasszikus haiku szépségének megismertetése a japán kultúra iránt érdeklődő közönséggel

Egyszer az Úristen színe elé került egy ember, aki a halála előtt becsomagolta egy nagy bőröndbe mindazt, amit az életében értéknek tartott.

Az autóját, a házát, a személyes kapcsolatait, a takarékbetétkönyveit.

Az Úristen azt mondta neki:
- Mutasd meg, mit hoztál át az életedből!

Az ember kinyitotta a bőröndöt, s megdöbbenve látta, hogy az szinte teljesen üres. Mindössze egy csokor ibolya hervadozott a bőrönd sarkában.

Republic

Ha Itt Lennél Velem

Republic-Szeretni valakit,valamiért

gyere közelebb, menekülj el

Egy bizonyos amerikai pap Álma…
Reményi Menahem Győző

járatlan utak a semmibe futnak
sápadt arcokon
fény-árny örvények játszanak,
rám borul hangtalan ez a rohadt világ,
tűzfalakra néznek napjaim,
kormos, sötét, málló vakolatként
hullik a tegnap rám,

még eltöprengek egy régi dal
monoton dallamán,
de vakablakom
a szürke reménytelenség,
zsebemben sikít a szegénység,

kiröhögöm,

elkerülnek a színek,
léteznek egyáltalán?

Gyermek született

Hogy is tudnám szavakba szedni
Hogy is tudnám csokorba fonni
Azt a boldogságot
Mikor egy Édesanya meghallja
Azt a várva-várt hangot
Melyet hosszú hónapok után vágyott
Mint édesanya elmondom én
Felsíró hangja öröm a lelkünknek
Erre a hangra hangoltuk szívünket
Minden fájdalmat,terhet feledve
Szívünket boldogságra készítve
Vártuk gyermekünk hangjának üzenetét

S mikor végre magunkhoz öleltük
Drága kis féltett babánk
Két szeméből csillag ragyogott ránk
Mi már akkor tudtuk megszületett egy csoda
Szívünkből szakított ember,kis palánta
Esendő létének karunk az oltalma
S az anyai szív , soha nem engedi el
Sorsában osztozik távol,vagy közel
Féltő gonddal fogja gyermekét felnevelni
Megpróbáltam szavakba szedni
Mit éreztem és mit éreznek az anyák
De ezer szó sem tudja kifejezni
A megszületett gyermek diadalát !

Gál Tamás

Megyünk

Évtizedek múltak

Mentünk?

Útjaink egymástól messze voltak

Mindegyiken gödrök csapdák sziklatömbök

Szitkozódás utálás átok

Mentünk?

Túlneveltek, vagy nem neveltek minket?

Talpra kellett volna állni

Gyötrődésekből kilábalni

Nem a mocsarat dagonyázni

Menni!

A fényt megkeresni, menni!

Menni a lélektársat megkeresni

Megmásztunk sok gátat,

de önmagunk, vagy mások árkot ástak

Hidat kellett építeni!

Harmath Jozsef  

HIMNUSZ a PÁVÁNAK

Büszke, szép nő,
Ki hordozod a világ szerelmét
Szívedben.
Emelkedj magasba,
Nézz le minden házra
Te, a szerelem tündöklő megvalósítója.
Emeld szíved minden új szív fölé,
Hadd, lángoljon minden, ami a világon szerelem.
Testedből tápláld az emberiséget,
Szíveddel melegíts
Minden gyengeséget.
S ha már tündököl kezedtől
a világ arca,
S mindenkire ráhull a sárgavirág szirma,
Fejedet gyöngykoszorú borítja,
Jelképe a boldogságnak,
hogy ilyen szerelem lángja
Nincs több e világnak.