FÁRADTSÁG

Késő van.

Lehulló ruháid átlépve

Fáradt tested megpihen,

Az álmok kertjében.

Még nem alszol, szobád tompa csendje

Rátapadt a falakra,

Az izzadt mennyezetre.

Susog a diófa az udvaron,

Megreccsen az ablakkeret,

S halkan kopognak az esőcseppek,

Kopogják, hogy elrohantak az évek.

Pihen veled a szobád, s az óra halk kattogása.

A szíved mélyén a múltad feltárja.

Ujjaid billentyűként megmozdulnak,

Fáradtak, hunyd le hát szemed takaróját,

Feledd tested zsibbadását.

Az emberi Sors

Az ember keresi  -  kutatja a  v é g t e l e n gondolatát,

és fel nem foghatja, hogy ott mi is vár reá!

Ő az a VALAKI, aki mindíg is

Irányítja mi életünket,

Pedíg sokan azt hiszik,

Hogy magunktól van minden.

 Én is sokáig így éltem Nélküled,

Te Kegyelem, amely irányítod

Az emberek életét, sorsát.

Aki csak megtapsztalta Veled a sorscsapást,

Az tudja igazán, hogy mit is jelent.

A mai világunkban  -  a jelek már nagyon jelen

Vannak, aktuálisak arra, hogy mindenki

Észrevegye, változásra van szükség.

(szülinapra)

Ennyi idő, de gyorsan elszaladt

Mennyi rossz volt, melyből rám maradt

Sokáig éltem nélküled

értelmetlen gondterhelt életet.

Most, hogy már  tudom létezel,

csodák vannak körülöttem véve.

Nagy dolgokat teszel a Te szereteteddel,

hatalmasat tartogatsz Te nekünk,

amelyet meg sem érdemelünk.

Csak most tudjuk igazán, mit jelent az élet

-ez a küzdelmes- agyonhajszolt-

nélküled telt élet.

ÚRAM! Segíts, hogy mit tegyek,

hogy megválthasd földi életemet

Kiáltottam sokszor - fájdalmasan

sírva, sokáig nem volt válasz csak kínlódás

- helyette melyet megérdemelten hordozok.

SZERETLEK   Óh Istenem

Csak ez a szó kell nekem

Szeretlek, oh Istenem

Mondanám, míg be nem áll a szám

De most már tudom, hogy ezt

Miért írtam le annyiszor

Te, aki megmutatod az utat, csak

Te tudod, hogy ez a szó mit mutat

Te adtál erőt, ahhoz, hogy sok

Fűzetet- könyvszerűeket írhattam

Szeretettel, mert Te vagy a szeretet

Oh Istenem szeretlek ezerszer  még 

Annál is többször 

Most, megölelhetlek nagyon

Sokszor elmondhatom Neked

Csak egyetlen szót: Szeretelek Úr Jézus

Krisztus, s a többit Te tudod jól

Csak ez a szó kell nekem

Szeretlek, Óh Istenem!

A CSÓK CSÓKJA

Arcodon a csókom csókja lóg,

Hosszú némaság a szádon,

Nincs neve a boldogságnak,

De mosolyogsz már-, látom.

Lecsukott szempilláid szemben állnak,

De a fénylő sugarak rám villannak.

Betakart szíved mutasd felém,

Dobbanását reggelig hallgatom én.

Ölelő karod nyújtsd felém.

Szíved melegét leheld belém.

Homlokod fénye a forró köveken,

Itt zizeg a szerelem.

Lázadat hiába hűtöd,

Kezedben a sorsod, magad járod,

A múltat rejted és felejted,

De nem enyhít sem emlék,

Sem a perzselő jelenlét.

 Csillagok 

Ha felnézel az égre, és látsz egy csillagot,
mely fényével mindig neked ragyogott,
Ha már kértél egy csillagot....
Adj szívemnek békét és boldog napot...
Ha érezted....mégis minden elhagyott....
Tudd...én mindig ott vagyok!
Adok fényt.....ha kéred a csillagot...
Boldogságot is én neked adhatok....
Boldog napot....mosolygós holnapot....
Csak nézd...és kérd a csillagot....
De kérned sem kell......
ÉN NEKED ÉLEK, S VAGYOK!

                                         Faryan

 ÉDESEM, VIRULNAK VIRÁGOK,

NYÁR HÍRNÖKE JŐ FELÉNK,

APHRODITÉ VAGY TE, ÉS MOIRÁK

SORSOM: LÁGY MARKÚ KOVÁCSA.

NÉZD A VIRÁGZÓ POMPÁT,

CSODÁT FAKADNI RÜGYBŐL,

LÁTOD-É BENNEM ZEUSZT ÉS

HADÉSZT, AZ ALVILÁG URÁT ?!

FEJEDELEM VAGYOK !

Búzát érlelő nyár
Nyárról álmodik a búzaszem
Kalászba szökken
Tücsök ciripel önfeledten

Napsugár ragyog fenn az égen
Mint gyermekkorom nyarán
Tudtam tavaszt követi a nyár

S a nap ontotta melegét
Távolban meleg levegő remegett
Kék ég borult rám szelíden

És én mindig vártam
A termés érlelő nyarát
Búzával lengő végtelen határt

Szívemben béke s nyugalom lakott
Apám napsütötte arca ragyogott
S a föld termette aranyát

Még most is látom azt a nyarat
Apám megszenvedett nyarát
Eltűnt ifjúságom boldog nyarát

Még most is leng a búzamező
De már alacsony szárban szökken
Kalász ringatózik önfeledten

Mert szeretni kell a földet és a nyarat
Meghálálja majd nekünk
A mindennapi kenyerünk

Gondolatban így elmerülve
Álltam a búzatenger mellett
Ragyogott fenn a nap

Búzavirág piros pipacs nyílott
S a búzaszem érett csendben
Lelkem úszott a szeretetben

Lovag Erdős Anna

2OO8.O6.O8 /Édesapám 1OO éves lenne/

EGY ARC

Nem szól, nem riad,
Csak képzeletet old.
Álomképek hintik álmait,
Álom- csókok szórják be ajkait.
Mondd! Ki vagy te arc,
Kire gondolok minduntalan,
Ki mindig eszemben van.
Te egy arc vagy, ki képzeletet old.
Fekszem az ágyon, kezem a vállamon,
Érzem, ez a te kezed.
Tekintetem rátapadt a mennyezetre,
Arcod ott van, oly rövid az élet,
Hát engedj magadhoz közel,
Engedd, hogy nézzelek,
Engedd, hogy szeresselek,
hogy minden nap veled legyek.
Oh, te fénylő arc, bár a nappal kelsz,
S vele tündökölsz,
Mégis az éjben mellettem nyújtózol el,
S mire újra szemedbe nézek,
Talán szívedbe is beférek.

Várnai Zseni:

CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

William Wordsworth
(1770-1850)

  
Tünemény

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

TÁNCOLÓ TŰZLILIOMOK

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

 "...Talán semmi sincs szebb a világon,

 mint találni egy embert,

 akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,

akiben megbízunk,

 akinek kedves arca

elűzi lelkünk bánatát,

akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak

 és nagyon boldogok legyünk. ´

Ernest Hemingway

SZERESD EZT a GYÖNYÖRŰ VILÁGOT

Szeresd ezt a gyönyörű világot,

Bukj le a vízbe, ha megcsodálod.

Merítsd bele könyékig a kezed,

Ott a mélyén szívem megleled.

Feküdj le a partra,

Ajkadra leheletem rátapad.

Lábujjaid közt átfolyik a homok,

Arcomban csillog homlokod.

Nézz fel az égre!

A hold leplét letépte.

A csillagok kigyúlnak,

És apró kiskutyák kiülnek

Hunyorogva a sötét felhőkre.

Gyengéden simogass meg,

Szeretni nem vétek.

Jön felénk a könnyű csend,

Melynek fuvallatától megcsörren az éj.

A JELTÁNC

2005 óta hivatalos új hivatalos művészeti ág.

2009 óta hivatalos rekreációs gyógyterápiás sportág.

+++A művészet a zene művészi átfordításának megjelenítése kézben a kézjelek modern improvizációs tánca.  

A  zene szövegét a dallamát és a ritmusát pontosan követve jelnyelvi elemekkel és színképekkel feldolgozva.

Megteremtője Napsugár Anna nagyothalló és mozgássérült sorstárs.
A

 hallható zene művészi átadása és átfordítása látható vizuális fényképet adva a zenéről az érzéseken és a gondolatokon át az élet történeteiről a hallássérült és más sérült sortársak valamint az ép társadalom számára is.

A JELTÁNC

2005 óta hivatalos új hivatalos művészeti ág.

2009 óta hivatalos rekreációs gyógyterápiás sportág.

A művészet a zene művészi átfordításának megjelenítése kézben a kézjelek modern improvizációs tánca, a zene szövegét a dallamát és a ritmusát pontosan követve jelnyelvi elemekkel és színképekkel feldolgozva.

Megteremtője Napsugár Anna nagyothalló és mozgássérült sorstárs.
A hallható zene művészi átadása és átfordítása látható vizuális fényképet adva a zenéről az érzéseken és a gondolatokon át az élet történeteiről a hallássérült és más sérült sortársak valamint az ép társadalom számára is.

JELNYELV-JELTÁNC

KOMÁROMI ISVÁN  

 NAPSUGÁR ANNA MŰVÉSZNŐ A MŰFAJ MEGTEREMTŐJE

 A JELTÁNC

2005 óta hivatalos új hivatalos művészeti ág.

2009 óta hivatalos rekreációs gyógyterápiás sportág.

A művészet a zene művészi átfordításának megjelenítése kézben a kézjelek modern improvizációs tánca, a zene szövegét a dallamát és a ritmusát pontosan követve jelnyelvi elemekkel és színképekkel feldolgozva.

Megteremtője Napsugár Anna nagyothalló és mozgássérült sorstárs.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK

SZERETETTEL

(2010.06.12.)

 DR.Komáromi István

 önéletrajz

KÉPZELET

Két szemedben égi fénysugár,

Eltűnt napok fénye visszajár.

Arcod virul, arcod pirul,

Mint hajnali tűz, kigyúl.

Mosolyog, mint régi ajkad,

Múltbeli gyönyörű szavak,

Rontó idő mit el nem ér,

Kebled ruhája ma is fehér.

E test,e lábak,ezek a kezek,

Szakasztott a régiek.

Te szépség, te csupa szerelem,

Eltűnt szép időim felidézhetem.

És hinni benned már tudok,

Eljöttek ezek a gyönyörű napok.

Te szent, tiszta Glória,

Kit a szívem és a hit tart karjába.

Hagymás-hegység [N 46° 41.103' E 25° 49.552']

Az Oltár-kőtől az Egyes-kőig

A Hagymás-hegység a Keleti-Kárpátokban a történelmi Csíkszék és Gyergyószék területén fekszik, területe 480 négyzet kilométer. Északon a Kis-Beszterce folyó, keleten a Bisztra-patak és Zsedán-patak határolja. Déli határát a Jávárdi-patak és a Naskalat-patak alkotja, nyugaton a Gyergyói-havasoktól az Olt folyó választja el.

A térség több kisebb hegytömbből áll: Cohárd-, Likas-, Gyilkos-havasok, valamit a Fekete-Hagymás és Nagy-Hagymás; ez utóbbi kettő a masszívum névadója.

Hagymás-hegység [N 46° 41.103' E 25° 49.552']

Az Oltár-kőtől az Egyes-kőig

A Hagymás-hegység a Keleti-Kárpátokban a történelmi Csíkszék és Gyergyószék területén fekszik, területe 480 négyzet kilométer. Északon a Kis-Beszterce folyó, keleten a Bisztra-patak és Zsedán-patak határolja. Déli határát a Jávárdi-patak és a Naskalat-patak alkotja, nyugaton a Gyergyói-havasoktól az Olt folyó választja el.

A térség több kisebb hegytömbből áll: Cohárd-, Likas-, Gyilkos-havasok, valamit a Fekete-Hagymás és Nagy-Hagymás; ez utóbbi kettő a masszívum névadója.

Oltszem és Málnásfürdő

A terület ősidők óta lakott, őskori erőd, kelta kori erőd, római castrum egyaránt volt a környéken.

 Ez utóbbi alapjain középkori erődítmény is állott. A másik, Mikóvárnak nevezett erődítményt a Mikó kastély építésekor, 1827-ben bonthatták le.

 A kastélyban jelenleg kisegítő iskola van, de látogatható.

 1933.június.

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifjú nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

SZERESD A GYERMEKET
Móra Ferenc verse

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az Úr jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva –
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Arany betűkkel ezt az örök Igalom
Az emberszívbe írta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját,
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

A kisfiú története

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt.  Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.

Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő

hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe.

K

KOSH KINGA:

 Teremtettél

Teremthetnél szépet, életet, és Kánaánt.
Teremtettél házat, férjet és halált
Teremthetnél gyermeket, kreatív babát
Teremtettél szolgát, ki rettegett, és kiabált
Teremthetnél gyönyört, szótlan órákat
Teremtettél fájó, búskomor normákat
Teremthetnél édes, tavaszi holnapot
Teremtettél sziruptól csöpögő tegnapot.
Teremthetnél örömtől ittas ebédet
Teremtettél szűk és nyilazó beszédet
Teremthetnél halványzöld friss gyepet
Teremtettél hideg sárga egyebet
Teremthetnél ecsettel festett fényeket
Teremtettél puzzleből kirakott képeket

Teremthetnél fénylő, baráti holnapot

Teremtettél újra és újra élt tegnapot.

 VANNAI LÁSZLÓ PÁL KÉRÉSE:

A GYERMEKKOROM CSILLAGA

A gyermekkorom csillaga, a holdja és a napja,

Földje és vize velem száll,

Emlékeimben botorkál.

Sárga virágszirmok tánca, szívemnek tűzlángja,

Mind én vagyok, az évekkel szárnyalva.

Megjöttem.

És emberi méltósággal kijelentem: szeretem.

Így halmozódott föl bennem

Az iszonyú és gyönyörű, a fájó és boldog,

Az erős és gyenge őszinte szerelem.

És nemcsak a nőt látom benne,

Ki meleg szívével, villanó szemével

Átvisz az öregedés hangtalanságába,

S lelke aranyrögékkel ékesítve ítél.

Már sokan feltették e kérdést.

Mit takar,milyen a szerelem?

Sok szép szóvak illették, mint érzést,

Úgy is tisztelték,hogy gyötrelem.

Még szívből szól,s érdekmentes,

Nem csak buja vágy,az érzés tüze.

Ő kell! De teste lelke énje,

Mindenestől,s vele szeretete.

Hisz ő adja, szemednek a szépet,

Lelkednek,gyönyört, emlékeket.

Teste,mint vágynak szelencéje,

Mint lágy szellő, ölel szeretete.

Gondolata megelőzi tiéd,

Ott élsz, a percek tetőfokán.

s átölel magány, sistereg -

kiabál, szeress - szeress ! - érzed: -

mennyire hiányzol ? Bizsereg -

itt bennem valami, szorít ölelésem,

én csak ülök, hagyom magamat...

vágyakozó lelkemet, erőtlenségben -

gubbasztani, knozom s vádolom sorsom !

Némaság sikítása hagyja el számat:

Segíts, segíts ?

A CSEND

Talán ha csendben maradok,

Talán ha meg sem szólalok,

De nem. Átlátsz a csukott ajtón,

Hangod csendre emeled.

Talán már nem is ismerlek.

A nevedet sem tudom már.

Testemre bűnömért egy verem vár.

Talán ha várnék reggelig,

A hold a szívünk között,

S ajkunk között az éj mámorba esik.

Újra magam vagyok.

És hívtalak.

És válasz helyett törmelékkel teli

Felhőtlen hallgatás,

Égre feszülő tekintetem,

S kihűlt ágyékom a menedékem.

Menj csak nélkülem!

Átvette államtitkári kinevezését

 Szőcs Géza író

Sólyom László köztársasági elnök Orbán Viktor kormányfő javaslatára ünnepélyes keretek között kinevezte az államtitkárokat a Sándor-palotában.

HOZZÁD

Csorgott a fény a holdból,

Harang kongása hallatszik a toronyból.

Sötét éjszakán ismeretlen kín szívemben

Nem hagy aludni engem.

Bájos arcod bűvölöm.

Tüzes tested, forró ajkad testemen megpihen,

Mindent mondó tekinteted epedve keresem.

Várlak az éjben egy öreg fa tövében,

Nem láthat senki sem,

Csak a csillagok odafenn.

Hol lehetsz? Haragszol? Szeretsz?

Mondj nemet vagy mondj igent.

Titeket kérlek, csillagok,

Szobájába pillantsatok.

Forgolódik vagy alszik?