jSEQpz xxnqfclrvgto, [url=http://ejfzzcsynfit.com/]ejfzzcsynfit[/url], [link=http://rxvywfhdellx.com/]rxvywfhdellx[/link], http://rrkdcwagrooj.com/

 GERGŐ REBEKA

AZ ÚJÉV KÜSZÖBÉN

 

 

A természet már didereg,
Az újév gyorsan közeleg,
Mint időkerék úgy pereg,
S a kérdés most is rengeteg:

Van, ami most megváltozhat?
Újév új reményt is hozhat?
Ki még nem mert, álmodozhat,
S jobb élettel találkozhat?

Mi eddig fájt, halványulhat?
Az esetlen boldogulhat?
Bánatunkra vigasz szállhat,
S ami jó volt, megmaradhat?

Amit most még kudarc övez,
Ez az újév annak kedvez?
A világnak jobb sorsa lesz?

Dáma Lovag Erdős Anna 

Új évre várva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szilveszter van
Az Új évet várom
Fényesen csillog
A zúzmara az ágon

Új remények
Hajnala virrad
Új szelek dagasztják
Fényes vitorlánkat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyarország sorsát
Viszik új írányba
Isten áldásával-
Új esztendő jön újra

Új év köszönt a hazára
Bizakodva nézünk
Az Isten fiára
Új törvények jönnek

Nyögetik a tájat
Bízunk,de még meddig
licitálnak!

Anatole Hongrois:

A karácsony ünnepe

 

Karácsony ünnepe a szeretet ünnepe,
A háborgó lelkek békés megértése,
Családok, s emberek könnyes békülése,
Az Isteni szeretet szívbéli megértése.

Karácsony ünnepe, ím eljött,
Boldog gyermekek a karácsonyfák előtt,
Hallgassátok a karácsonyi dalt,

a köszöntőt,
S a hóesés e szent estre ráköszönt.

S ti, kiknek a karácsony fájdalom,
Mert egyedül vagytok e napon,
Bízzatok, s a remény

segít az akaraton,
A szeretet meg az életutatokon.

Nem be1nte1sbf3l mondom, de szteinerm ff6lf6sleges a pf3nik neve9t lefordedtani magyarra.(főleg ha nem is mindig ugyanazt jelenti valamelyik pf3ni neve, mint az angol megfelelője)

Karácsony

TANÍTÁS A KARÁCSONYRÓL

Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony: a hatalmas Isten egészen közelinek, egészen embernek, sőt gyermeknek mutatkozik, - így "ajánlja föl nekünk szeretetét..." (Róm. 5,8). A Karácsonyt sok kedves szokással vették körül a századok. Ami igazán helyes és szép szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni. Ugyanakkor őrizzük meg az ünnep vallásos, keresztény tartalmát, s ne hagyjuk, hogy édeskés polgári-pogány ünneppé váljék.

Ágota László

Karácsony éjjelén

 

 

 

 

Karácsony éjjelén,

Túl a házak peremén.

Ragyognak csillagok.

Valóssá válnak az álmok.

 

A fájó lélek nem henyél.

Nyugtalan és útra kél,

Végig járja a hegyeket,

Megnézi a völgyeket.

 

Körbenéz majd hazatér.

Ágyhoz, falhoz hozzáér.

Bejárja az egész házat,

A szívet gyötri a bánat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pici szobának sarkában,

Kis fenyő áll egymagában.

 Karácsony este

Karácsony este elhalkul a város zaja,
Karácsony este új hangot hallasz ez a szív szava.
Szeretni hív és ünnepelni,
hisz a boldogsághoz nem kell más csak ennyi:
Egy nagy család, egy csodaszép fa,
mézeskalács és nosztalgia.
Meghittség, szeretet és bejgli,
de jó lenne mindennap ugyanígy ünnepelni.

Néhány napra kicsit megáll az élet,
de sok élménnyel és szeretettel lesz gazdagabb a lélek.
Ez a gazdagság adjon erőt mindenkinek az Új Évre,
Hit, Szeretet és Békesség jöjjön el végre.

KdF0Gr dsgdhhmvfynj, [url=http://yruhmhfysbmf.com/]yruhmhfysbmf[/url], [link=http://nqhffjusbzje.com/]nqhffjusbzje[/link], http://xcybxpocnbmx.com/

Heltai Jenő:

 

 

Karácsony

 

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

Áprily Lajos:

Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

                                        Áldott vagy kezek zözött

karácsonyi koldus-kezem.

Juhász Gyula:

Karácsony felé

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Lehet-e a sorsom annyira más ma? 
Mindennek vége? Nincs remény? 
Hol vannak a telek, amikor ágyba 
reggel kerültem én?

Másképp élek, szigorúan s nyugodtan, 
elhagyatott parton lakom.
Üres szót vagy gyöngéd szót e napokban 
már nem lehet kimondanom.

Oly furcsa, hogy karácsony jön. De meghat
a sztyepp, amely még zöldben áll.
A sima partot, mint a langymeleg hab, 
úgy nyaldossa a napsugár.

Ha a boldogságtól bágyadt, kiégett 
voltam, csendről álmodtam, mint ez itt,
közepette különös remegésnek,
s éppilyennek képzeltem el a lélek 
halál utáni kóborlásait.

 I. fejezet 
Szinte észrevétlen, puhán borult az este Betlehemre. A végtelen csöndet a tücskök ciripelésén kívül, semmi sem törte meg. Az apró házakat elhagyva, a mező szélén feküdt az az istálló, ahol fedelet talált József és Mária, az a két utazó, akik ma érkeztek a római császár által elrendelt összeírásra. Sokan, sokfelől jöttek össze a népszámlálásra. Így ennek a kis falunak az egyetlen fogadójában egy talpalatnyi hely sem maradt kihasználatlanul.

 

vörösdémon76

Vágyódás...

Vágyódás!!

Vágy egy édes érzés mi hatalmába kerít...
Ha vágysz valakire/valamire teljesen legyengít...
Addig nem nyugszol míg el nem éred célodat...
Mindent megteszel csak teljesítsék vágyadat...

Vágy mi benned él kínoz szüntelen...
De van mikor helyzet kilátástalan reménytelen...
Olyankor szíved majd meg hasad...
Kegyetlenül rosszul érzed magad

Hisz szenved lelked untalan...
Érzed ilyenkor minden bizonytalan...
Elfog a kétség a kínzó félelem...
Vajon miért nem sikerül semmi énnekem?...

Jár eszed peregnek fejedben a gondolatok...
Mit rontottam el élettől mért kudarcot kapok?...
Nem vágyom ékszerre pompára palotára...
Csak szeretetre figyelemre boldogságra...

Nem vagyok nagyra vágyó nem akarok sokat...
Mért nem teljesítik hát szerény vágyaimat??...
Fáj sajgó szíved nem érted már az élvetet?...
Más mindent megkap én mért nem?

HARMATH JÓZSEF:

HIMNUSZ

 

 

 

 

 

 

 

 

FÖLDEM,

FÖLDEM MAGYAR FÖLDEM 
TE VAGY AZ ÉN KINCSEM.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BENNED ÉLTEM, VELED NEVELKEDTEM
ADTÁL VIZET ÉS KENYERET.

 

 

 

A HÁLA VOLT A SZERETET
A SOK KÉZ, KI TÉGED ÖLEL 
ÚJRA BENNED REMÉNYT LEL.

 

OLY SZEGÉNY LETT AZ ORSZÁG.
REMÉNYT ÉS ÉLELMET TŐLED VÁR.
ADJ A SZÁJNAK KENYERET,
HOGY  ÉHEZŐK NE LEGYENEK.

 

 

ADJ A SZIVNEK SZERETET, 
HOGY AZ ELLENSÉGEK

ELKERÜLJENEK.

Takács Zsuzsa:

Eltékozolt esélyem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már nem halok meg fiatalon,

ez hát az egyik eltékozolt esélyem.

Döntéseimet nem menti tapasztalatlanság,

tapasztalt vagyok,érett a pusztulásra.

Már nem latolgatom, mi lett volna okosabb,

és többé nem szégyellem magam.

Nem foglalkoztatnak az önérzet sebei.

Egyre több dolog van,

amit nem tettem volna meg azelőtt,

és minden testvéribb és teljesebb.

Már nem halok meg fiatalon,

ez hát az egyik eltékozolt esélyem.

Döntéseimet nem menti tapasztalatlanság,

tapasztalt vagyok, érett a pusztulásra.

Már nem latolgatom, mi lett volna okosabb,

és többé nem szégyellem magam.

Nem foglalkoztatnak az önérzet sebei.

Egyre több dolog van,

amit nem tettem volna meg azelőtt,

és minden testvéribb és teljesebb.

Megértéssel bánok e gyönge testtel, ami az enyém,

titkos sétáinkon nyugodtan megérintelek.

Nem tudom már lassan értelmét a félelemnek,

bátor és személyes vállalkozásnak tetszik a halál,

de nem türelmetlenkedem, mint régen.

Harmati Kálmán

Üdvözlégy Karácsony!

Üdvözlégy Karácsony, üdvözlégy Jézus!
Üdvözlégy Mária, kinek fia Krisztus!
Üdvözlégy Szentlélek, üdvözlégy Istenünk!
Magyar Hazánknak, hozd vissza a hitünk!
 
Ismét közeleg a legnagyobb ünnep,
Jézushoz pásztorok újra egybe gyűlnek.
Beállok én is pásztorok sorába,
Dicsérem a Fiút, az Ő jászolában.
 
Messiást várunk, a Megváltó jöttét,
Bánja meg ember, most már minden bűnét!
Közeleg az idő, ütni fog az óra,
Tanítsad gyermeked ezért csak a jóra!

A változás csodája.

Te is változol,

s a száguldó évek

terhüket ránk rakták.
A múló időtől,

mint édes álmodozók

még mindig sokat várunk.

Vannak szép emlékek,

melyek az időtől

még szebbé válnak.

A varázslatos múlt,

most is megdobogtatja

a nyugtalan szívünket.

A kegyetlen sors,

mely így a távolból

némiképp megszépül,

rajtunk hagyta nyomát,

bár nem vesztette el

szomorú fényét.

Itt belül mit léleknek

hívunk, őrizzük a

szerelmünket, mely

szereteté változott.

 

Ajánlás:

(Kis gyufaáruslány

nincs már skatulyám

s az utolsot lobban az utolsó gyufaszáll..)

Mérges Vas Eta

Karácsony Csodája

 

 

 

Miért hinnél a csodákban?

Mert szépek?

Hunyt szemmel nem hallgatsz meséket, 

A vanília mártás cukros, mézes 

De kár, az illatát nem érzed, 

 

Senki nem süt már diós,

mákos kalácsot 

Ajándék talán,

ez nem más,

sivár Karácsony 

 

Nem hajtod fejed

a Kedves ölébe, 

S nem vonulsz könyvvel,

fenyőfa tövébe, 

Az öreg álmos cirmos

olykor még dorombol... 

Örökre elsikkadt az, a visszahozhatatlanból. 

Forrás: Mérges Vas Eta

Festmény: Fra Angeliko, Krisztus Imádása

Szerk.: Szathmáry Olga Ottilia

 

Előadja:

Lovag Erdős Anna

Virraszó csillagok

Virrasztó csillagok

Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok

Advent csendes éjszakában
Várakozás alkonyában
Világítsatok virrasztó csillagok

 

 
Fényes hold is feljön végre
Kiül az ég peremére
Üdvözöljétek virrasztó csillagok

Mert e szent éj egyszer eljön
Várjon rá fényözön
Tündököljetek virrasztó csillagok

Kigyúlt a Betlehemi csillag
Szeretet jászolához utat mutat
Örvendezzetek virrasztó csillagok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rongyos istállóban megszületett
A kisded gyermek felétek nevet
Köszöntsétek virrasztó csillagok

 

Lenn a föld, lehajolt az ég
Megváltó eljött közénk
Ragyogjatok virrasztó csillagok !

ifjúkorában
úgy ismerték
mint aki kaszálja a szénát
és nem káromolja az istent azért amit adott

a föld egyenes hajtása
és szeretője
volt:
ölébe rejtette
harcait titkait
az életét

és néha a rövid téli napokon
amikor fagyos hó verte vissza a sugarakat
a nagy térségek hírnökét nézegette szomorúan
elővett később egy régi képet
és az olajlámpa arany fénye
a szobát halk bánatos vágyakozással töltötte meg

és a temetésén sem történt semmi különös
csak a hó csikorgott a léptek alatt
az imbolygó lámpafényt
és a régi képet
már mindenki rég elfeledte

Meg vagyok győződve róla, hogy sokakban botránkozást kelt az, amit most írni akarok. Mégsem tehetek mást. Hamis fény a karácsonyi fény, mely a kivilágított karácsonyfákról árad ki a világba. Hamis, mert elrejti az igazi Világosságot. A karácsonyfa gyertyák csak magukért égnek. 
A karácsonyi öröm csak magunkért van. Annak, akinek nevében és dicsőségére csináljuk, semmi köze nincsen hozzá. 

Régen hallottam valakitől, hogy diákkorában volt egy tanáruk, akit nem becsültek kellőképpen.

Elmult évek, jövendő évadok          
jelenideje, születésnapok,          
s minden időben megszokott,          
mégis szokatlan évszakok          
közhelyei, stílussá avatott          
jövés, menés, válásból elmulás:          
mintha egy halott anyából való          
csecsemő sírna föl, a földgolyó,          
kihült egekre, s úgy pattanna ki          
a semmiből a bimbó-valaki,          
hogy könnyeitől rögtön élni kezd          
virágtól csillag, mennybolttól a kert.

Aranyosi Ervin:

Levél a Mikuláshoz

Kedves, jó Mikulás bácsi,
neked is van gyereked?
És ahol laksz, ott Lappföldön,
melegít a szeretet?
Amikor jössz, mennyi minden
fér bele a zsákodba?
Ugye te is mindent megkapsz,
mit elképzelsz álmodban?
Ugye neked szót fogadnak
a manók, s a szarvasok?
Ugye nem baj, nem haragszol,
mikor csintalan vagyok?
Ugye idén újra eljössz,
s hozol ajándékokat?
Kipucolom kis csizmámat,
s ablakunkban kép fogad.
Mert rajzoltunk testvérkémmel,
csuda, színes képeket.

...szán suhan csendesen...



Szán suhan nesztelen,
Nem hallja senki sem,
Felbukkan hirtelen,
Hull a hó rendesen,
Télapó hópelyhesen,
Mosolyog csendesen.
Csengettyű hirtelen,
Megcsörren a csöndben,
Szíveknek kedvesen.
Felbukkan minduntalan,
Nyulacska csintalan,
Mókuska, surranó,
Egérke, cincogó
Meglesik, jaj de jó,
Jön-e már Télapó?
Krampuszok huncutok,
Festenek, nem titok,
Diókat színesen,
Ajándék szívesen.
Ma este útra kél,
Kis csomag szeretet,
Nem késhet, nem lehet,
Várják a gyerekek.

Szép volt

A világ tele volt éltető csodával,

Mikor ölelő két karodba zártál.

Testemet, mint sejtelmes lágy szellő,

Végigsimította egy édes érzés.

 

Rohantam minden édes perc után,

Ettől szebb és jobb lett a világ.
A hosszú órák perceknek tűntek,

Éjjel mikor átöleltél engem.

 

Fájó szívembe remény vert tanyát,

Mikor csodás tested az enyémre talált.

Kezedet fogtam és éreztem a lelked,

Elvarázsoltál, és én imádtam lényed.

 

Lángoló szerelem lobbant fel közöttünk,

S én áldottam az utat, amelyre léptünk.

Müller Péter
író, dramaturg

 

Született: 1936. december 1.

Szellemi szabadfoglalkozású: író, dramaturg.

1955-től a Madách Színház dramaturgja.

A hazai ezoterikus irodalom kimagasló képviselője. Fiatalkori halálközeli élménye alakította művészi és emberi irányultságát. A Kígyó és kereszt című művével nyitotta meg tudatosan spirituális könyveinek sorát, melyből - egyebek mellett - a Jóskönyv emelkedik ki nagy sikerével.